1941. A nagy gazdasági világválság után és Al Capone bebörtönzése után járunk néhány évvel, egy évvel a Manhattan-terv megalakulása előtt, a második világháború küszöbén – vagy inkább derekán. Nagyon sajátos történelmi időszak, ugye.
De menjünk vissza nagyjából egy évtizedet. A nagy gazdasági világválság során az Amerikai Egyesült Államok kormánya a Mezőgazdaság-védelmi Hivatal révén – Farm Security Administration, bár eredetileg Resettlement Administration néven alakult –, megpróbált azoknak a farmereknek segítőkezet nyújtani, akik a válság, illetve a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt bekaptak egy jókora jobbegyenest, így elszegényedtek, vagy szinte teljesen tönkrementek. A program elején állami tulajdonú földeket bocsátottak a rendelkezésükre, hogy megmunkálhassák azokat, a továbbiakban viszont kedvező földvásárlási kölcsönökkel próbálták segíteni a farmereket a talpra állásban.
A Farm Security Administration projekten belül ezen felül megpróbálták megismertetni az országot az amerikaiakkal, így 1935 és 1944 között egy információs részleg működött Roy Stryker irányításával, aki a kor legjobb fotósait – Dorothea Lange, Walker Evans, Gordon Parks, Russell Lee – bízta meg azzal a feladattal, hogy fotózzák végig az országot, és mutassák be az amerikai polgárok életét.
Közel 200 ezer fotó született az említett évek során – félig-meddig propagandacéllal –, amelyeknek a másik fontos szerepük az lett volna, hogy meggyőzzék az amerikaiakat arról, hogy a program hasznos és sikeres volt. A felbérelt fotósok között volt a minnesotai John Felix Vachon is, aki csendes, távoli és diszkrét, máskor pedig vicces és derűs fotóival mutatta be Chicago hétköznapjait 1941-ben.
(via)
Itt állíthatod be, hogy a Player az elsők között legyen a Google keresőben
