Semmi túlzás, csak egy szürke veterán BMW 535i

Ideális veteránná érett a harmadik generációs 5-ös, melyben minden megvan, amiért a régi BMW-t szeretni lehet, és mindent tud, amit egy autónak tudnia kell a 90-es évek hajnalán. Ez itt csak egy szürke, automata, hathengeres 535i, amivel bármikor elmennék fagyizni a Káli-medencébe.

Dupla kerek lámpája van és arányos méretű hűtőmaszkja, határozott vonalai és tökéletes hátsókerekes limuzin arányai. Az E34-esre egyszerűen jó ránézni, mert egy BMW-nek valójában nem kivilágított orrlyukak kellenek, hanem egy ilyen remek érzékkel megrajzolt karakter. Ennek az 535i-nek sincs szüksége a tejszínhabra és a meggyre, még szürkében is elképesztően kívánatos autó.

Mindennek a teteje az Alpina B10 Bi-Turbo és az M5, de a V8-as és a többi sorhatos modell is nagyszerű élmény.

Rengeteget böngészem az E34-es kínálatot, mert már az 520i-ből is kellemes hobbiautó lehet, továbbá olyan veterán, amit még bőven van esély oldtimer minősítéshez szépen összerakni. Valószínűleg nem sok dolgom volna ezzel a jobbkormányos és automata 535i-vel, melyet 1990 áprilisában regisztráltak először és mostanra is kevesebb, mint 15 300 kilométer van benne. Delfinszürke fényezése visszafogott, de a hátsó szárny és a pókhálós alufelnik sportosabbá teszik.

Megrendelték hozzá a sportfutóművet, a fekete ablakkereteket, sötétített ablakokat, sportüléseket, M-es kormányt és olyan kényelmi extrákat, mint az automata klíma, a fedélzeti számítógép és a tempomat.

Előrefelé nyíló gépházteteje alatt a BMW egyik legszebb motorja van, elég csak ránézni a hosszában álló blokkra és a szívócsatornákra. Az M30-as sorhatost valóban bűn volna műanyag takaró alá rejteni. A hathengeres benzinmotornak ebben a 3,4 literes változatban közel 210 lóerőt ad le 5700-as fordulaton és 305 Nm nyomatéka van 4000-nél. Ezzel még a négyfokozatú ZF automata váltóval szerelt 535i is bőven kevesebb, mint 9 másodperc alatt gyorsul 100-ra.

Ez volt az M5-ös után a legerősebb hathengeres modell, egyben az Alpina B10-esek alapja is. Közel 98 ezer darabot gyártottak belőle, ennek egy részét alakították át turbómotorosra Buchloéban. Szürke utastere természetesen hibátlan állapotú, az összképbe tényleg csak az automata váltó karja rondít bele, de az 5-ös BMW-nek mindig volt egy visszafogottabb arca. Ezt az autót viszont már aligha fogják akár hétvégente megjáratni, hiszen az ilyen extrém alacsony futású veteránokat sokkal inkább befektetésnek vásárolják.