A brutalista építészet az ötvenes évektől vált népszerűvé, elsősorban a keleti blokk országaiban. A hatalmas tömegérzetet keltő, erődítményszerű betonkolosszusokról még a berlini fal leomlása és a varsói szerződés megszüntetése után sem lehet megfeledkezni.
Ex-Jugoszláviában különösen sok brutalista betonkolosszus található, amely jórészt a Tito-rendszernek köszönhető.
És bár aszocreál építészet főként a valóság alapvetőbb összefüggéseit ábrázolja konkrét és a szükségszerű módon, ezekben az építményekben nem kevés absztrakció is rejlik – mintha túlmutatna az elmúlt rendszer ars poeticájaként szolgáló marxi (pragmatista) esztétikán.
Egy-egy közöttük ugyanis olyan, mintha valami földön kívüli építmény lenne. De tényleg. Főleg Mark O'Neill tolmácsolásában, akinek valami elképesztő érzéke van ahhoz, hogy a különféle fototechnikai ügyködésekkel parázs sci-fi hangulatot varázsoljon a Tito spomenikjeinek, melyekből Szerbiában, Horvátországban és Szlovéniában is találunk nem keveset. De nem is szaporítanánk tovább, a szót, mutatjuk:
Ez is érdekelhet:
53 ezer kilométer per órás sebességgel ütközött össze a légkörünkben kis híján két műhold
Ha összeütköztek volna Pittsburgh felett, annyi űrszemét termelődött volna, amely világszerte veszélyt jelentene az űrhajókra és űrszondákra.
