Egy hidrogénhajtású koncepció autóért indultunk útnak Párizsba, ahol viszont más várt bennünket: a sorozatgyártás előtt álló elektromos Renault Scenic Vision, ami az egyik legfuturisztikusabb autó lesz a piacon.

Pontosabban egy hidrogénhajtású prototípus autó várt, de szép lassan kiderült, hogy ez most kevésbé lényeges: az autó sorozatgyártásba kerül 2024-től, de elektromosként.

Láttunk tehát egy tanulmányautót, ami jár-kel a saját lábán, kaptunk műszaki adatokat – például az üzemanyagcella nyomását a szokásos 700 bar helyett 350-ben jelölték meg némi meglepetésre vagy elmondták, hogy a teljes karbonlábnyoma még a Megane E-hez képest is 70 százalékkal alacsonyabb  –, de később fokozatosan kiderült, hogy ebben a formájában a kocsi koncepció marad, és jön a márka fent említett céljához sokkal jobban passzoló elektromos autó.

• Ami viszont a helyi szakemberek beszámolója szerint 90 százalékban megegyezik majd az általunk látottal...
• ami remek hír, lévén egy dizájnban bombaerős járművet csodálhattunk meg.

A bemutatón gondoskodás volt a kulcsszó: gondosan vigyázni az emberekre, a klímára, az erőforrásokra. Ennek szellemében külön blokkot szenteltek a fenntarthatóságnak és a dizájnnak, az utóbbit nemcsak formaterv értelemben, hanem mint komplex tervezési eljárást használva.

Így lett fekete-fehér

Az autó 70 százalékban újrahasznosított anyagból készül, a maradék 30% újrahasznosítható „szűz” nyersanyag. Odabent meghatározó az újrahasznosított poliészter jelenléte, ráadásul az üléshuzatok egy anyagból vannak, így sokkal hatékonyabb a használata, könnyebb cserélni sérülés esetén, és gyártani is egyszerűbb. Ugyanezt az elvet alkalmazták a többi anyagnál is.

Az újrahasznosított poliészter természetes színe a fehér, ezt meg is hagyták, mert nem akartak festéket használni. Kívül viszont nem lehet nem festeni az autót, ezért megkeresték a legfenntarthatóbb anyagot.

A kasztnit a levegőből kivont karbont felhasználva festették le, ettől lett fekete. Vagyis nem dizájnból, hanem a fenntarthatóságnak alárendelve lett az autó fekete-fehér, de erre remekül rájátszottak, például az ajtókat belülről irizáló anyaggal vonták be, ami viszont a szivárvány minden színét képes visszatükrözni, ezzel egy izgalmasabbá teszi a fekete-fehér világot.

Ugyanígy gyártási maradványanyagokból kinyert matériából készül a padlólemez, és még egy mini kiállítást is mutatnak az autó újrahasznosított elemeiből.

Kívül

Egy szomszédos teremben megcsodálhattuk az 1991-es Renault Scenic-et, ami leginkább úgy nézett ki, mint egy jármű Az idő urai (nem mellesleg francia-magyar) rajzfilmből. Ehhez képest teljesen más dimenzió a mai koncept. Mondjuk 1991-ben egy jókora gyerekülés került a hátsó ülésre, ez ma nincs, de szerencsére a tigriscsíkos padlóborítás is eltűnt.

Új világ

Helyette vannak ismerős vonások (kamerás visszapillantó, play és pause jel a pedálokon), de sok újítás is – az erős összhatásból pedig egy új világ születik. Például a teljes műszerfal HUD kijelzős, még a középső, szintén kamerás visszapillantó képét is erre vetítik ki. Kiegészítésképp viszont bekerültek apró érintőképernyős panelek.

Első látásra elég komplikáltnak néz ki – főleg mert a műszeregység egy része átlátszó, plexivel fedett –, de a cél éppen az ellenkezője: a létező legegyszerűbben kezelhető eszköz legyen az autó.

És a dolog működik. Behuppanunk a hátsó ülésre, és nem értjük, hogyan is kellene becsukni az ajtót. Mivel az ajtó felénk nyílik, jó messze van a vége, meg amúgy sem látunk semmit, ami akár csak emlékeztetne fogantyúra. Erre kiderül, hogy csak meg kell nyomni egy gombot középen, és az ajtó csukódik magától. Szóval a kis modulok tényleg egyszerűsítik az életet.

A gondoskodás jegyében terveztek új típusú légzsákot, amit az első két ülés háttámlájába szereltek, onnan nyílik szét ütközéskor, majd körbeöleli az elöl ülők derekát. Aztán ott vannak az első ajtókba szerelt, szintén direkt látni engedett légszűrők, amik szintén megidézik bármely tetszőleges sci-fi űrhajóbelsőjét. És még tisztítják is a levegőt.

Elbúcsúztunk a trampli ülésektől, de nemcsak a háttámla lett keskenyebb – ezt ideje volt már átvenni az irodai székekből –, hanem az ülések alatti hely is üres maradt, lehet lábat lógatni minden irányba, tetszőleges hosszon.

A kamerarendszer sem csak a visszapillantók digitalizálásából áll: külön képet és hangot közvetít a hátul ülőkről, így ha épp nem lehet / kényelmetlen lenne megfordulni, akkor is bármikor látható, mit művel a kölyök.

Formabontóak a dísztárcsák is: 10 km/óra alatt nyitott állapotban vannak (lásd a képeket), és hozzájárulnak a hűtéshez, gyorsabb tempónál viszont összehúzódnak, hogy ne növeljék a légellenállást.

„Ilyen a Forma–1-ben sincs” – büszkélkednek a helyiek.

Minden apró részletre figyeltek: az autó kívülről maszkulin, karakteres, erőt mutat, belül lágyabb, finomabb, játékosabb. Viszont mindenhol bőségesen felhasználja a klasszikus, Vasarely-féle 1972-es Renault logót, ami direkt és indirekt formában is megjelenik a fényszórók formáján, a hátsó ablak keretében, a különböző szögekben. Még a biztonsági övek csatlakozói is saját dizjánt kaptak, az autó minden porcikjából sugárzik az egyediség.

Belül

Van, amit nem értünk – mint az első ülések közé ékelt vasalódeszkát vagy éppen a csomagtartóba nem kukkanthattunk bele –, de az összhatás meggyőző. Ez pedig azért fontos, mert a szakemberek azt mondják: ez az autó 90 százalékban így, ebben a formában gyártásba kerül majd 2024-ben.

Árat, pontos műszaki paramétereket nyilván nem mondanak még. Egyelőre drukkoljunk annak, hogy valósuljon meg, és menjen sorozatgyártásba.

Ez is érdekelhet: