Épp csak elővettem a fényképezőgépemet, hogy felkészüljek a Villa d'Este kertjében sorakozó veteránokra, de a Concorso d'Eleganza idején az utcák is tömve vannak ritka sportautókkal, ezért az utcán is csőre töltött gépekkel járnak az igazán elszánt fotósok. Az egyik utcában az átlagosnál is nagyobb volt a nyüzsgés, mert a pizzéria előtt ott parkolt a mentazöld F40-es Ferrari.

Nem a bőrkárpit és a luxus volt ekkoriban a szupersportautók lényege, hanem az ütőképes technika.

1986. június 10-től kezdődött a végtelenül puritán sportautó fejlesztése, melyre Enzo Ferrari kérésére csak 11 hónapja volt a mérnököknek. A formatervért a Pininfarina stúdiótól nyugdíjba vonuló Aldo Brovarone felügyelete alatt dolgozó Pietro Camardella volt a felelős, közben Nicola Materazzi és csapata a 288 GTO Evoluzione alapjait dolgozták át az F40-eshez. A legenda szerint ez volt az utolsó olyan autó a vállalat történetében, melyre maga az Commendatore bólintott rá.

Ehhez az autóhoz nem elég simán csak gazdagnak lenni, a Ferrari F40-es kagylóülése tapasztalt pilótát kíván. Karosszériája kevlárból, szénszálas anyagokból és alumíniumból készült, hogy a lehető legkönnyebb legyen. Utasterében nincsen rádió, sem kesztyűtartó, de még kárpitok és kilincs sem került bele, hanem egy bowden meghúzásával lehet nyitni az ajtókat.

1991. február 27-én készült el a 88538-as alvázszámú Ferrari F40-es, melyet aztán májusban a düsseldorfi Auto Beckeren keresztül adtak át első tulajdonosának, Dieter Wolfnak. Három évvel később a német Ferrari klub akkori elnöke, Arnold Gardemann vette át az autót, majd 1998-as balesete után túl is adott rajta. A sérült F40-est a holland Forza Service szakemberei építették újjá.

Kétfős kabinja mögött egy 2,9 literes, 90 okos hengerszögű V8-as motorja van, melyet két IHI turbóval fújtak meg. 7000-es fordulaton 478 lóerőt üvölt ki magából, 577 Nm nyomatékát pedig 4000-nél adja le.  4,1 másodperc alatt gyorsul százas tempóra, de ehhez az is kell, hogy a pilóta ügyesen bánjon a három pedállal és a nyitott kulisszás, ötfokozatú manuális váltóval.

478 lóerős motor viszi a szárazon 1100 kilogrammos Ferrari F40-est, tehát 470 kilogrammal könnyebb, mint az új SF90 Assetto Fiorano.

Valamivel több mint ezerkétszáz Ferrari F40-es készült, ezek mindegyike piros színben gurult le a maranellói gyártósorról. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mostanra is minden F40-es pirosban virít. Az elegáns kék vagy a ragyogó fehér megszokott választás, de a mentazöld extravagáns választás. Ezzel a Verde Pallido árnyalattal Stirling Moss Ferrari 250 GTO-ja előtt tiszteleg.

2022 óta a Minty Forty-t a német Schaltkulisse csapata tartja karban, a közelmúltban több mint 43 ezer eurót költöttek az autóra, hogy tökéletes formában legyen. A világ számos pontján felbukkanó Ferrari F40-esben most 31 ezer kilométer van és - hiába nem eredeti - nagyjából kétmillió dollárért írhatja be magát az autó történetébe a következő gazdája.

Ez is érdekelhet: