Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Hogyan tesztelsz le egy olyan notebookot, amelyet kifejezetten utazásokra optimalizáltak? Természetesen bevágod a táskádba, és elindulsz vele körbejárni Marokkót és Törökországot. A Fujitsu U574 egy hónap alatt megjárta a tengerpartot, az Atlasz-hegységet és a Szaharát is, és még csak meg sem izzadt.

Volt abban egy kis kockázat, hogy kipróbálatlan géppel vágtam neki az útnak - ha közben derül ki, hogy ócskavas, akkor ugrik az egész Player Woldwide, vagy írhatom a cikkeket a telefonomon, amíg bele nem őszülök. Ezzel szemben állt az a nem elhanyagolható érv, hogy nagyon ritka, amikor egy utazós laptopot úgy tesztelhetünk, hogy az utazás két végpontja nem mondjuk a Déli pályaudvar meg az Örs vezér tere - mégiscsak ad egyfajta hitelességet a tesztnek, ha az akksi üzemidejét nem a stopper méri, hanem hogy kibírja-e a tízórás utat Marrákesből M'hamidba. Emellett bíztam abban a megérzésemben is, hogy a világ harmadik legnagyobb laptopgyártója nem ad ki a keze közül selejtet - nem kellett csalódnom, a Fujitsu U574 egyszer sem hagyott cserben az egy hónapos út alatt.

Mitől utazós a laptop?

De először is tisztázzuk, hogy mitől lesz egy laptop utazós:

  • Könnyű
  • Strapabíró
  • Jó az akksija
  • Érintőképernyős

Emellett a munka miatt nekem a viszonylag nagy kijelző és erős proci is alapfeltétel volt, de a Mysoft húszezer laptopot felsorakoztató kínálata még így is majdnem kifogott rajtam - elég sokat gondolkodtam, mielőtt a Fujitsu gépe mellett tettem le a garast, de szerencsére jól döntöttem.

Lássuk az első szempontot: a Fujitsu U574 könnyű. Nem úgy könnyű, hogy kétszer el tudtam vele sétálni az utca végéig, hanem úgy könnyű, hogy egy hónapon keresztül szinte minden nap a hátizsákomban volt egy fényképezőgéppel, egy tripoddal és másfél liter vízzel együtt, és hazaérve nem kellett befeküdnöm az intenzív osztályra. Ha tudsz a sorok között olvasni, akkor már rájöttél, hogy a laptop nem csak könnyű, de a mérete is nagyon rendben van: egész pontosan 32,2x22,5x19 centiméteres, ami azt jelenti, hogy egy kisebb válltáskába is simán bedobhatod.

Normális esetben egy tesztkészüléket nem nagyon dobálnék sehova (szakmai titok: nem szoktuk kalapáccsal ütni a laptopokat, hogy kiderüljön, mennyire strapabírók), de egy utazásnak megvan az az előnye, hogy valós élethelyzetekkel szembesít. Például amikor tíz perced van elérni a Beni Mellalba induló távolsági buszt, úgy, hogy a következő busz nagyjából fél nap múlva indul. Ilyen helyzetekben viszonylag gyorsan ledobod a bársonykesztyűt, és néhány nap elteltével már úgy gyömöszölöd, rángatod ki meg dobálod a nem olcsó tesztgépet, mintha nem lenne holnap.

Menő, mint Bruce Willis

Ilyenkor azért jól jön, hogy a Fujitsu U574-et kívülről szépen csiszolt fémborítás védi, ami nem csak masszívan véd a karcolásoktól, de olyan tökéletesen letisztult, hogy a Macbook Air önszántából visszafekszik a tervezőasztalra, ha meglátja.

A 98 gombos, magyar kiosztású és löttyenés álló billentyűzet megint csak olyan dolog, amiért minden utazó hálás lehet, de az egymáshoz közeli gombok miatt igazából bárki számára kényelmesebben használható, mint egy nagyobb laptop klaviatúrája. Alatta a laptop méreteihez képest meglepően nagy touchpad, amire az érintőképernyő miatt szükséged ugyan nem nagyon lesz, de annyira pontosan és kényelmesen lehet vele navigálni, hogy néha akaratlanul is használni fogod. A körülötte futó piros fémkeret a menőségi skálán tízből tizenegy pontot kap, amivel nagyjából a '90-es évekbeli menő Bruce Willis szintjén mozog.

A világ még nem készült fel rá

A laptop nyilvános helyen való használatával egyébként csínján kell bánni, ha nem akarod magad rocksztárnak vagy mondjuk tömeggyilkosnak érezni, mert hiába terjednek rendületlenül az érintőkijelzős laptopok, az emberek ma még jellemzően így reagálnak rá, amikor meglátják, hogy a képernyőt nyomogatod.

Te azt gondolod, hogy le vannak nyűgözve, valójában valószínűleg pont ugyanazt gondolják, mint amit te, amikor valaki a kipufogón keresztül próbálja megtankolni a kocsiját. Tehát az érintőkijelzővel csak szolidan.

Amit normális ember soha nem tenne

Az utazás előtt az akkumulátor miatt aggódtam legjobban, mert bár a gyártó által megadott tizenegy órás üzemidő nem rossz, ezeket a számokat legfeljebb annyira lehet komolyan venni, mint autóknál a gyári fogyasztást. A 48,8 Wh-s akksi viszont jól bírta szuflával, a sokórás buszutak közben sem kellett aggódva figyelnem a kis akkumulátor ikont, komolyabb étvágyat csak akkor mutatott, amikor ráengedtem a videóvágó programot is, de mondjuk ilyet normális ember alapból nem tesz.

Az U574 tudománya viszont nem áll meg a kiváló üzemidőnél, igazi útitársként tartalékakkumulátorként is funkcionál, a két 3.0-ás USB csatlakozó mellett elhelyezett 2.0-ás USB porttal ugyanis úgy is tölthetjük a többi elektronikus eszközünket (telót, fényképezőgépet), ha a laptop közben ki van kapcsolva.

Bár a Lifebook U574-et eddig csak utazós laptopként emlegettem, ez valójában egy ordas nagy féligazság, hiszen a Fujitsu gépe egy teljes értékű ultrabook, amely a négymagos, 1,6 GHz-es Intel i5-4200U procival, a 4 GB RAM-mal és a 13,3 colos, 1366x768 pixeles, tükröződésmentes kijelzővel nem csak a sivatagban, de bármelyik irodában is megállja a helyét. A 128 GB-os SSD elsőre kevésnek tűnhet, de ha nekem egy hónap alatt nem sikerült telepakolom nagy felbontású képekkel és videókkal (amiből az utazás végére már sorakozott néhány ezer a gépen), akkor nem nagyon tudom elképzelni, hogy mire ne lenne elég ennyi hely.

A (konfigurációtól függően változó) háromszázezer forint körüli ár ehhez képest egyáltalán nem sok, így ha éppen mostanában keresed karácsonyra a tuti dealt, akkor ne keresgélj tovább, a Fujitsu Lifebook U574-nél jobbat ugyanis nemigen fogsz találni.

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.