A mélytenger könyörtelenebb, mint hinnéd.
Több mint 1500 ember veszett oda a történelem leghíresebb hajókatasztrófájában, a Titanic tragédiájában, mégsem találtak csontokat a roncs körül.
A Titanic rendezője, James Cameron – aki 33 alkalommal merült le a roncshoz a forgatás kapcsán – a The New York Timesnak adott 2012-es interjúban arról beszélt, hogy cipőket és ruhákat találtak, de emberi csontokat soha. Ez is arra utal, hogy egykor ott lehettek a testek, csak a természet elvégezte a maga kegyetlen munkáját.
A válasz nem misztikus, hanem meglepően prózai, ami végül is érthető, hiszen a roncsok több mint 3800 méteres mélységben pihennek, ott, ahol a környezet már egészen más szabályok szerint működik, mint amit a felszínen megszoktunk. Ott nemcsak a sötétség és a brutális nyomás az úr, hanem a kémia is, ugyanis
ebben a mélységben – ami már bőven az úgynevezett karbonát kompenzációs határ alatt található – a csontok fő alkotóeleme, a kalcium-karbonát egyszerűen feloldódik.
Tehát miután a mélytengeri élőlények gyorsan „eltakarították” a lágyrészeket, a maradványoknak esélyük sem volt hosszú távon megőrződni.
A holttestek eltűnésében paradox módon maguk a mentőmellények is szerepet játszottak: életet már nem menthettek, a testeket azonban a felszínen tartották, így a szél, a viharok és az áramlatok messzire sodorták őket a roncs helyétől.
Mire a hajó az Atlanti-óceán fenekére ért, az áldozatok többsége már nem is volt a közelben – bár egyes feltételezések szerint lezárt belső terekben még maradhattak maradványok, több mint egy évszázad elteltével erre egyre kisebb az esély.
(Forrás: IFL Science, fotó: Getty Images)
Ez is érdekelhet: