Zubogó víz kavarog a kerékjáratokban, az ablaktörlő vadul kapálózik, a háromhengeres turbómotor pedig hangosan darál az összkerekes Dacia Dusterben, mert éppen egy masszív pocsolyán zúzok át nagy lendülettel. Ez így van jól, hiszen a Duster nem egy piperkőc szabadidő-autó, hanem igazi terepjáró.
Imádom az összkerekes Dacia Dustert, mert minden áldott milliméteréből árad a kedves és hasznos célszerűség, mert kompakt méretű, ezért kellemes vele közlekedni és elegendő hely van benne, mert egyszerre tud nagyszerű autó és kemény terepjáró lenni. Ha lenne éle és zsebre lehetne tenni, csak svájci bicskának hívnánk.
Nem kihívás a Dacia Dusternek leereszkedni a plázák mélygarázsába, ezzel az autóval bátran lehet baktatni a saras meredélyeken.
Biztosan vannak olyanok, akik még emlékeznek azokra az időkre, amikor a Daciát otthon újra össze kellett rakni, hogy aztán évekig rendesen használható legyen, de a Duster már nagyon másik világ. Ez is alapjaiban egy Renault, pontosan abból az építőkészletből (CMF-B) készül, amiből a Clio vagy a Symbioz, de azokkal ellentétben ebben az elsőkerék-hajtáson túl lehet rendes mechanikus összkerékhajtás is. A Dusterek első futóműve minden esetben MacPherson, a hátsó viszont csak az összkerekes verziókban igényes multilink, az első kerekeit hajtó változatoké csatolt lengőkaros.
Tökéletesen passzolt az 1.5 dCi és az összkerékhajtás a Dacia Dusterben, de azt a Mercedesszel közös, 1,33 literes, négyhengeres benzinessel együtt kidobták a harmadik generációból. Helyette kizárólag az 1,2 literes, háromhengeres turbómotor van a 4X4-es Dusterben, ami a spórolós Miller-ciklus és a mild hibrid rendszer (a 0,8 kWh-s akkumulátor a jobb oldali első ülés alatt van) ellenére képtelen pótolni a dízel takarékosságát és járáskultúráját.
Indítás után nagyon feltűnő, hogy a Dacia Dusterben három dugattyú kalimpál, időnként annyira faragatlanul jár, hogy az egyik didergős téli reggelen még arra is gyanakodtam, hogy nem minden henger kelt fel, pedig így is kevesebb van benne a kelleténél. Alacsony fordulaton nem sok lendülete van, pedig a 48 voltos mild hibrid rendszer egyik feladata, hogy befoltozza a turbólyukat.
Hatfokozatú kézi váltó jár az összkerekes Dusterhez, melyet azzal együtt is öröm tologatni a kulisszában, hogy még a Lego Technic Land Rover Defenderben is kevésbé műanyagos a váltási érzet. Felező ugyan nincsen a Dusterben, de a rövid 1-es és 2-es fokozatok jól jönnek terepen, ahol nincs nagy tempó, viszont kell a nyomaték. Lendületbe jön, aztán hamar kifullad, ezért napokig tartott mire megszoktam, hogyan lehet finoman elindulni vele.
Városban és autópályán kicsit darabos az összkerekes Dacia Duster, de vidéki utakon és terepen könnyed és szórakoztató autó.
Ahogy vált a lámpa, kinyomom a puha kuplungot, a stop-start beindítja a motort, közben szúrom az egyest, aztán rögtön következik a kettes, pár bólintás után a hármastól már szépen szalad a Duster. A hétköznapi haladáshoz bőven elég a 130 lóerő és a 11 másodperces százas sprint, de még ezt sem kell kipréselni a technikából ahhoz, hogy felvegye a ritmust. Hergelős fordulaton már felbőszített Wartburg orgánuma van, tagadhatatlan a háromhengeressége. Nagyjából 130 km/óra után fogy el a Duster 1.2-es motorjának rugalmassága, de tempomattal, 7-8 liter közötti átlagfogyasztással, és a halk szélzajt háttérbe szorító zenei kísérettel kellemesen lehet vele utazni.
Két gombnyomással lehet kikapcsolni a sebességhatárokra figyelmeztető pittyegést, amivel sok idegbajtól kímélnek meg a Renault és Dacia modellek. A Dusterben benne vannak a kötelező passzív és aktív biztonsági felszerelések is, de az EuroNCAP még így is csak három csillagra értékelte a töréstesztjét. A mindennapokban azonban nem ilyen kritikus a helyzet, mert a sávtartó és a holttérfigyelő rendszer hasznos kiegészítő és a karosszéria érezhetően sokkal merevebb lett az előző generációhoz képest.
Lágyra hangolt futóműve és a ballonos téli gumik miatt a Duster olyan, mintha négy félkemény zselé korongon gurulna, ami éppen ideális terepen és a pusztítóan rossz magyar utakon is. Az összkerekes Duster alapvetően a tapadásra és a takarékosságra törekszik, ezért csak az első kerekeit hajtja, de az üzemmódválasztót eltekerve már fix 50-50 százalékon tartja a két tengely közötti nyomatékelosztást. Kikapcsolt kipörgésgátlóval bőven van benne móka is a laza talajon.
Nyolc milliméterrel nagyobb a 4X4-es Duster hasmagassága, így 217 milliméteres, de a terepre szánt verzió lökhárítói is több játékteret hagynak a járatlan utakra. Az összkerekes Dacia Duster első terepszöge 31 fokos, a hátsó 36 fok, a rámpaszög, tehát az autó alatti részen pedig 24 fokos. Kompakt mérete (4343 milliméter) és a 2658 milliméteres tengelytávja miatt is könnyű neki parkolóhelyet találni vagy manőverezni az erdő fái között. Nem alvázas, mint egy Land Cruiser, nincs benne három zárható differenciálmű, mint egy G-osztályban, de a Dacia Duster ezek nélkül is klassz terepjáró.
Annyira stílusos és ötletes a Dacia Duster, hogy csak tapogatva derül ki róla, mennyire olcsó anyagokból tudtak ennyire remek hangulatot teremteni.
Mindenütt kemény plasztikok vannak az utastérben, de a réz és zöld színű kiegészítők nagyon feldobják a fekete teret. Az ülések egyszerűek, viszont a Duster történetében először végre kényelmesek is. Ebben a bátor Extreme változatban a kárpitozása olyan, mintha esőkabát csordákat mészároltak volna le érte, ezért a tapintása nem olyan kellemes, mint a klasszikus szöveté, cserébe könnyebben takarítható. A talpam alatt és a 456 literes csomagtérben domborzati térképet mintázó gumiszőnyegek vannak, hogy a sáros cipő se bántsa meg az utasteret.
Ötletes a YouClip rendszer, ami annyit tesz, hogy a Duster belsejében apró rögzítési pontokra lehet olyan hasznos kiegészítőket aggatni, mint az akasztó, a lámpa, a telefontartó vagy a pohártartó. Ezek közül a vezető közelébe helyezett telefontartó messze az egyik legjobb húzás. Jó az irány, de a kivitelezésen illene csiszolni, mert nem rögzülnek elég masszívan a cuccok ezeken a pontokon.
Tényleg csak a legszükségesebb információk jelennek meg a kormány mögötti 7 colos digitális műszerfalon, minden más az Apple CarPlay-től egészen a terepes menüig (ebben lehet megnézni a dőlési szöget és a nyomatékelosztást a tengelyek között) a 10,1 colos érintőképernyő mögött van. Minden gomb és kapcsoló ismerős, még hangerőt állítani és számot léptetni a kormány mögötti vaskos karon lehet, mint a Renault-kban.
Kedves részlet, hogy a Dacia első és hátsó szélvédőjén egy apró Duster mássza meg az egyik sarkot. Meglepő is, mert az ilyesmi gegek általában csak jóval drágább autókban bukkannak fel, nem pedig 7,5 millió forintos kompakt szabadidő-autókon. Ennyibe kerül ugyanis a legolcsóbb, 100 lóerős, benzinnel és gázzal etethető Duster. Az összkerekes, 130 lóerős Extreme már 10,55 millió forinttól indul. Ehhez hasonló ajánlatot csak a Suzuki Vitara tud villantani, mely összeszerelési minőségben és tartósságban kifújja a Dacia orrát, de a Duster jobb terepjáró és annyival szexibben néz ki, mintha nem is riválisok volnának.
Marcona kiállása, határozott élei és vagány részletei vannak, tökéletesen látszik a Dacia Dusteren a funkció őszinte esztétikája.
Fehéren virít a Dacia logója a hűtőmaszkján, melyen a dupla csíkok mintája folytatódik a fényszórók kettéágazó menetfényében. Tele van horizontális vonalakkal, ez megadja a határozottságot, ahogyan a gépháztető is, melynek domborművére öröm ránézni a kormány mögül, mert ilyesmi van a Range Roveren is. Haszna is van, hiszen két szélén lévő fennsíkok miatt megvannak az autó dimenziói, de a süllyesztett középső rész miatt egy kicsit többet lehet látni a Duster előtti útból.
Praktikus a karosszérián körbefutó plasztik betét, mely messze nem annyira sérülékeny, mintha fényezett felület volna. Ez a Starkle nevű cucc egy olyan polipropilénből készült kompozit, ami nagyjából 20 százalékban újrahasznosított műanyagokat tartalmaz. Közelről látszanak benne az apró világos pöttyök is, ettől látványosan durvább textúrájúnak és ellenállónak néz ki.
Rendesen izmosak a Dacia Duster lemezei a kerékjáratok felett, az ablakai pedig összeszűkülnek, ezért nagyon jól jön a tisztességes 360 fokos kamera. A hátsó kilincseket pedig elrejtették, hogy a funkció helyett egy kicsit a forma legyen a fontos. Tetősínjeit keresztbe lehet fordítani, aztán mehet rá a bicikli tartó vagy a tetőbox. Hátsó szélvédőjét szárny keretezi, mert ezt kívánja az aerodinamika.
Minden szögből ütős a dizájn, pont jó méretű utastere van, tele hasznos apró ötletekkel. Kopogósak a műanyagjai, hiányzik belőle a dízelmotor, szóval nem tökéletes a Dacia Duster 4X4, de kevés autó tud ennyi pénzért használható kompakt és potens terepjáró lenni egyszerre.
Ez is érdekelhet:
- őrületesen jó a formaterv
- nagyszerű terepjáró
- egyszerűen öröm használni
- ötletes az utastere
- van egy elragadó gépiessége
- dízelmotorral lenne az igazi a 4X4-es Duster
- néhol bántóan olcsó műanyagok vannak benne
- jobb összeszerelési minőségért kiált