A Huawei, a ZTE, a Samsung és a Blackberry is mutatott be új készülékeket a világ legnagyobb számítástechnikai kiállításán, a CeBIT-en, a Microsoftnál bringát lehetett kölcsönözni okostelefonnal, a Fraunhofernél széfet kinyitni, de attól, hogy ezeket felsorolod, még senki sem fogja neked elhinni, hogy Hannoverben jártál. Nem baj, mi segítünk.

Szóval tegyük föl, hogy valahol voltál, nem Hannoverben, de nem akarod, hogy otthon tudjanak róla, hol jártál, ezért szeretnél hazudni egy hihetőt. Mondjuk, hogy mit mondj.

Kezdd azzal, hogy a kiállítás kurva nagy. Ekkorát még életedben nem láttál. Ez valószínűleg igaz is lesz, mert a mostani CeBIT-eknél csak a régi CeBIT-ek voltak nagyobbak. Óriási hangárokat láttál, tele mindenféle standdal. Kik voltak ott? Jó kérdés, hadd gondolkozz egy kicsit… Hát kínaiak, béna gimnazisták, és öltönyös döntéshozónak öltözött férfiak. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy nők is voltak, de nekik valószínűleg valaki fizetett azért, hogy ott legyenek, vagy legalábbis olyan fejet vágtak közben. Ja és fizetős volt a wifi, ezért nem írtál kintről e-mailt. Igen, szerinted is megdöbbentő, tiszta Balkán.

Végigjártál rendesen egy csomó standot, ezért felfigyeltél rá, hogy azok négy csoportba oszthatók: nagyvállalati unalmas, állami unalmas, furcsa videojátékos és kínai. Előbbieknél nem töltöttél sok időt, a második csoportnál pláne nem. A videojátékosokról már tudsz mesélni: az Acer és az Intel is arra költött egy csomó pénzt, hogy kamaszokat összeültessen, hogy azok aztán starcraftozzanak, aki meg nem, az kivetítőn nézze.

Nagyon érdekes volt, tényleg olyan, mintha természetes környezetükben figyelhetted volna meg őket, csak a maszturbálás maradt ki, mégse maradtál sokáig.

Ja, jut eszedbe, majdnem láttad az új Tomb Raider demóját is, de aztán elkezdett idegesíteni, ahogy a Fluor-koncertnyi tömeget hergeli a béna német emszí. Kaptál egy posztert, de nem vagy megvásárolható. Kidobtad. Sőt, inkább elajándékoztad egy síró tizenhat éves fiúnak.

A kínai rész, az nagyon tetszett neked. Olyan volt, mint az Asia Center és a Tinydeal keresztezése, rengeteg olcsó számítástechnikai kacat, csak élőben. Először gondolkoztál rajta, hogy vegyél több tízezer tápegységet, de aztán rájöttél, hogy a te foglalkozásod igazából _________. Furcsálltad, hogy a zorkó kínai néniknek DM-es biztonságiőr-tekintete van, ezért továbbálltál, pedig minden szép színes volt, egy helyen határozottan azt hitted, hogy illatos radírt árulnak. Még a Gangnam Style-ra tácoló robotot sem vártad meg.

Ha össze kéne foglalnod, hogy mi hagyott benned nyomot, akkor kiemelnéd a Zeiss Cinemizer szemüvegét, ami hiába OLED meg ilyenek,  olyan, mintha a kilencvenes évek rossz emlékű VR sisakjait gondolták volna újra. A 3D-nyomtatók jelenléte sokkal inkább foglalkoztatott, mint az unalomig tárgyalt NFC- és AR-technológiák – kínai és német típusokat is láttál, nyomtattak élőben, az előbbiek fegyvert is, ami tetszett / nem tetszett.

A Fraunhofer valós idejű mimikaanalízise bejött, szemöldökkel és mosollyal próbáltad átverni, de nehéz volt. Az Adidasnak fejlesztett virtuális próbafülke viszont fellelkesített: egy pár másodperces, felöltözött szkennelés után már tudta a méretedet, és rád tudott próbálni új cuccokat, szóval néhány év múlva már nem fogsz rossz méretű ruhákat rendelni online, csak ha szkennelés után váratlanul kigyúrod magad. A boltosok közben annak örülnek majd, hogy a felvételt készítő három oszlop, illetve az azokba került szenzor kicsi, olcsó, és a rögzített adatok szépen rá tudnak kerülni a törzsvásárlói kártyádra.

Ha erre rávágják, hogy ez mind uncsi, akkor mondd azt, hogy hát igen, a CeBIT-en ott kell lenni, egyébként tényleg uncsinak tűnik.

 (Fotó: Player.hu)

 

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon