Így lehetett megnyerni egy Porsche 911-essel a Párizs–Dakar-ralit

Mindenki megőrült a 911 Dakarért, azért a megemelt, terepjárósított Porschéért, amit egy igazi versenyautó ihletett. Negyvenegy évvel ezelőtt egy alaposan átépített sportautóval arattak sikert a terepjárók közt a Párizs–Dakar-ralin.

Ha mondanunk kellene egy olyan versenyt, ami a végletekig próbára teszi az autók, és persze a csapatok korlátait, akkor bizonyára a Dakar-rali lenne az. Két héten keresztül tartó szüntelen harc a pokoli hőséggel és a folyton változó tereppel, ahol az autók felkészítése és szervizelése is számos nehézséget rejt magában. Az elsőt a hetvenes évek végén rendezték meg, még Párizs és Dakar közt, és persze olyan terepjárók remekeltek rajta, mint a Mercedes-Benz GE, a Mitsubishi Pajero és a Range Rover. 1984-ben aztán jött egy Porsche 911, amivel mindenkit megelőztek, és ennek a sportautónak a sikere a mai napig inspirálja a márka rajongóit.

Porschéval Dakarba?

1984-ben újév napján több mint négyszáz autó gyűlt össze a párizsi Concorde téren a Párizs–Dakar-ralira, amit akkor már hatodik alkalommal rendeztek meg. A rajthoz álló terepjárók közt volt néhány egészen meglepő jármű is, például az a három Porsche 911 Carrera, amelyek egyikében Jacky Ickx ült a volánnál. A belga pilóta, aki hat Le Mans-i győzelméből négyet Porschéval szerzett, abszolút favoritnak ígérkezett a Párizs–Dakar-ralin, hiszen az előző évben egy Mercedes-Benz 280 GE-vel nyerte meg a sivatagi futamot.

A projektet, és egyben az egyik Porschét is Roland Kussmaul vezette, aki arra készült, hogy a világ legjobb pilótáival és terepjáróival vegyék fel a versenyt. A 11 ezer kilométer hosszúságú futamon három autót indítottak. Az egyikben Ickx és navigátora, Claude Brasseur ült, a másikat a francia René Metge vezette Dominique Lemoyne-nal, míg a harmadikban Kussmaul és mitfárere, Erich Lerner foglalt helyet. Amikor húsz nappal később, a szenegáli Le Lac Rose mellett kijelölt célban lengették a kockás zászlót, az még Ickx és Kussmaul legmerészebb álmait is felülmúlta.

Porschéval raliban!

Nem volt teljesen újdonság, hogy ralin állnak rajthoz egy Porschéval. A 911-essel már a bemutatója után hónapokkal elindultak a Monte-Carlo-ralin, majd a kenyai Szafari-ralin is remekeltek vele. 1981-ben Walter Röhrl vezette a Porsche akkori versenyautóját, a 924 GTS-t a német bajnokságban, és egy 911 SC-vel állt rajhoz a San Remo-ralin. A Porsche pedig közben az 1982-ben bemutatott B csoport számára fejlesztett versenyautót: ide szánták a 959-est, amelynek prototípusát a frankfurti autószalonon állították ki 1983-ban, a sokat mondó Gruppe B néven.

A 959-est szánták az első sorozatgyártású Porschénak, amit összkerékmeghajtással szerelnek fel, de a hajtáslánc fejlesztése már jóval korábban, a nyolcvanas évek elején elkezdődött. 1981-ben a Porsche egy összkerekes, kabrió 911 Turbót állított ki a frankfurti szalonon, majd a következő hónapokban ezzel az autóval tesztelte az új hajtásláncot a márka pilótája, Walter Röhrl. Amikor pedig Jacky Ickx meglátta ezt a prototípust a weissachi tesztpályán, kitalálta, hogy összkerekes 911-essel akar rajthoz állni a Párizs–Dakar-ralin.

