Kinyílik a furcsán titokzatos bódé ajtaja, ami mögött rendesen arcba vág a sötétség, csak valahol a mélyben látok pirosan derengő fényeket. Betonból kiöntött lépcső vezet az alagútba, ahol a pirosan izzó keretek között haladok előre, de közben bőven vannak kétségeim, hogy a végén egy világot uralma alá hajtó főgonosz vár vagy egy cseh BDSM bulihoz kerülök közelebb minden lépéssel. Az első teremben nincsenek atomfegyverek és bőrszerkók sem, csak a Porsche Panamera suhan a tájban egy kivetítőn.

Elvágtatunk a még porzó medence mellett, amivel szemközt ott a látványos gépészet és a ház privát edzőterme, tele frissen összeszerelt TechnoGym gépekkel, hogy ne kelljen a legközelebbi konditeremig menni egy Instagram posztért. Az egyelőre fölöttem tornyosuló hatalmas épületben százötven lakás van, a legnagyobbak kétszázötven négyzetméteresek, szóval bőven van tér megélni az indusztriális loft nyújtotta gondtalan magaséletet. A liftek arcfelismerősek, szóval épp úgy FaceID-val működnek, mint a frissebb iPhone-ok. Sorakoznak a fekete ajtók a kilencedik emeleten, ahol helyenként nem tudom, hogy a stílus vagy az építkezés miatt vannak rusztikus elemek, de a lógó kábeleket és a szerszámokat mindenképpen az utóbbihoz kapcsolom.

Kicsit sajnálom, hogy nem hoztam fel a bőröndömet, mert a lakás annyira megszólítja bennem a mélyen szunnyadó kriptomilliomost, hogy a bemutató után szívesen bepakolnám a cuccaimat a szekrénybe. Padlótól plafonig nyers beton, a konyhabútor pedig mintha olajban áztatott rézlapokból volna. Uralja a teret a hatalmas ebédlőasztal és a nappali felfelé nyújtózkodó polcai, amiket pillanatok alatt feltöltenék kis vitrinben álló modellautókkal és Legókkal. Visszaránt a fantáziálgatásból, hogy az én kanapém kényelmesebb, és elsuhant előttem egy tálcányi sós karamellás brownie.

Egyelőre itt minden a látszatnak szól, de azért öröm egy piros 911 GT2 RS-t látni az asztal közepén és satupadot a gardrób kisasztalán. Nem véletlenül van itt egy szerszámkocsi sem, hiszen az üveg túloldalán ott a lakáshoz tartozó garázs. Teherliften utazott fel ide a kiállított Panamera, mely remekül rímel az első generáció Sanghajban tartott premierjére, amikor egy liftaknában húzták fel a kilencvennegyedik emeletre.

Hihetetlen, hogy egy Panamera ablakán keresztül látom, hogy csillognak Prága városának fényei.

Pontosan olyan pazar a kilátás a nappaliból és a hálószobából, mint a garázsból, így igazán mókás volna itt fogkefével tisztára pucolni a Styling 68-asokat a BMW alatt. Most viszont továbbra is a Porsche limuzinja a lényeg, amit harmadik generációnak neveznek, de valójában egy nagyon alapos frissítéssel lett komolyabb autó. Két igazán nagy újdonságot tud villantani a Panamera egy statikus bemutatón, melyek közül az egyik az utas oldali érintőképernyő, a másik pedig a Porsche Active Ride futómű. Ebben a tágas garázsban viszont egy közel alapmodell áll, így csak az átrajzolt lökhárítókat és a sarkosabb ablakvonalat lehet megnézni rajta.

Óvatosan fogalmazva is csalódott vagyok, de a harmadik kijelzőt már láttam és taperoltam a Cayenne-ben. Örülök a Sport Chrono csomag analóg stopperének a műszerfal tetején, de a teljesen digitális óracsoport és a mellé rendezett irányválasztó pöcök miatt nekem a Panamerából a digitalizáció kikergette a klasszikus Porschét. Az ajtóhoz közeli indítógomb is csak halványan emlékeztet a régi idők gyújtáskapcsolóira. Haptikus gombok mellett fizikai kapcsolók is vannak a középkonzolon, a finom bőrökkel kárpitozott utastér pedig tényleg egy nagyszerű minőségi élmény. Mivel a Sport Turismo csak elhanyagolható százalékban vette ki a részét a Panamera sikeréből, ezért a továbbiakban a kombi változatot már nem fogalmazzák. Kizárólag az ötajtós limuzin és a hosszított változata marad gyártásban. Hely ebben is van bőven, a közel 3 méteres tengelytávú autó csomagtartója 494 literes (a konnektorról tölthető változaté csak 421 liter).

Showman üzemmódban (márkakereskedésekben) leköveti a telefon giroszkópja által érzékelt mozgást és annak megfelelően táncol a Panamera aktív futóműve, ami igazán lenyűgöző lehet élőben, de ez a rendszer kizárólag a plug-in hibridekhez lesz elérhető, előttem pedig egy sima Panamera áll. Ebben a 2,9 literes, V6-os biturbó 353 lóerős és 500 Nm nyomatéka van, hozzá nyolcfokozatú duplakuplungos automata váltó csatlakozik és hátsókerék-hajtás. Mind közül ez a legkönnyebb és legszerényebb változat, tehát az 5,1 másodperces százas sprint és a 270 km/óra feletti végsebesség itt csak a kezdet.

Igazi nagyágyú a 11,3 másodperc alatt 200-ra gyorsuló, 680 lóerős Porsche Panamera Turbo E-Hybrid.

Ezen az autón bukkannak fel először a csúcsmodellekhez kikevert Turbonite szürke színű elemek, valamint ez az első luxuslimuzin, amihez központi anyás felnik rendelhetőek. A Turbo E-Hybrid 4,0 literes, biturbó V8-as motorja önmagában 519 lóerős és 770 Nm nyomatéka van. Ehhez jön hozzá a hibrid hajtás váltóházba integrált villanymotorjának 190 lóereje és 450 Nm nyomatéka. A rendszerteljesítmény 680 lóerő, a maximális nyomaték pedig hegyeket mozgató 930 Nm. Egy feltöltéssel akár több mint 90 zéró helyi emissziós kilométert is ki lehet autózni a 25,9 kWh-s akkumulátorból. Ez igazán meggyőző egy olyan 2,5 tonnás autótól, ami 3,2 másodperc alatt pörgeti ki a 100-ast a sebességmérőre.

Mivel a plug-in hibrid rendszere kiszolgálja az egykamrás légrugókhoz kapcsolt aktív futómű elektrohidraulikus egységének energiaigényét, ebbe már rendelhető a Porsche Active Ride. A kilincs érintésére 5,5 centiméterrel megemelkedik a Panamera, hogy kényelmesebb legyen a beszállás, kanyarban az ív belseje felé dönti az autót, mint a motorosok, fékezéskor és gyorsításkor pedig ellentart a bólintásnak. Veszettül jól tapadhat és bizonyára elképesztően stabil lehet ezzel a Panamera.

Távozás előtt még megragadok egy fehércsokis mandulás jellegű pohárkrémet, aztán útba ejtem a fekete tükrökkel és zöld porcelánokkal burkolt mosdót. Aztán újra be az arcfelismerő liftbe, séta a medence, az edzőterem és a gépészet előtt, végig a BDSM folyosón, majd a lépcsőn át újra a benzinkút előtt. A félórás prágai dugó tökéletesen alkalmas volt arra, hogy elhelyezzem az élményt a statikus bemutatók skáláján.

Prága karácsonyi jelmezbe bújt belvárosánál fantasztikusabb hangulatjavító nem is kell.

Utoljára több mint tíz éve voltam Prágában, amikor a családdal együtt felavattuk az első autómat. Temérdek szép emlékem van ebből a városból, ami az eltelt idő alatt messze látványosabbat fejlődött, mint Budapest. Prága igazi nyugatias kisugárzású, tiszta és rendezett hely, ahol jól megférnek a kedves régi Tatra villamosok és a modern Škoda szerelvények egymás mellett. Hétköznap estéken még a Nemzeti Múzeum előtt hosszan elnyúló Vencel téren sincs tömeg, a kis utcákban néhol élőzene szól, máshol a kürtőskalács illata leng körbe.

Varázslatos házikók veszik körbe az Óváros teret, aminek közepén hatalmas, kivilágított karácsonyfa áll, körülötte szellősen mindenféle bódék, ahol forralt bort és süteményeket lehet kapni. A tér egyik leghíresebb látványossága az Orloj, vagyis az az óraszerkezet, ami már 1410 óta működik és a XVI. század vége óta minden órában elvonulnak a felső ablaka előtt az apostolok szobrocskái. Már tíz perccel előtte az emberek elkezdenek összegyűlni előtte és élesre állított telefonnal várják a műsort. Gótikus szigorral magasodnak a tér fölé a XIV. század végén épült Týn templom 80 méter magas tornyai.

Ha nem a megújult Porsche Panamera miatt, hanem feltöltődni jöttem volna Prágába, akkor biztosan nem hagytam volna ki a Nemzeti Technika Múzeumot. Az 1908-ban alapított múzeum gyűjteménye elképesztően sokszínű, tényleg bőven van mit nézni azoknak, akik imádják a léghűtéses Tatrákat, a veterán motorokat és a régi repülőgépeket, de akad több vasúti szerkezet, hőlégballon és elnöki Škoda Superb is.

Ez is érdekelhet: