Szokatlan hirdetés tűnt fel az olasz ingatlanos oldalakon: eladóvá vált a grugliascói autógyár, amit a Bertone építtetett az ötvenes évek végén, és ahonnan a múlt év végéig Maseratik kerültek ki – ennek kapcsán meséljük el az üzem történetét.
Giovanni Bertone 1912-ben alapította műhelyét Torinóban, ahol lovaskocsikat épített és javított három munkásával. A huszadik század elején ugyanis az autók még ritkaságnak számítottak az északolasz városban, és a Bertone által épített lovaskocsik minőségükkel és strapabírásukkal is kitűntek a többi közül. A világháború kitörése azonban nehéz időket hozott számára, ezért Bertone kénytelen volt bezárni az üzletét. A háború után lovaskocsik helyett autókkal kezdett foglalkozni, az 1920-ban újra megnyitott cége húsz főt alkalmazott.
A válság és a háború sem törte meg
A húszas években Torinó az olasz autóipar központjává vált, a Bertone pedig a kor szinte összes autógyártójával kapcsolatban állt, a legfontosabb partnere a két legnagyobb torinói gyártó, a Fiat és a Lancia volt. Vincenzo Lancia felismerte, hogy Giovanni Bertone képzett mesterember, aki előtt nagy jövő áll, ezért az autóinak alvázára teljes karosszériák gyártásával bízta meg, amire a korabeli cégek nem mindig voltak felkészülve, ez pedig fényes karrier kezdetét jelentette Bertone számára. A cége a tehetős ügyfeleknek is gyártott fényűzően egyedi karosszériákat.
Sok torinói autógyártót térdre kényszerített az 1929-es gazdasági válság, de Giovanni Bertone talpon maradt,
és egyre sikeresebbé vált: merész újításaival és elegáns alkotásaival szerzett magának hírnevet. 1933-ban az akkor 19 éves fia, Giuseppe – mindenkinek csak Nuccio – is dolgozni kezdett apja cégénél, és mivel a Bertone már haszonjárművek gyártásával is foglalkozott, új üzemre volt szükségük: a Corso Peschierára költöztek, ahol már ötvenen dolgoztak. A második világháború alatt mentőautókat gyártottak, ami még a nyersanyag és a munkaerő hiánya miatt sem állt meg.
A háború után hosszan tartó, lassú újjáépítés indult, az autógyártók folyamatosan növelték a termelést, és a karosszériaüzemek is munkába álltak. Az ötvenes években érkeztek a Bertone első külföldi megrendelői, az MG és a Bristol, majd 1954-ben a torinói autószalonon bemutatkozott a Nuccio Bertone által tervezett Alfa Romeo Giulietta Sprint, amiből eredetileg csak ezer darabos szériát terveztek, végül akkora sikert aratott, hogy 1965-ig közel 40 ezer példánya készült, ez pedig végképp ismertté tette a Bertone nevét.
Szédítő koncepciók, felfutó gyártás
Az Alfa Romeóval folytatott kapcsolat csúcsát a Berlinetta Aerodinamica Tecnica (BAT) koncepcióautók jelentették, amivel az autótervezés és az aerodinamika határait feszegették. Szintén az áramvonalas karosszériájával aratott sikereket az Abarth 750 Record, amit egy Fiat 600-asból építettek, és a monzai pályán tíz világrekordot állítottak fel vele. Mivel 1957-től az NSU Sport Prinz gyártását is elvállalta a Bertone, a gyára ismét kicsinek bizonyult. 1959-ben nyitott meg az új üzem Torinó külvárosában, Grugliascóban, 550 alkalmazottal.
Az ötvenes-hatvanas években olyan sportautókon dolgozott a Bertone, mint az Aston Martin DB4 GT, az Iso Grifo és a Maserati 3500 GT, míg a gyárban a Simca 1000 Coupé és a BMW 3200 CS termelése indult be.
A cég számára fordulópontot jelentett a Fiat 850 Spider megjelenése, amelynek sikere láttán napi 120 darabra növelték a gyártási kapacitást,
1972-ig összesen 140 ezer példány készült belőle. Ferruccio Lamborghinivel kötött megállapodása nyomán született a Miura és az Espada, és 1967-ben jelent meg az Alfa Romeo Montreal és a Fiat Dino Coupé is.
1970-re a Bertone már ezerötszáz alkalmazottat foglalkoztatott, a grugliascói gyár területe elérte a 267 ezer négyzetmétert.
Az ebben az évben bemutatott Stratos Zero koncepcióval a Bertone formatervezői mérföldkövet alkotott, majd a következő évben megjelent a Lancia Stratos, ami a rali-világbajnokságon is sikereket aratott. A 850 Spider örököseként jött ki a Fiat 128-as alapjára épülő, de középmotoros X1/9, amely hasonló népszerűségnek örvendett, 1988-ig összesen 160 ezer darabot gyártottak belőle.
Időközben a Bertone a Volvo számára elkészítette a 262 C-t, amelynek gyártása
a karosszéria összeszerelésétől a végső tesztelésig a Bertone üzemében készült, és ennek óriási szerepe volt abban, hogy a cég önálló autógyártóvá váljon.
A nyolcvanas évek elejétől az X1/9-et és a Ritmo Cabriót, majd a BMW-motoros, Daihatsu-alapú Freeclimbert már a Bertone márkaneve alatt forgalmazták, azaz a Bertone már az értékesítésért is felelős volt. A Volvo számára pedig elkészült az elegáns kétajtós 780-as, amelynek formaterve és teljes gyártási ciklusa is a Bertone munkája volt.
Teljes értékű autógyártó
A nyolcvanas évek végén indult a Bertone együttműködése a GM-mel, amelynek értelmében a Kadett Cabriolet gyártása az olasz üzemben kezdődött. A közös munka pedig a későbbi generációkkal is folytatódott, így az első Astra kabrióváltozata, valamint a kétezres években az Astra Coupé és Cabrio is Grugliascóban született meg. 1993-tól itt készült a Fiat Punto Cabrio is, mindkét modell esetén a fényezés, az összeszerelés és a tesztelési folyamat is a Bertone munkája volt. Az olasz gyártók közül elsőként kapták meg az ISO 9001-es minőségi tanúsítványt.
A sorozatgyártás felfutásával sem fordított hátat az egyedi karosszériáknak a Bertone, a kilencvenes években olyan prototípusok készültek, mint a Porschére épülő Karisma, a Lancia Kappából készült Kayak, az Opel Calibra alapjára tervezett Slalom, vagy a Fiat Brava platformjára épített Enduro.
Nuccio Bertone a ’97-es genfi autószalon előestéjén hunyt el, és a következő években a lassú hanyatlás útjára lépett a cége.
A Fiat már nem rendelt kabriót az új Grande Puntóból, és az Alfa Romeo GT gyártását sem a Bertone kapta meg.
Az ezredforduló után az új Panda tervezése volt a Bertone egyetlen nagyobb feladata, a feltörekvő kínai gyártók megbízásai pedig már nem adtak elég munkát a cégnek. A grugliascói gyár megmentése 2008-ban nem sikerült, ezért csődöt jelentett, majd
a következő évben a Sergio Marchionne által vezetett Fiat Chrysler vásárolta meg az üzemet
a Maserati modelljei, a Ghibli és a Quattroporte gyártására. A formatervező stúdió még néhány egyedi autóval rukkolt elő, mint az Alfa Romeo Rapide Jet, de 2014-ben a Stile Bertone végleg bezárta kapuit.
A Bertone márka többször is gazdát cserélt, végül a jelenlegi tulajdonosai határozták el, hogy GB110 néven szupersportautót építenek V12-es motorral, a gyártás a tervek szerint 2024-ben indul el. De nem Grugliascóban, az üzem ugyanis éppen eladó. Carlos Tavares, a Stellantis vezére a konszern gyárainak átszervezése során a Maseratik termelését is elköltöztette innen, 2022-ben végleg befejeződött a gyártás a Bertone egykori központjában, és
a helyiek csak remélni tudják, hogy ismét munkát ad majd nekik a számtalan legendás autó egykori szülőhelye.
Ez is érdekelhet: