Megérkezett a második hullám a Bentaygánál is, a 2015-ben debütált luxus-SUV tovább finomodott, igaz, volt honnan.
Mindenekelőtt azzal indítanám ezt a történetet, hogy nem könnyű helyén kezelni ezt a jelenséget, annyira vastag az árcédulája, és akkora helyet harap ki magának a térből, hogy azt érezzük, vannak országok, amik egyszerűen kicsik neki. Talán a mi kis országunk is ilyen.
A Bentley Bentayga olyan jelenség, mintha a rendszerváltás után másnap a bakonybéli művelődési ház péntek esti zenés mulatozásán megjelenne Friderikusz Sándor David Hasselhoffal. Kétségbeesetten érzed, hogy itt valaki hülyének néz, és nem érted az egészet, pedig csak nagyon messze laksz a bekötőúttól. Ha nem is ennyire, de nagyon messziről, luxusmeteorként csapódik be a Bentayga Magyarországra, hogy meghódítsa a vastag pénztárcákat, mert ha túl sok van, hajlamos az ember súlytalannak érezni a hétköznapokat, amikor dolgokat vesz.
A Bentayga azok számára készült, akik gazdagon is szeretnék érezni, hogy valamire most tényleg költöttek, és igazán szeretik a zenét.
Persze, ez egy alsó perspektívás megközelítés lenne, hiszen a modell célcsoportja számára nyilvánvalóan nem mindent azon keresztül nézünk, hogy mennyibe kerül, hanem inkább onnan, mennyire különleges és ritka, miért érezhetjük majd azt, hogy egy darabot kapunk a történelemből, vagy valami véges jószágból. Mert bármennyire is drága, mind elfogy, sőt, várólistás termékről beszélünk.
Ez egyébként a Bentley valaha volt legsikeresebb modellje.
Magyarországra várhatóan 3-5 darab érkezhet majd, szóval ne számítsunk arra, hogy betanított call centeres dolgozók hívogatnak majd szombat reggel 8:01-kor, hogy lenne egy jó ajánlatuk.
A Bentley ikonikus brit márkaként egy ideje a Volkswagen-csoport territóriuma, és ez egyben garancia arra is, hogy a legendás angol műszaki alapok nem borzolják többé a kedélyeket, ez már egy
olyan brit-német koprodukció, ahol a németek szállítják a vasat, az angolok pedig adják hozzá a szalont.
A Bentayga három helyen készül, Zwickau-Moselben indul a projekt a padlólemezzel, Banburyben fényezik, végül Crewe-ben szerelik össze, illetve
a kisebb finomságok is itt készülnek, például laza tetovált negyvenes csajok varrják kézzel az üléseket északi marhák bőréből.
Azért fontos, hogy északi állatok legyenek, mert ott szúnyogok híján jobb minőségű (=nem lyukacsos) bőrrel lehet tervezni. Egy Bentayga teljes bebőrözéséhez egyébként tizenkét állat szükséges. Nem kevés. Pillantsunk is be kicsit a crewe-i üzembe, hogy lássuk a kézimunkázást.
De visszatérve az alapokhoz: (a költséghatékonyság jegyében) a Bentayga ugyanarra a platformra épül, mint a második generációs Audi Q7, a Q8, a harmadik generációs Cayenne, vagy épp a Lamborghini Urus. A márkák saját élete csak ezután kezdődik. Vagy inkább folytatódik, jelen esetben pedig leginkább azzal, hogy a megújult modell az új Continental GT dizájnját örökölte, és jót tett neki a frissítés.
Az előző változat drabális, kicsit baltával faragott formavilágát felváltották a kerekebb vonások, kecsesebb ívek, a beltérben pedig a digitális forradalom hajnala pirkad.
Olyan belül, mintha a legjobb Audi motívumait tovább fejlesztették volna, és a technós alapokat a Bentley analóg, konzervatív megoldásokkal ékesítette volna, de olyan harmóniában, ahol azt érezzük, hogy minden a helyén van.
Sportosan fiatalos, de műértően konzervatív.
A légbeömlőket krómozott fémrudakkal szabályozzuk, de a hátsó hőmérsékletet például az utasok a konzolból kipattintható, és tabletként működő egységgel, digitálisan változtathatják, ahogy a hangulatfényt vagy az üléspozíciókat is.
Eklektikus elgondolás jellemzi az egész autót, ahol valahogy azt érezni, hogy a Bentley nem szeretne leszámolni a múlttal, hanem az abban lévő értékeket, tradíciókat és erőt átmenteni egy új korszakba, ahol megfér egymás mellett a digitális kilométeróra és egy analóg Breitling óra.
A luxus megélése sok esetben együtt jár a szándékos elszigetelődéssel, a privát térrel, nem véletlenül találunk különböző minőségben VIP lehetőségeket életünk során, melyek arról szólnak, hogy hermetikusan elzárjuk magunktól az adott területre eső egyedek döntő részét, pontosabban kizárjuk a külvilágot, és azt érezzük, ránk más szabályok vonatkoznak, sem társadalmi, sem fizikai ingerek nem jutnak át. A duplafalú ablakok is ezt az elvonulást támogatják, hiszen alig jut be hang az autóba, így akár 290 km/h-s sebességnél is tudunk trónörökösök módjára csendesen cseverészni a hétvégi lovaspóló-bajnokság eredményeiről.
Nem annyira drámaian csendes, mint a Rolls-Royce, de például a Bentayga hangjával tényleg csak akkor találákozhatnak az utazó fülek, ha lehúzzuk az ablakot.
Pedig nincs ám rossz hangja ennek az öblös V8-nak, a négyliteres mozdony 550 lóereje párosulva a 770 Nm-es nyomatékkal 4,5 másodperc alatt juttatja el százig a megbokrosodott audiofil gazdáját, és azért meg lehet durrantani a kipufogókat sport módban, ahogy a kipörgésgátlót kikapcsolva átváltozhatunk trenyás focistákká is benne. Pláne, ha a Speedre neveznénk be, ahol még négy hengert csatába állítva 12 harcedzett henger préseli ki a zsibbasztó 626 lóerőt magából.
De ha fel van húzva az összes ablak, akkor előbújik rejtekhelyéből egy privát koncertterem, amitől leesett az állam.
Autóban én még ilyen zenei élményt nem tapasztaltam, és most nem arra gondolok, hogy 20%-kal jobb, mint az eddigi legjobb, hanem olyan különbségre gondoljunk, mintha az egykori kispesti legendát, Plókai Attilát hasonlítanánk Sergio Ramoshoz. Egyszerűen nem összehasonlítható semmivel. Talán ez az autó legerősebb élménye, ebben nyújt igazán földöntúlit, a többivel apránként azért lehet találkozni a piacon.
A hangrendszert nettó négy hónapig hangolták, hogy elérjék a tökéletes minőséget. Még a Spotify vezeték nélküli átviteli minőségnél sincs semmi zörej, de úgy, hogy teljesen feltekerjük a potmétert.
Kristálytiszta a hangzás, tökéletes zenei élmény, mint egy saját koncertterem.
A szalonba visszafele menet a sötétedő, kivilágított budapesti rakpart csodás képéhez be is tettem Ibrahim Maalouftól a True Sorry című számot, és élveztem, ahogy Óbudáról eljutok a Lágymányosi hídig, a páratlanul szép budapesti fények között. Ez az élmény akár négy, öt vagy akár hét személy számára is elérhető, és a hátsó pozíciókban is beállíthatjuk rendesen az üléseket.
Ezért a páratlan hangzásért a Naim nevű high-end gyártó felel,
az alapító tulajdonosának zsigeri autós kötődése volt, egykoron hivatásos versenyzői volt maga is. Beszédes, hogy „házon belüli” (egykoron egy vállalat volt a RR és a Bentley) feszültséghez vezetett, amikor a Naim a Rolls-Royce érdeklődése ellenére nem szállította be a hangrendszert nekik, mert kizárólag a Bentley kapja azt meg az autózás világából. De ha a lakásba is szeretnél tökéletes zenei élményt, akkor érdemes körbenézni, úgyis nemsokára itt a karácsony!
Ehhez hangzáshoz szépen illeszkednek azok a részletek, amitől ez a tisztaság és élesség hatványozottan érvényesül.
Az első lámpák olyanok, mint egy kristálypohár, az ovális forma pedig beleillik abba az ellazító, megnyugtató állapotba, amit az ülésekbe szerelt masszázsfunkcióval tovább lehet fokozni.
Itt az a különlegesség, hogy míg a prémiumautókban légzsákos technológiával működik ez az extra, itt rendes görgökkel masszíroz, és ez jelentős különbség. Míg az egyik esetében inkább toszigáló, félbéna érzés ez a funkció, itt valóban masszázsélményt nyújt.
A bőrözés nem elnagyolt, az anyaghasználat pedig kifinomult, minden milliméteren,
jó tapintani a fát, a fémet, mert nem műanyagok, szépen megszínezve, hanem súlyuk, textúrájuk, hőmérsékletük van. Anyagból van, szokás mondani, és ezt látjuk is a számoknál: több, mint 2,4 tonna az autó, ami szépen eloszlik széltében majd’ 2 méteren, hosszában pedig 5141 milliméteren.
Az előző generáció Speed modellje büszkén viselte a leggyorsabb SUV címet, végsebessége meghaladja a 300 km/h-t. A ráncfelvarrás után az elérhető motor a V8-as, ennek is örüljünk egyelőre, ha szeretjük a benzinszagot (az előző generációnál volt még hatliteres W12-es blokkal is), mert a Bentley 2030-ra teljesen átállítja a gyártást elektromosra, a köztes tíz évet pedig hibrid technológiával ugorja át.
A nevét egyébként egy kanári-szigeteki szikláról kapta, a Roque Bentaygáról.
Összességében rendkívül megnyugtató, melengető érzés vezetni. Kisimulnak az ember ráncai, és ellazul, elolvad tőle, mint a vaj a napon. Nem azon gondolkozunk, hogy akkor van alattunk 550 lóerő, vagy hogy kéne dübörögni, sokkal inkább azon jár az eszünk, hogy mi legyen a következő szám, amit meghallgatunk…
(Fotó: Donkó Péter, Unsplash)