Az LG G7 Thinq-ben olyan mesterséges intelligencia dolgozik, amit néha mi is alig tudtunk követni, de videóban és zenehallgatásban a többiek fölé nőhet.
A februári Mobil Világkongresszus után azt írtuk, hogy ha az LG ötvözte volna a V30 Thinq képességeit egy idei hardverrel, akkor abból még bármi is kisülhetett volna, vagyis érthető módon nem keveset vártunk az LG G7 Thinq-től, ami szinte pontosan leírható lenne azzal a képlettel, hogy LG V30 Thinq+erősebb hardver.
Az etyeki Korda Stúdióban tartott regionális bemutató után így kicsit vegyes érzéseink vannak, mert ugyan a G7 Thinq szigorúan nézve egy brutál jó telefon, ha viszont a kérdést úgy tennénk fel, hogy miben jobb, mint az idei, hasonló árú telefonok, akkor már hosszabban kéne gondolkodnunk, mire eszünkbe jutnának a nyilvánvaló válaszok.
Képzelődésben például biztosan jobb, bár ez egy elég rendhagyó kategória az okostelefonoknál. Az LG G7 Thinq-et számos más telefonhoz hasonlóan mesterséges intelligencia segíti az olyan feladatokban, mint például a fotózás, amin a koreai gyártó azzal csavart egyet, hogy a G7 nem csak szép csendben módosítja a kamerabeállításokat aszerint, hogy milyen témát lát, hanem ezt élőben mutatja is a kijelzőn.
A G7 fáradhatatlanul analizálja folyamatosan a környezetét, és ezt néha kicsit túlzásba viszi, a tök üres asztalon például felismerni vélt egy zongorát, majd egy járművet és végül egy sört is. Sajnos nem jutott eszünkbe, hogy a dedikált gombbal begyújtsuk a Google Assistantet, és rákérdezzünk, hogy mégis merre látta azt a sört, pedig ezt is megtehettük volna.
Az AI Cammel való fotózásról amúgy az a benyomásunk, hogy jobb békén hagyni, a 16 megapixeles, lézeres autofókusszal és képstabilizátorral megtámogatott duál kamera automata módban éppen elég jó képeket csinál, ha pedig módosítani akarsz rajta, akkor ezt utólag számos képszerkesztő programmal megteheted.
Ha a kamera funkcióit nézzük, akkor a G7 egyik nagy erőssége a portréfotózás, ami a hátlapi kamerával tökéletesen, az előlapival (aka. szelfikamerával) pedig majdnem tökéletesen működik, emellett pedig az LG áthozta a V30 Thinq-ból a Bright Mode-ot is, amit ugyan most nem volt lehetőségünk kipróbálni, de az MWC-s tapasztalatok alapján eléggé jól működik sötétebb környezetben.
A telefon erősségei közé tartozik a 3120x1440 pixeles kijelző, amiről a kamerafül (notch) elegánsan eltüntethető, a színhűsége páratlanul szép, és bár a panel OLED helyett LCD, de az 1000 nites fényerő miatt ebből legfeljebb direkt napsütésben lehet érzékelni valamit.
Az LG emellett szerencsére meghagyta az olyan jól bevált dolgokat is, mint hogy a kijelzőt dupla koppintással is fel tudjuk ébreszteni, így más telefonokkal ellentétben egyáltalán nem okoz problémát, hogy az ujjlenyomat-olvasó a telefon hátulján van. Kopp, kopp, aztán vagy berajzolsz egy mintát/beírsz egy kódot, vagy a telefon fölé hajolsz és az az arcod alapján azonosít.
A nyilvánvaló válaszok egyébként a "miben erős a G7?" kérdésre a HDR10-videó és a 32-bites DAC, azaz digitális-audio konverter, ami jobb minőségben juttatja a fülünkbe a zenét (persze csak akkor, ha az alapanyag ezt lehetővé teszi). Hogy a videózás mennyi embert hoz lázba, az persze attól is függ, hogy kit kérdezel, na de zenét hallgatni majdnem mindenki szokott a telefonján, vagyis ez nem kis jolly joker lehet az LG kezében - elméletben, ugyanis azt, hogy a valóságban mennyire hallható a különbség, egyelőre nem volt lehetőségünk kipróbálni.
Ezen kívül a G7 Thinq minden másban hozza azt, amit egy 2018-as telefontól elvárhatunk, és mivel várhatóan az ára is hasonlóan fog alakulni, mint a legtöbb csúcstelefoné, így szerintünk leginkább az apróságokon, egyedi preferencián múlik, hogy neked ez lesz-e az ideális teló vagy nem.