Egy dolgot nem tudnak a kínai autómárkák: tradíciót felmutatni. Erre is van úgy-ahogy megoldás – venni kell egy patinás márkanevet, lásd: MG –, de azért az nem igazi. Szóval fogadjuk el alapigazságként, hogy a szaktudás, a technológia megvásárolható, pénzzel elcsábíthatók a legjobb mérnökök, anyagi kérdés a marketing is, a kínai cégek ráadásul olcsóbban tudnak gyártani, mert kisebbek a bérköltségek, a teljes beszállítói láncot belföldön tudják tartani, nem panaszkodnak a szakszervezetek, az állam iszonyatos pénzeket tol az autó- és akkumulátorfejlesztésbe – de nem tudnak visszautalni egy legendás kínai autótípusra. Egy olyanra, amely évtizedekkel ezelőtt kultstátuszú lett, számos országban ismerik, szeretik és használják ma is, és ha egy új modellnél ügyesen hozzák vissza a stílust, elegyítik a retrót a modernnel, abból akár komoly piaci siker is lehet. Láttuk ezt a Mininél, a Fiat 500-asnál vagy legújabban a Renault 5-ösnél.

Ez a szerelem – Renault 5 E-Tech-teszt

Az új Renault 5 akkor is szerethető lenne, ha nem lenne annyira jó autó. De az.

A rövidke felsorolásból is látszik, hogy a Fiat érti a műfajt, szinte meglepő, hogy a Pandával csak most lépi ezt meg. Az eredeti, 1980-ban bemutatott Panda kapott ugyan modern utódot 2003-ban, az viszont azonkívül, hogy szintén kicsi és szintén szögletes volt és olcsónak számított, nem sokban hasonlított az ősére, a lágyabb vonalú harmadik generáció pedig még kevésbé.

Bezzeg az új Panda! Teljes neve Grande Panda, amit persze a jelentős, több mint harminc centiméteres hossznövekedés is indokol, de az is, hogy jobban megkülönböztessék a 20. századi, nem ős-pandás Pandáktól. (Az előző, harmadik generációs Panda is gyártásban marad Pandina néven, ami olaszul pandácskán jelent.)

Ígérem, a második-harmadik generációról nem ejtek több szót, az elsőről viszont sokat, mert anélkül a Grande Pandát nem lehet bemutatni. A Grande Panda ugyanis már ránézésre is sokkal jobban idézi meg az eredetit, pedig bőven vannak egyedi részletei. A legjellegzetesebb az első fényszórók pixelekből kirajzolódó X-e, amelyeket ugyanúgy egy fekete panel köt össze, mint a nyolcvanas évek közepi modellfrissítés óta az eredeti Panda kockalámpáit, csak már ezen is vannak pixelszerű négyszögek. (Viccnek durva lenne, úgyhogy valószínűleg komolyan gondolták a sajtóanyagban, hogy ez a legendás torinói Lingotto gyár ablakait idézi, bár nem jobban, mint Magyarország bármelyik panelházáét.)

Az elektromos változaton – a Grande Pandából létezik háromhengeres, turbós benzines mild hibrid is – a Fiat feliratnál van még egy zseniális megoldás, aminek nagyszerűségét mindenki értheti, aki bajlódott már töltőkábellel: porszívózsinór-szerűen kihúzható-visszagyömöszölhető, régi telefonzsinórokhoz hasonlóan spirális töltőkábel jár. Igaz, ez csak 7 kilowattos töltésre képes – max. 100 kilowattos gyorstöltéshez a bal hátsó sárvédőben találjuk a csatlakozót –, de az akkumulátoroknak is kíméletesebb normál tankolást jelentősen megkönnyíti.

Karakteres Grande Panda-részlet még a lemezbe nyomott felirat, az oldalajtókban a PANDA, a csomagtérfedélen a FIAT olvasható, a szintén a csomagtérajtón látható, 3D-s PANDA betűkben pedig több a kreativitás, mint amennyi néha egy-egy teljes autókarosszériára jut. A feliratokon kívül is jellegzetes a magas far, a hátsó lámpában is ott van az X, a nagy felületet ügyesen osztják fel a fekete elemek, ez a kommunikációs színként is használt, a La Primánál alapáras sárga színnél remekül látszik. Múltidéző a C oszlop dekorációja is, de ez kivételesen nem az első Pandát, hanem iskoláskorom menő vonalzóit idézi, amelyek attól függően mutattak más képet, hogy honnan pillantottunk rá. Itt színek nincsenek, nézőpontot váltva FIAT felirat vagy fiatos ferde csíkok viszont vannak.

A Grande Panda belseje előtt vessünk egy pillantást a nyolcvanas évek elejének Panda-utasterére!

Ez még a korabeli szinten is szerénynek számított, és bár a Grande Pandát ma is egyszerű, olcsó – de szerethető – autónak pozicionálják, ezt a puritánságot már csak a biztonsági előírások miatt sem lehet hozni. Sőt, ehhez képest a Grande Panda műszerfala egy űrhajó vezérlőpultjának tűnik, ennek ellenére tökéletesen megidézi a négy évtizeddel ezelőtti stílust.

Ha nem is teljes szélességben, de ott húzódik a polc, nem nehéz az ovális, két monitort tartalmazó műszeregységben sem felfedezni a régire utalást, és az ovális sem csak egy geometriai alakzat, hanem az ablakai miatt már említett Lingotto tetején kialakított tesztpálya formájának megjelenítése, ami visszaköszön az irányváltó körüli elemen és a kijelzőn is. Vannak színek – sajnos fényes, fekete műanyagfelületek is, amire a nyolcvanas években azt mondták volna a tervezők, hogy nem szép, karcolódik, gyűjti az ujjlenyomatot, akkor meg minek –, a kesztyűtartófedél és környezete pedig azért olyan fás hatású, mert a szövet bambuszszálakat tartalmaz. Mit is eszik a panda? Hát, az anyagválasztás sem véletlen.

A régi Pandánál egyszerűbb üléseket már sámlinak hívják, ehhez képest a Grande Panda ülései szuperkomfortosak, de nem ahhoz képest is kényelmesek, négyzetes mintájukkal hasonlítanak az eredetikre. Hivatalosan ötszemélyes az autó, normál méretű felnőttekből viszont magunkon kívül inkább hármat ültessünk be, akkor a hátsó utasok sem élik majd meg büntetésként az autózást.

Ha Fiat Grande Panda Elettrica, akkor elsőkerék-meghajtás, 113 lóerős és 122 Nm nyomatékú villanymotor, 44 kilowattórás akku és 320 kilométeres hatótáv. A paraméterek alapján azt gondolhatjuk, hogy ez egy alapvetően nyugodt közlekedésre alkalmas, városi forgalomban elegendő képességű kisautó – jól gondoljuk, és mivel a Grande Panda tényleg egy kicsi, olcsó villanyautó, ezzel nincs is baj. Sportosságra, száguldásra, közvetlen kormányzásra ne számítsunk, a másfél tonnás autót viszont meglepően, de nem billegősen kényelmes futóművével és elegendő erejével kellemes vezetni.

Furcsa, hogy a kulcsot el kell fordítani indulás előtt, amire persze a READY felirat megjelenésén kívül nem történik semmi, utána azonban hamar megtalálhatjuk az örömöt a pandázásban, mert egy kis méretű elektromos autóval jó közlekedni a városban. Autópályára is kimerészkedhetünk, de ott csak annyi előnye van, hogy a 132 km/óra végsebessége miatt padlógázzal is bátran közlekedhetünk, ami ugyan szélzajos élmény, de legalább biztosan nem tart több mint 300 kilométeren át. Ennél fontosabb, hogy közegében mennyit tud elmenni – körülbelül 250 kilométerrel számolhatunk.

Az elektromos Grande Panda indulóárát épp tízmillió forint alá szorították egy bevezető akcióval, az acélfelnis Red felszereltségnél 17-es könnyűfém felnivel, automata légkondival, első radarral és tolatókamerával, sötétített hátsó üvegekkel, telefontükrözéssel és vezeték nélküli telefontöltővel, esőérzékelős ablaktörlővel és még néhány tétellel gazdagabb La Prima ára 11,49 millió forint.

Villanyautók között ez még mindig olcsónak számít, és bár a spórolás sok helyen tetten érhető az autón, a Fiat stílussal, karakterrel, rengeteg finom részlettel ügyesen kompenzál. Nem azt érezzük, hogy ez a kínálat alja, hanem azt, hogy az egyik legvidámabb kisautó, amely egyszerűsége ellenére, vagy éppen ezért is szerethető – ahogy történt ez az eredeti Pandával is.

(Fotó: Csordás Gábor)

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Életmód

Így lehetsz te is részvényes az MBH Bankban!

Partnerünk

Tech

Basszust a népnek! – Ezek a magyar partyhangszórók rendesen átrendezhetik a piacot

Autó-motor

Még mindig hidegrázós Hamilton és Verstappen utolsó köre arról a bizonyos Abu-dzabi Nagydíjról