Ferdinand Piëch nagyot villantott a Volkswagen szupersportautójával, amelynek Giugiaro tervezte a formáját, és bár az autó nem vált valóra, az olasz körpályán rekordot döntő W12-es motorja végül gyártásba került.
A Volkswagen-csoport vezéreként Ferdinand Piëch a legmerészebb álmait is valóra válthatta, hogy bebizonyítsa, ott a helye a csúcson. A konszern a vezetése alatt bekebelezte a Bentley-t és a Lamborghinit, a Volkswagen pedig kifejlesztette az egyliteres fogyasztású autót, és gyártásba adta a Volkswagen luxusmodelljét, a Phaetont is.
A kilencvenes évek végén adta a feladatot az Italdesign stúdiónak, hogy alkossák meg a Volkswagen szupersportautóját.
Giorgetto Giugiaro feladata volt, hogy a 12 hengeres motor köré tervezzen egy lélegzetelállító formájú autót, és ez sikerült neki, a W12 Syncro még ma, huszonhat évvel a bemutatója után is fantasztikusan néz ki.
A lelkét adó W12-es motor két 15 fokos hengerszögű VR6-os erőforrás párosításával készült, amelyek 72 fokos szöget zárnak be. A hengerek szűk szöge tette lehetővé, hogy két vezérműtengely is elegendő legyen, mint egy V12-esben. A motor ezért rendkívül kompakt kialakítású lett, a teljes mérete kisebb, mint a Volkswagen későbbi 4,2 literes V8-asa.
1997-ben a tokiói autószalonon állította ki a Volkswagen a W12 Syncro tanulmányautóját, amelynek 5,6 literes W12-es motorja 420 lóerőre volt képes.
Ma már nem hangzik annyira soknak, de akkor erősebb volt a Ferrari F355-nél és a Porsche 911 Turbónál is.
A feltűnő kanárisárgára fényezett koncepció mind a négy kereke hajtott.
A Volkswagen nem elégedett meg ennyivel, hiszen fél évvel később, 1998-ban a genfi autószalonon már a W12 Roadster koncepcióját állította ki, amely vörösben pompázott, és kizárólag a hátsó kerekeit hajtotta. Piëchet ismerve a két szupersportautó akár ebben a formában
gyártásba kerülhetett volna, bármennyire is furcsa lett volna egy népautóról elnevezett márkától.
A gyártása ugyan nem kezdődött el, de a Volkswagen nem feledkezett el róla, és 2001-ben a tokiói autószalonon harmadjára is kiállította az autót, W12 Nardò néven, látványos narancssárgában. A motorja már 6 literes, 600 lóerős W12-es volt, amivel a prototípus 3,5 másodperc alatt gyorsult százra, és 357 km/óra volt a végsebessége.
Nem véletlenül nevezték el a dél-olaszországi körpályáról, a Volkswagen ugyanis 2002-ben elvitte oda a W12 prototípusát,
és rekordot döntött vele: 24 órán át hajtották szinte megállás nélkül, és 7740 kilométer alatt 322,891 km/órás átlagot futottak. A Volkswagen ezzel igazolta a 12 hengeres motor műszaki kiválóságát, ugyanis nagy tervei voltak vele.
A 12 hengeres motort olyan szériamodellek kapták meg, mint az Audi A8 és a Bentley Continental GT, a Volkswagen két nagyautója, a Touareg és a Phaeton, és a Golfból is készült egy elképesztő W12-es prototípus. Piëch pedig a vágyott szupersportautója tervét végül a még elképesztőbb, 16 hengeres, 1001 lóerős Bugatti Veyronnal váltotta valóra.
Ez is érdekelhet: