Kerékpárok gyártása után nyergelt át Václav Laurin és Václav Klement az autókra, melyek hamar népszerűek lettek, pedig ekkoriban még tényleg csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, hogy olyan géppel száguldhassanak, mint a Laurin & Klement Type S2.
Nem kellett sokáig várni az első autóversenyekre, hiszen már huszadik század hajnalán bőven akadtak olyan módos emberek, akik az egész világnak meg szerették volna mutatni, hogy lóháton csak az közlekedik, aki nagyon ráér. Ezzel az 1911-es Laurin & Klement Type S2-vel Leo Haan báró mutatta meg, hogy mit tud a gép.
Különleges műszaki finomságokkal és a korai aktív aerodinamika is látványos a Laurin & Klementen.
Nagyon korán kiderült, hogy a nagy homlokfelület a gyors autó ellensége, ezért az S2-n nincsen szélvédő, a motorháztető pedig nem egy függőlegesen álló hűtővel kezdődik. A hűtőbordák közvetlenül a vezető előtt terülnek rá az autóra, alatta pedig ott a kéthengeres, négyütemű motor. Izgalmas megoldás a burkolt kerekek elfordításával együtt mozgó hátsó függőleges légterelő elem, mely egy korai megjelenése az aktív aerodinamikának.
Leo Haan báró 1911. június 25-én egy Troppauban rendezett hegyi versenyen a második helyen futott be az autóval.
Repülőkhöz hasonlították fénykorában az S2 versenyautót, melyet a a bécsi Günther Hegernek adott tovább a báró. Nagyjából negyven év állás után a Laurin & Klement a hatvanas évek közepén az Indianapolis Motor Speedway Múzeumhoz került. Egyes források szerint csak három hasonló autó készült, és ez közülünk az egyetlen, ami fennmaradt az utókornak.
Ez is érdekelhet:
