Kortalanul gyönyörű sportautó a BMW M1

Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Világszerte szerepelt magazinokban a tizenegyedik M1-es, melyet első körben a BMW sajtóosztálya birtokolt miután 1979-ben forgalomba helyezték. A sötétkék sportautó évtizedek után is bármikor kapható a bevetésre.

Jochen Neerpasch biztos volt benne, hogy csak egy olyan középmotoros sportautóval lehet igazán szintet lépni, amivel nagy eséllyel tudják maguk mögé szorítani a 911-es Porschékat. Ez a cél lebegett a szemük előtt, amikor belevágtak az M1-es fejlesztésébe, mely a mai napig az egyetlen klasszikus sportautója a BMW-nek. A tizenegyedik legyártott darabot pedig arra használták, hogy ezt az egész világnak megmutassák.

Nem véletlenül hasonlít annyira a BMW M1-es egy Lamborghinire, a formatervét is Giorgetto Giugiaro készítette.

Mivel Lamborghininek több tapasztalata és kapacitása volt a középmotoros sportautók építésére, mint a BMW-nek, ezért ezzel a projekttel az egyébként pénzügyi gondokkal küzdő olaszokat találta meg a BMW Motorsport. Az M1-es acél csővázas alapjait pontosan az a Gianpaolo Dallara tervezte, aki a Miurán is dolgozott. Közben viszont annyira tarthatatlanná vált a financiális helyzet a Lamborghininél, hogy a cégből kiváló mérnökök a gyár közelében megalapították az Ital Engineeringet, akik végül befejezték az autó fejlesztését.

Komoly logisztikai feladat volt a BMW M1-es gyártása, melynek karosszériáját a Trasformazioni Italiana Resine készítette, az acél csővázat pedig a modenai Marchesi, az M88-as kódú sorhatos motor pedig a Baur németországi műhelyében került bele. Ezért is annyira jól dokumentált a tizenegyedik darab gyártása, melynek karosszériája 1978. október 30-án lett kész, a Baur pedig december 21-én fejezte be. Az autót azonban csak a karácsonyi szünet után kapta meg a sajtóosztály 1979. január 5-én (M AW 3064 és M TT 8459 rendszámokkal futott).

Klasszikus középmotoros arányok, bukólámpa és Campagnolo felnik teszik igazán sportossá az M1-est.

Ugyan a Miurában vagy az M1-esre leginkább hasonlító Lamborghini Urracóban is keresztben van a motor, viszont a BMW-be hosszába került be a 3,5 literes, sorhatos, mely 277 lóerőt ad le 6500-as fordulaton és 330 Nm nyomatéka van. Ügyes pilóta kezében kevesebb mint 6 másodperc alatt gyorsul 100-ra és 265 km/óra a végsebessége.

Miután megismerte az egész világ, tele voltak vele az újságok, a BMW sötétkék M1-esét 1981-ben eladták és ezzel együtt felkészítették az amerikai piacra. Még a nyolcvanas évek elején importálták Kaliforniába és egészen 2013-ig egy tulajdonosa volt. Később a hollandiai Oldenzaal Classics vette kezelésbe az autót, akik 450 munkaórát öltek bele abba, hogy újra a régi fényében ragyogjon az M1-es.