Szériakész technika

A Type 953 névre keresztelt versenyautó nem sokban tért el a szériamodelltől. 3,2 literes, hathengeres bokszermotorja abból került át, a legnagyobb különbséget az újonnan fejlesztett összkerékmeghajtás jelentette, az első és hátsó kerekek közti 32:69 arányú nyomatékelosztással és a manuálisan zárható középső differenciálművel. A legzordabb körülményekre készülve a hasmagasságot 270 milliméterre növelték, és elöl dupla lengéscsillapítós, hátul további tekercsrugóval ellátott felfüggesztést is megerősítették.

Ismerős formájú karosszériája a 911-es aktuális generációjából származott, de hegesztett acél bukókerettel erősítették meg. Az ajtók, a tető, az első lökhárító és a szélvédő kivételével az összes ablak is polikarbonát műanyagból készült, hogy minél könnyebb lehessen a Porsche. A súlymegtakarításra pedig szükség is volt, hiszen a Párizs–Dakar-rali elképesztő távjainak megtételére 120 literes üzemanyagtartályt szereltek az első csomagtérbe, míg a vezetőülés mögé egy további 150 literes tartály került.

Úton a siker felé

A terepjárókat indító csapatok eleinte nem vették komolyan a Porschét, de aztán meglátták, mire képesek a 911-esek a sivatagban. Jacky Ickx autója ugyan már az első nap meghibásodott egy sziklába csapódva, és a javítás órákig tartott, René Metge bámulatos tempóban, 150 km/óra feletti sebességgel száguldott a homokos, kavicsos talajon. A 911-es több száz kilogrammal könnyebb volt a riválisoknál, miközben a motorja 225 lóerőt teljesített, a farmotor súlya és a kapcsolható differenciálzár pedig kiemelkedő tapadást nyújtott az autónak.

Csaknem három hét száguldás után Metge és Lemoyne abszolút elsőként értek célba a 911-es első futamán, ezzel elsőként nyerte meg egy sportautó a Párizs–Dakar-ralit,

Metge ugyanis korábban, 1981-ben egy Range Roverrel győzött itt. Ickx és Brasseur a szerelés miatt a 139. helyre esett vissza, de végül visszaküzdték magukat a hatodik helyre, elsősorban az összkerékmeghajtású 911 Carrera kivételes képességeinek köszönhetően. Kussmaul és Lerner a 26. helyen futottak be, ők nem a helyezésre, inkább az újszerű hajtáslánc tesztelésére koncentráltak.

„A Ténéré-sivatagnak és az algériai Assekrem fennsíkjának nekivágni egy 911-essel a terepjárók ellen teljesen őrültségnek tűnt”

– mondta később Jacky Ickx, amikor felidézte a versenyt. A következő évben a Porsche már a B csoportos 959-esekkel tervezett rajthoz állni, de mivel a 400 lóerős biturbó motorok nem készültek el időben, a 911-esek motorját kapta a három autó, amelyek közül egyiknek sem sikerült célba érnie. A sikerre egy évet kellett várni, 1986-ban Metge és Ickx kettős győzelmet aratott a 959-esekkel, Kussmaul a hatodik helyen ért be.

A csúcson hagyta abba a Párizs–Dakar-ralit a Porsche, és a 959-es végül sosem állt rajthoz a rali-világbajnokságon, mert abban az évben betiltották a B csoportos autókat, csak a ralikrosszban indulhattak, ami azonban a Porschét nem érdekelte. A 959-esnek viszont megjelent a sorozatgyártású változata, ami 450 lóerővel a 911 Turbót is megelőzte, és bár csak 292 példánya készült el, a szupersportautó mérföldkőnek számít abban is, hogy

végül tényleg ez lett az első sorozatgyártású Porsche összkerékmeghajtással.

A 911-esnek az a generációja, amiből a Dakar-győztes versenyautó készült, 1988-ig maradt a kínálatban, de furcsa módon sosem kapta meg az összkerékmeghajtást. A következő, 964-es széria megjelenésével azonban eljött az idő, hogy a Porsche is felvegye az állandó kínálatába az összkerekes sportautókat: öt évvel a sivatagi diadal után, 1989-ben jelent meg az első 911 Carrera 4. A Dakar-győztes versenyautó pedig számtalan egyedi építést ihletett, és nemrég végre a Porsche is engedett a rajongóknak, és gyártásba adta a 911 Dakart.

Ez is érdekelhet: