A Renault 16-ost 1965-ben kezdték gyártani, és a gyártás befejezéséig, 1980-ig, majdnem 1,85 millió darab készült belőle. A Renault 16-os volt azon kevés nyugat-európai típusok egyike (a Fiat 500–850, a VW bogár, a Renault 4 és a Renault 10 mellett), amely a KGST-gyártmányok mellett Magyarországon is megvásárolható volt, persze csak keményvalutáért. Kb. négyszáz darab került így az országba, de már alig van belőle.

A 16-os műszaki színvonala messze meghaladta a keleti blokk autóinak minőségét, emellett felépítésében is számos újdonságot mutatott. A Renault 16-os volt az első ferdehátú „szedán” karosszériás autó. A felépítésnek köszönhetően a hátsó ülés előre hajtásával jelentős rakodóteret lehetett kialakítani, egyúttal a kor egyik legkényelmesebb, legtágasabb utastérrel rendelkező középkategóriás gépkocsitípusa volt.

Műszaki újdonságai közé tartozott a teljesen alumíniumból készült motorblokk és hengerfejöntvény, a „középmotoros” hajtáselrendezés, a generátor, valamint a villamos hajtású hűtőventillátor. A Renault 16 műszaki újításainak köszönhetően 1966-ban elnyerte az Év autója címet, megelőzve a Rolls-Royce Silver Shadow-t.

A Közlekedési Múzeum által most megszerzett példányt első tulajdonosa 1968-ban, Magyarországon vásárolta, és egészen 2014-ig az ő tulajdonában volt. Műszaki vizsgája 2000 végén járt le, ezután ideiglenesen kivonták a forgalomból. Korábbi tulajdonosának értő kezei alatt a kocsi megkímélt állapotban maradt meg: a fényezés és a kárpitok kiváló állapotúak, a gumiabroncsok. Korábbi tulajdonosa a Renault helyreállítását is elkezdte, majdnem gyári állapotra sikerült restaurálnia.

(Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)