Recycling-stadionok a gettó helyén – Szuperzöld volt a londoni olimpiai

A londoni olimpia más volt, mint a többi. Ez akár egy jól hangzó reklámszöveg is lehetne, ennek ellenére teljesen igaz: a brit főváros ugyanis összehozta az eddigi legzöldebb olimpiát azok újkori történetében.

David Higgins, a London 2012 Nyári Olimpia Szállítási Hatóságának (London 2012 Summer Olympics Delivery Authority) vezérigazgatója úgy gondolja, London példaértékűt alkotott. Sikerült kivitelezniük, hogy az övék legyen az eddigi legzöldebb olimpia, megmutatva a világnak, hogy így is lehet, pöfögő teherautók, több tonna szemét és megszámlálhatatlan kilowattnyi elhasznált áram nélkül. Nem csak a szelektív hulladékgyűjtésre figyeltek az olimpiai falu területén elhelyezett négyezer újrahasznosítható kukával, vagy a környezetbarát közlekedésre a BMW kétszáz elektromos és százhúsz hibrid autójával. Ez már szinte kötelező elem, ha az ember nem szeretné, hogy rossz szemmel nézzenek az eseményre –  a londoniak azonban ennél sokkal tovább mentek.

Gettó helyett olimpiai falu

Az olimpiai játékok idejére létrehozott szervezőbizottság már a helyszín kiválasztására is nagyon figyelt: a kelet-londoni Stratford, a főváros feketebáránya lett az olimpiai falu hivatalos házigazdája. A korábbi iparkörzet az utóbbi évtizedekben igazi gettóhangulatot árasztott, a kormány pedig már régóta ígérte, hogy nagyszabású felújításokat kezd a városrészben.

Az a terület, amely az olimpiai falunak adott otthont, egykor ipartelep volt – a gyárakat és raktárakat úgy döntötték le, hogy törmelékük 98%-át végül az olimpiai épületek felhúzásához újrahasznosították. A további, építéshez szükséges anyagokat vonatokon és vízi úton szállították a folyóval körbevett szigetre, amelyen a falu terül el, így lényegesen csökkentették az építkezés által levegőbe eresztett szén-dioxid mennyiségét. Mielőtt azonban elkezdték volna a munkálatokat, kiderült, hogy a talajjal is problémák vannak: az ipari termelés miatt olyan mérgező anyagok kerültek a földbe, amelyeket hosszú fertőtlenítési folyamatok során tudtak csak kimosni. Végül az eredeti mennyiség 80%-át sikerült újra felhasználni – így is a környezetet védték, hiszen nem temették el a mérgező földet, hanem hazai anyagból dolgoztak. A sikeres tisztogatás után elindulhatott a munka oroszlánrésze: a falu megtervezése.

Azon túl, hogy az épületek mindegyikében felhasználták azt az ipari törmeléket, az olimpiai park stadionjai a környezetbarát építkezés mesterművei is. Itt van például mindjárt a London Velodrome, amely a kerékpáros versenyeknek adott otthont. Az olimpiai falu északi részén helyezkedik el a londoni játékok talán legzöldebb épülete: fából készült, csövek segítségével teljesen természetesen szellőzik, az esővizet pedig a belső vízvezetékek ellátására gyűjti össze. Ezek a vezetékek a stadion illemhelyeit és a nem ivóvízként szolgáló egyéb csaptelepeket táplálják, biztosítva, hogy a takarító néninek is mindig legyen mivel felmosni.

Az építők a mesterséges fény mennyiségét minimalizálták a stadionban, hála a pontosan megtervezett tetőtéri nyílásoknak, amelyek az ókori panteonok ablakait meghazudtoló módon helyettesítik a durva mesterséges neonfényt. Az azonban, hogy ennyire környezetbarát módon működjön egy olimpiai létesítmény, még mindig többe kerül, mint amennyit megspórolnak a vízen, a levegőztetésen és a lámpákon – de mindenképpen egy olyan irány, amit ha tökéletesítenek és költséghatékonnyá tesznek, sokat segíthet a környezetvédelem helyzetén.

Újra-stadionok

A 12 ezer férőhelyes Kosárlabda Aréna a legnagyobb olyan épület az olimpiai faluban, amelyet most, hogy a játékok befejeződtek, nyom nélkül lebontanak. Nem vész kárba azonban a sok bontási anyag, hiszen az arénát úgy tervezték, hogy szinte minden darabját újra felhasználhassák. Könnyű, egyszerűen szétszerelhető részekből áll, építéséhez pedig nagyon kevés betont és acélt használtak, többek között a könnyebb szállíthatóság érdekében. A pletykák szerint a maradékot akár a 2016-os olimpiát rendező Riónak is eladhatják, ezzel is segítve az Egyesült Királyságnál lényegesen szegényebb Brazília helyzetét.

Az olimpiai falu második legnagyobb épülete (persze az olimpiai stadion a rekorder), a Vízisport Center az egyik legkülönlegesebb, egyben az egyik legszebb aréna Londonban. A két, ötven méter hosszú medencét magába foglaló center nagy része fából készült, de előre gyártott betontömböket is felhasználtak építése közben, amelyeket a bontás után könnyedén újra felhasználhatnak. Hasonló sorsra jutnak majd a belső állványok, amelyeket vasból és ftalátmentes PVC-ből állítottak össze.

A Kosárlabda Arénához hasonlóan itt is nagy szerepet kapott a természetes fény, amelyet kifordított diszkógömbre hajazó tetőablakokon keresztül engedtek be a falak közé. A center is a barnamezős beruházásokhoz tartozott, azaz olyan lelakott területen épült, amely ezelőtt használhatatlan volt lerobbant gyárépületeivel és mérgezett földjével.

Ronda, de zöld

Kicsit a hazai szocializmusból nyakunkon maradt tömbépületekre emlékeztethet a londoni Kézilabda Aréna – belső tere azonban bőven kárpótol külsejének sivárságáért. A mennyezetben elhelyezett különleges csövek miatt több mint negyven százalékkal kevesebb mesterséges fényre van szükség az arénában, a tetőrész pedig felfogja az esővizet, amely az épület vízvezetékrendszerét táplálja, szintén a takarítók nagy örömére. A hétezer férőhelyes stadion külső rétege újra felhasznált rézlemezekből áll, az épület nagyját pedig a korábban itt található házak és gyárak lebontott törmelékéből húzták fel. A Rézdoboznak becézett tömb, bár nagyon ronda, de az egyik legzöldebb épület az olimpiai falun belül, amiért mindenképpen pirospont jár.

A lövészeti sportoknak otthont adó Királyi Tüzérségi Laktanya nem az olimpiai faluban van, hanem Greenwitchben. A nagy múlttal rendelkező laktanya területére három, futurisztikus, leginkább egy modern játszótér elemeire emlékeztető ideiglenes lőteret építettek, amelyek erős kontrasztban állnak a 18. századi, méltóságteljes főépülettel. A hupikék, rózsaszín és piros pöttyök a fehér konténerszerű arénákon a természetes levegőztetést szolgálják, így nincs szükség mesterséges klímára – a szigetországban amúgy sem kell attól tartani, hogy leolvad az emberről a gatya. Az olimpia után a lőtereket is darabokra szedik, de úgy, hogy aztán újra összerakhassák más helyszíneken, más célokra.

Persze nem soroltuk fel az olimpia összes épületét, de már ennyiből is látszik, hogy a londoniak tényleg szép munkát végeztek. Bár kevésbé költséghatékonyan, de mindenképpen nagy erőfeszítésekkel dolgoztak azon, hogy elmondhassák, megcsinálták a modern kori olimpiák legzöldebbjét. Ezzel viszont szépen feladták a leckét Riónak, ahol, ha nem akarnak visszatetszést kelteni, sokkal kisebb költségvetésből kell legalább ezt a szintet hozni. A londoniak talán lélekben már erre is készültek, amikor az újrahasznosítható épületeiket tervezték?

Még több technológia a Playeren!

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon