A budapesti lesz az első nagy repülőtér, ahol bevezetik a rendszert, mert muszáj kiváltani egy időre a tornyot.
Ikonikus épület a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér irányítótornya, de már negyvenhárom éves, ezért megérett a felújításra.
A munka három-négy évig fog tartani, nyilvánvaló, hogy ennyi időre nem lehet bezárni Ferihegyet, ahogy az is, hogy légi irányítás nélkül sem működhet. Akkor mi a megoldás? Egy távoli torony, ami nem is egy torony, még csak nem is egy toronyház, hanem egy néhány szintes irodaház egyik helyisége a repülőtéren kívül, a 18. kerületi Igló utcában.
Ez a Hungarocontrol, vagyis a magyar – és a koszovói – légtérben repülő polgári gépek irányítását végző állami cég székháza. Néhány kilométerre található a toronytól, ami nem sok, de az ablakon kinézve legfeljebb az Igló utca forgalmát lehetne menedzselni, nem egy nemzetközi repülőtérét.
Ezért a teljes, 15 négyzetkilométeres repülőtérre nagy felbontású kamerákat telepítettek, összesen ötvenhárom darabot. Egy részüket az irányítótoronyra szerelték – hiszen onnan remek a rálátás a reptér nagy részére –, a többit hat erre a célra telepített oszlopra, az irányítók pedig egy harminc négyzetméteres videófalon és saját monitorjaikon követhetik az érkező és induló járatok mozgását.
Így nem annyit látnak, amennyit a kilátásra optimalizált toronyból, hanem többet, ráadásul a gépekhez címkék is tartoznak a járatszámmal, géptípussal és az aktuális sebességgel.
Ilyen rendszer kisebb repülőtereken működik már – például a London City Airporton, vagy Észak-Norvégia távoli, regionális repterein –, de a nagyobbak közül Ferihegy lesz az első. Hogyan jött létre a budapesti távoli torony? Mi mindent kellett figyelembe venniük a fejlesztőknek? Hogyan lehet jól bekamerázni egy tizenöt négyzetkilométeres területet? Mindez kiderül a Légiközlekedési Kulturális Központ szokásosan érdekes és minőségi kisfilmjéből.
(Fotók: Budapest Airport)
Ez is érdekelhet:

