Sorhatos turbómotorral, kézi váltóval, hátsókerék-hajtással és a bukólámpával az A70-es Toyota Supra vérbeli japán sportautó, melynek plüss kárpitos ülései egyenesen a nyolcvanas évekbe rántanak vissza.
Minden más Toyota Suprát elhomályosít a negyedik generáció, hiszen a Halálos iramban meg az egekig tuningolható 2JZ motor híre sokszor bejárta már a világot. Pedig a Supra története már a hetvenes évek végén elkezdődött, amikor a Datsun 280Z sikere szemet szúrt a Toyotának. Kezdetben még Celica Supra néven árulták a hathengeres kupét, de 1986-ban, éppen erre a harmadik generációra lett teljesen önálló a Supra. Ez a magabiztosság pedig még évtizedek után is sugárzik belőle.
Sötétkék plüssel kárpitozott utastere egyszerre végtelen sportos és otthonosan kellemes, ezt pedig csak a korszak japán autói tudták így.
Ebben az 1989-es Toyota Supra Turbóban alig több, mint 55 ezer kilométer van, ezért úgy néz ki, mintha megállt volna körülötte az idő. A sportülések még mindig feszesek, a beltér színvilágához passzoló kék műszerfal sem repedezett ki, a gombok és kapcsolók hibátlanul sorakoznak a vezető felé fordított középkonzolon. Háromküllős sportkormányon keresztül lehet nézni az analóg műszereket, középen táncol a turbónyomás mutatója, és minden kuplungolás mellé ott az ötfokozatú kézi váltó öröme.
Látszik rajta a nyolcvanas évek, de ilyen állapotban kortalan a Toyota Supra, mely nagyon is élvezhető veterán. Különösen az ennyire jól felszerelt darabok kívánatosak, hiszen ebben van tempomat és klíma is, ezért egy tűzforró nyári napon is el lehet vele gurulni fagyizni a hosszabbik úton. Légzsákok és kipörgésgátló nincsenek a Suprában, viszont van menő bukólámpa és kivehető targa tető, hogy borzolja a hajad az autó felett elsüvítő menetszél.
Háromliteres, sorhatos turbómotorja (7M-GTE) 235 lóerőt ad le 5600-as fordulaton és 344 newtonméter nyomatéka van 3200-nál. Ezzel a nagyjából 1,5 tonnás sportkupé 6,2 másodperc alatt gyorsul 100-ra, a végsebessége pedig alulról karcolja a 250 km/órát. Ezt mostanra a négyhengeres GR Supra is túlszárnyalja, de ennek a veterán Suprának az ízes mechanikai élményéhez, a sorhatos fantasztikus járáskultúrájához és a csodás hangjához soha nem érhet fel puszta erővel.
Ez nem egy milliomodik Toyota Corolla, hogy unalmas legyen ezüstben. Ennek a finom részletekkel és domborításokkal teli éknek tökéletesek az arányai, ezért a bármilyen színt megtölt élettel. Hosszú a gépházteteje, mert alatta sorakozik hat dugattyú, aztán jön a rövidke kabin, mert annyi is elég, majd az üvegkupola a fenekén, mely a 924-től a Corvette-ig mindennek jól áll. Az üvegfelületek nagyok, a tetőoszlopok pedig vékonyak, ezért tökéletesen látni az autót és a kormány mögött messze felpattanó bukólámpákat.
Ez is érdekelhet:
Engedd, hogy elragadjon a 90-es évek ezzel a piros Honda NSX-szel
Mennyei sportautó.
Csodálatos ajándék volt ez a Mercedes 500 SEL egyenesen az AMG-től
Ez csak nagyon nagy karácsonyfa alatt fért volna el.
Ez a Porsche 959-es megmutatja, milyen volt egy vérbeli szupersportautó 1988-ban
Nincs rádió, nincsenek bőrülések, nincs klíma. Van bukócső, szövetkárpitok, bitang hajtás.
