Nyolc óra utazás után Prága egyik külső részén találom magam, körülöttem mindenhol magas lakóházak épülnek, előttem pedig egy fémbe csomagolt bódé, arcfelismerős beléptetővel. Eddig sokkal inkább tűnik úgy, mintha egy kémfilm nyitójelenetébe érkeztem volna, nem a Porsche Panamera bemutatójára.
Kinyílik a furcsán titokzatos bódé ajtaja, ami mögött rendesen arcba vág a sötétség, csak valahol a mélyben látok pirosan derengő fényeket. Betonból kiöntött lépcső vezet az alagútba, ahol a pirosan izzó keretek között haladok előre, de közben bőven vannak kétségeim, hogy a végén egy világot uralma alá hajtó főgonosz vár vagy egy cseh BDSM bulihoz kerülök közelebb minden lépéssel. Az első teremben nincsenek atomfegyverek és bőrszerkók sem, csak a Porsche Panamera suhan a tájban egy kivetítőn.
Elvágtatunk a még porzó medence mellett, amivel szemközt ott a látványos gépészet és a ház privát edzőterme, tele frissen összeszerelt TechnoGym gépekkel, hogy ne kelljen a legközelebbi konditeremig menni egy Instagram posztért. Az egyelőre fölöttem tornyosuló hatalmas épületben százötven lakás van, a legnagyobbak kétszázötven négyzetméteresek, szóval bőven van tér megélni az indusztriális loft nyújtotta gondtalan magaséletet. A liftek arcfelismerősek, szóval épp úgy FaceID-val működnek, mint a frissebb iPhone-ok. Sorakoznak a fekete ajtók a kilencedik emeleten, ahol helyenként nem tudom, hogy a stílus vagy az építkezés miatt vannak rusztikus elemek, de a lógó kábeleket és a szerszámokat mindenképpen az utóbbihoz kapcsolom.
Kicsit sajnálom, hogy nem hoztam fel a bőröndömet, mert a lakás annyira megszólítja bennem a mélyen szunnyadó kriptomilliomost, hogy a bemutató után szívesen bepakolnám a cuccaimat a szekrénybe. Padlótól plafonig nyers beton, a konyhabútor pedig mintha olajban áztatott rézlapokból volna. Uralja a teret a hatalmas ebédlőasztal és a nappali felfelé nyújtózkodó polcai, amiket pillanatok alatt feltöltenék kis vitrinben álló modellautókkal és Legókkal. Visszaránt a fantáziálgatásból, hogy az én kanapém kényelmesebb, és elsuhant előttem egy tálcányi sós karamellás brownie.
Egyelőre itt minden a látszatnak szól, de azért öröm egy piros 911 GT2 RS-t látni az asztal közepén és satupadot a gardrób kisasztalán. Nem véletlenül van itt egy szerszámkocsi sem, hiszen az üveg túloldalán ott a lakáshoz tartozó garázs. Teherliften utazott fel ide a kiállított Panamera, mely remekül rímel az első generáció Sanghajban tartott premierjére, amikor egy liftaknában húzták fel a kilencvennegyedik emeletre.
Hihetetlen, hogy egy Panamera ablakán keresztül látom, hogy csillognak Prága városának fényei.
Pontosan olyan pazar a kilátás a nappaliból és a hálószobából, mint a garázsból, így igazán mókás volna itt fogkefével tisztára pucolni a Styling 68-asokat a BMW alatt. Most viszont továbbra is a Porsche limuzinja a lényeg, amit harmadik generációnak neveznek, de valójában egy nagyon alapos frissítéssel lett komolyabb autó. Két igazán nagy újdonságot tud villantani a Panamera egy statikus bemutatón, melyek közül az egyik az utas oldali érintőképernyő, a másik pedig a Porsche Active Ride futómű. Ebben a tágas garázsban viszont egy közel alapmodell áll, így csak az átrajzolt lökhárítókat és a sarkosabb ablakvonalat lehet megnézni rajta.
Óvatosan fogalmazva is csalódott vagyok, de a harmadik kijelzőt már láttam és taperoltam a Cayenne-ben. Örülök a Sport Chrono csomag analóg stopperének a műszerfal tetején, de a teljesen digitális óracsoport és a mellé rendezett irányválasztó pöcök miatt nekem a Panamerából a digitalizáció kikergette a klasszikus Porschét. Az ajtóhoz közeli indítógomb is csak halványan emlékeztet a régi idők gyújtáskapcsolóira. Haptikus gombok mellett fizikai kapcsolók is vannak a középkonzolon, a finom bőrökkel kárpitozott utastér pedig tényleg egy nagyszerű minőségi élmény. Mivel a Sport Turismo csak elhanyagolható százalékban vette ki a részét a Panamera sikeréből, ezért a továbbiakban a kombi változatot már nem fogalmazzák. Kizárólag az ötajtós limuzin és a hosszított változata marad gyártásban. Hely ebben is van bőven, a közel 3 méteres tengelytávú autó csomagtartója 494 literes (a konnektorról tölthető változaté csak 421 liter).
Showman üzemmódban (márkakereskedésekben) leköveti a telefon giroszkópja által érzékelt mozgást és annak megfelelően táncol a Panamera aktív futóműve, ami igazán lenyűgöző lehet élőben, de ez a rendszer kizárólag a plug-in hibridekhez lesz elérhető, előttem pedig egy sima Panamera áll. Ebben a 2,9 literes, V6-os biturbó 353 lóerős és 500 Nm nyomatéka van, hozzá nyolcfokozatú duplakuplungos automata váltó csatlakozik és hátsókerék-hajtás. Mind közül ez a legkönnyebb és legszerényebb változat, tehát az 5,1 másodperces százas sprint és a 270 km/óra feletti végsebesség itt csak a kezdet.
Igazi nagyágyú a 11,3 másodperc alatt 200-ra gyorsuló, 680 lóerős Porsche Panamera Turbo E-Hybrid.
Ezen az autón bukkannak fel először a csúcsmodellekhez kikevert Turbonite szürke színű elemek, valamint ez az első luxuslimuzin, amihez központi anyás felnik rendelhetőek. A Turbo E-Hybrid 4,0 literes, biturbó V8-as motorja önmagában 519 lóerős és 770 Nm nyomatéka van. Ehhez jön hozzá a hibrid hajtás váltóházba integrált villanymotorjának 190 lóereje és 450 Nm nyomatéka. A rendszerteljesítmény 680 lóerő, a maximális nyomaték pedig hegyeket mozgató 930 Nm. Egy feltöltéssel akár több mint 90 zéró helyi emissziós kilométert is ki lehet autózni a 25,9 kWh-s akkumulátorból. Ez igazán meggyőző egy olyan 2,5 tonnás autótól, ami 3,2 másodperc alatt pörgeti ki a 100-ast a sebességmérőre.
Mivel a plug-in hibrid rendszere kiszolgálja az egykamrás légrugókhoz kapcsolt aktív futómű elektrohidraulikus egységének energiaigényét, ebbe már rendelhető a Porsche Active Ride. A kilincs érintésére 5,5 centiméterrel megemelkedik a Panamera, hogy kényelmesebb legyen a beszállás, kanyarban az ív belseje felé dönti az autót, mint a motorosok, fékezéskor és gyorsításkor pedig ellentart a bólintásnak. Veszettül jól tapadhat és bizonyára elképesztően stabil lehet ezzel a Panamera.
Távozás előtt még megragadok egy fehércsokis mandulás jellegű pohárkrémet, aztán útba ejtem a fekete tükrökkel és zöld porcelánokkal burkolt mosdót. Aztán újra be az arcfelismerő liftbe, séta a medence, az edzőterem és a gépészet előtt, végig a BDSM folyosón, majd a lépcsőn át újra a benzinkút előtt. A félórás prágai dugó tökéletesen alkalmas volt arra, hogy elhelyezzem az élményt a statikus bemutatók skáláján.
Prága karácsonyi jelmezbe bújt belvárosánál fantasztikusabb hangulatjavító nem is kell.
Utoljára több mint tíz éve voltam Prágában, amikor a családdal együtt felavattuk az első autómat. Temérdek szép emlékem van ebből a városból, ami az eltelt idő alatt messze látványosabbat fejlődött, mint Budapest. Prága igazi nyugatias kisugárzású, tiszta és rendezett hely, ahol jól megférnek a kedves régi Tatra villamosok és a modern Škoda szerelvények egymás mellett. Hétköznap estéken még a Nemzeti Múzeum előtt hosszan elnyúló Vencel téren sincs tömeg, a kis utcákban néhol élőzene szól, máshol a kürtőskalács illata leng körbe.
Varázslatos házikók veszik körbe az Óváros teret, aminek közepén hatalmas, kivilágított karácsonyfa áll, körülötte szellősen mindenféle bódék, ahol forralt bort és süteményeket lehet kapni. A tér egyik leghíresebb látványossága az Orloj, vagyis az az óraszerkezet, ami már 1410 óta működik és a XVI. század vége óta minden órában elvonulnak a felső ablaka előtt az apostolok szobrocskái. Már tíz perccel előtte az emberek elkezdenek összegyűlni előtte és élesre állított telefonnal várják a műsort. Gótikus szigorral magasodnak a tér fölé a XIV. század végén épült Týn templom 80 méter magas tornyai.
Ha nem a megújult Porsche Panamera miatt, hanem feltöltődni jöttem volna Prágába, akkor biztosan nem hagytam volna ki a Nemzeti Technika Múzeumot. Az 1908-ban alapított múzeum gyűjteménye elképesztően sokszínű, tényleg bőven van mit nézni azoknak, akik imádják a léghűtéses Tatrákat, a veterán motorokat és a régi repülőgépeket, de akad több vasúti szerkezet, hőlégballon és elnöki Škoda Superb is.
Ez is érdekelhet: