1988-ban mutatták be az ötajtós Fiat Tipo kompaktot, mely igazi olasz hadüzenet volt a Volkswagen Golfnak. A szögletes vonalú autót az az Ercole Spada álmodta meg, aki gyönyörű Alfa Romeókat és Lanciákat rajzolt, majd a Zagatónál folytatta pályafutását. 1989-ben az Opel Vectra és a Volkswagen Passat elől vitte el az európai Év Autója díjat. Ennek a sikeres autónak a legizgalmasabb változata a Tipo 2.0 i.e.

Büszkén hirdeti ez az 1991-es Tipo, hogy sedicivalvole, tehát tizenhat szelepes motorral szerelt változat.

1993-ban frissítették a Fiat kompaktját, akkor csatlakozott a háromajtós változat is a kínálathoz, de kezdetben kizárólag az ötajtós volt elérhető. A rozsdásodási hajlam csökkentése érdekében az autó horganyzott karosszériaelemekkel készült, méghozzá a Fiat újonnan fejlesztett platformjára, melyet később Alfa Romeo és Lancia modellekhez is használtak.

Ötvenöt lóerős belépőmotorja egyesek szerint alig mozdította meg a tágas utasterű Fiat Tipót, de a másik véglet már igazán lelkes hot hatchet csinál az autóból. A 2,0 literes, négyhengeres, tizenhat szelepes motor a Lancia Themából érkezett, 146 lóerőt ad le 6250-es fordulaton, a nyomatéka 173 Nm. Ezzel az 1,2 tonnás Tipo 2.0 i.e. 16V kevesebb mint 10 másodperc alatt gyorsul 100-ra, és 210 km/óra a végsebessége.

Szögletes vonalai, ötküllős alufelnije és a hetyke hátsó szárny megadja a Tipónak a sportos hangulatot.

Nem kell túl sok díszítőelem a Fiat Tipo Sedicivalvoléra, hogy sportosnak tűnjön. A határozott sziluettje és a Ferrarikra utaló Rosso Corsa nevű piros szín önmagában elég ahhoz, hogy megmutassa a Volkswagen Golf GTI-nek, ebben aztán ott az igazi tűz. Utasterében kockás szövetkárpitozású Recaro sportülések vannak és háromküllős Momo kormány, a középkonzol tetején pedig kiegészítő műszerek.

Közel 132 ezer kilométerrel is igazán kívánatos ez a Lampredi motorral szerelt Fiat Tipo 2.0 i.e., mely ínyenceknek szóló veteránná érett több mint három évtized alatt.

Ez is érdekelhet: