Amikor kiderült, hogy betehetem a lábam és általában elég rosszul gondozott arcszőrzetemet a borotválkozás legszentebb szentélyébe, a világ legnagyobb Gillette-gyárába, nem tudtam, hogy mi lesz. Mivel a Gillette egy eléggé férfias, kifejezetten sportos cégként él a fejemben a reklámjai miatt, valahogy úgy képzeltem el az egészet, hogy iszonyúan sportos fiúk és legalább annyira sportos lányok izmos felsőtesttel és minimum a Kék Acéllal az arcukon állnak, miközben a futószalagokon pörögnek az alkatrészek, néha pedig egy targoncán megérkezik egy kórus, és annyit énekel, hogy „Gillette, férfiasan tökéletes”, mire a szúrós tekintetű modell-gyárosok szúrós tekintettel és egy nanomosollyal biccentenek egyet, aztán minden megy tovább. Nyilván nem ez folyik Łódź-ban.

Ez viszont már annál inkább.

Ott áll ugyanis a Procter & Gamble-höz tartozó Gillette legnagyobb gyára a világon, büszkék is rá a lengyelek rendesen, mondjuk legyenek is, mivel rengeteg termék készül itt brutális szabályozások közepette, férfi borotvák, női borotvák, és ki tudja még, mi minden, a Gillette emberei ugyanis legalább annyira titokzatosak, mintha most bújtak volna ki egy David Lynch-filmből.

Merthogy a lengyeleknél kiderült, hogy a cég már erősen a jövőbe tekint, nem csak a teljes borotválkozás, hanem a grooming is bekerült a látókörükbe, mondjuk nehéz is lett volna nem észrevennie egy borotvagyárnak, aminek a legnagyobb ellensége bevétel szempontból a szakáll. De kiderült, hogy nem, különösebben nem ellenségük semmi, és bár érzik, hogy a trendek nem túlságosan kedveznek az eladásaiknak, nincsenek annyira kétségbe esve, amennyire egyébként simán lehetnének. Lehetsz szakállas, majd használod az új termékeiket, amikről egyébként nem is beszélhetnek, csak annyit tudunk, hogy lesznek. Valamikor. Valamik.

De igazából bármi is történik, a Gillette az Gillette marad. Annyira erős a brand, hogy most már többet ér, mint a Rolex, a Porsche és a Red Bull, és valljuk be, elég hülyén nézel ki ápolatlan szőrzettel Rolexszel a karodon egy Porschéban. Néhány országban, például a törököknél és a horvátoknál a borotva szót nem is használják, helyette Gillette-et mondanak, ami egyébként szerintem Magyarország néhány vidékén simán így van most is, gyerekkoromban például mi sem hívtuk másképp magát a borotvapengét, aminek nyilván a Wilkinson annyira örülhetett, mint mókus az erdőtűznek.

Łódź-ban, amit egyébként úgy ejtünk, hogy „vúzs”, és erről valahogyan folyamatosan az a Markos-Nádas örökbecsű jut eszembe, hogy „úgy írják, hogy zongora, és azt mondják, hogy kefe”, szóval Łódź-ban dolgozik per pillanat a Procter & Gamble egyik gyárzsenije, a gyártás Paganinije, Mike Ericssen, aki már másodszor költözött a városba, mert ide szólította a cég, felesége és lányai mindig követik mindenhová, most épp Bostonból költöztek ide újra, de a világ legkülönbözőbb pontjain éltek már. El bírom képzelni azt a beszélgetést, amikor Mike egy lovagi páncélban hazament bostoni lakásába, és közölte, hogy akkor most hamarosan elköltöznek a festői Łódź-ba, én legalábbis két tinilánnyal nem mernék közölni ilyesmit, de láthatóan él és jól van.

Boston nyilván kicsit pezsgőbb hely, de ha szétnézel, azért a második legnagyobb lengyel városban is van ez-az, épp Slash-koncert készülődik a nagy plakátok szerint, és ami Slash-nek jó, az legyen már nekünk is jó, meg a lányoknak! Meg hát itt a Gillette-gyár, ami kb. 1200 embert foglalkoztat, ahol szinte minden dolgozó helyi, és ahogy megtudtuk, egyelőre a munkások 70%-a férfi, és 30%-uk nő, de nagyon szeretnék, ha ez az arány hamarosan 50-50%-ra alakulna, ami nem azt jelenti, hogy a szúrós szemű, Kék Acél-tekintetű férfi modellek jó részét kirúgják, hogy szúrós szemű, de meglepően sportos Kék Acél-tekintetű lányokat állítsanak a gépek mellé.

Szóval a Gillette pontosan tudja, hogy váltania kell, de azt is, hogy tovább kell vinnie a hagyományos borotva-vonalat is, amit meg kell bolondítani valami újdonsággal, amiért úgy akarjuk elhajítani egy másik kontinensre a Mach3-at, hogy tüzesen lángoljon, amíg odaér. Két újdonságot is bemutattak, az egyik a SkinGuard, ami egyelőre úgy látszik, csak Nagy-Britanniában és még pár országban kapható, és azoknak jó, akik bőre úgy sír a borotválkozástól, mint egy ötéves kisgyerek, akinek nem elvették a játékát, hanem a szeme előtt zúzták porrá, leöntötték benzinnel, majd rápöccintették a gyufát. Ez vagyok például én.

A SkinGuard egy nagyon érdekes dolog, amit azóta volt szerencsém ki is próbálni, és isten bizony nem a reklám helye, de működik a dolog. A Gillette rájött, hogy a férfiak nem csak azért nem borotválkoznak, mert az annyira badass, de azért is, mert 70%-uk bőrének kifejezett kínzás a szőrtelenítés, és megpróbálják minél távolabbi időpontra tolni a borotvák használatát, amitől nem nehéz pillanatok alatt elgandalfosodni. De mi van, ha jön egy olyan borotva, amitől nem fáj annyira, amitől a bőröd sem készül ki? Na ez a SkinGuard. Azt nem tudtuk meg sajnos, hogy milyen elvek alapján működik, de radikálisan másképp fest a fejének közepe egy rajta feszítő kék csíknak köszönhetően, mint egy átlagos borotváé, és valóban nem fáj annyira vele az élet, ráadásul úgy néz ki, odakint az ára sem csillagászati.

De tádám, itt van még valami, ami még ennél is sokkal durvább, a Gillette vadiúj forró borotvája, ami olyasmi érzést nyújt, mint egy borbélyszalon, mondjuk itt neked kell betenni a jó zenét, meg neked kell borotválkozni is, ami mondjuk eléggé lelombozó, de a lényeg az, hogy a készülék folyamatosan melegen tartja a borotva fejét, ami jobban megpuhítja a szőrszálakat, ez pedig olyasmi érzést ad, mint amikor a szalonban meleg törölközőt terítenek az arcodra. Ez a csoda egyelőre még csak Amerikában kapható, Európába csak áthoztak egyet mutatóba, amivel értelemszerűen nem állhattunk le Łódź-ban egy gyorstesztre, de megfogdoshattuk, és igen, a feje valóban eléggé meleg, maga a készülék pedig eléggé szexi. Egyszer majd talán mi is kipróbálhatjuk, ha valaki Amerikában jár, akkor teljesen nyugodtan pakoljon be egyet a bőröndjébe.

A gyárban nem lehet csak úgy komplett operett-koreográfiákat előadni a gigantikus terület bármely pontján felbukkanva bazingát kiáltva, ellenben flottul lehet haladni egy sárga sávban, így a biztonságos, megkérdeztük, mi lenne, ha be akarnánk menni a gépek közé, mire kiderült, hogy akkor egy teljes napon keresztül tartana a biztonsági oktatás, majd a végén le is kellene vizsgáznunk, és úgy sem tartózkodhatnánk tovább a gyárban, mint egyébként. Nem erősködtünk. Jó az a sárga sáv. Szép szín az.

Bejutottunk a női részlegbe, ahol a Venus-borotvák készülnek, de a szigorú biztonsági előírások miatt még fel kellett vennünk egy eldobható köpenyt, egy védőszemüveget, egy hajhálót és mindenkinek, akinek egy milliméternél nagyobb a borostája, egy szakállvédőt is, amitől én már majdnem úgy éreztem magam, mint Leslie Nielsen az embernagyságú óvszerben a Csupasz pisztolyban, de muszáj volt ennyire védeni magunkat, ugyanis egyetlen apró hajszál vagy szőrszál sem szennyezheti a termékeket, amelyek közel sem annyira egyszerűek, mint amilyeneknek tűnnek.

Már az a kis pengéket tartó műanyag foglalat is rengeteg apró részletből áll, a női borotvákat pedig erősen megbolondítja a rajtuk heverő szappancsík, ami miatt folyamatosan steril környezetnek, meghatározott páratartalomnak és légnyomásnak kell uralkodnia a csarnokban. Épp ezért a női termékeket másik csarnokban is gyártják, hogy könnyebb legyen megteremteni a szükséges feltételeket.

Míg a férfiaknak egyre kevesebb borotvát adnak el globálisan, a nők egyre többen veszik, főleg Közép-Európában, de igazából ez is régiónként változik. A miénkben például a férfi piac is növekedőben van, főleg azért, mert mifelénk nem annyira az eldobható borotvákban, mintsem a cserélhető pengés rendszerekben hisznek, bátran megveszik a férfiak a drágább verziókat, a többpengés, extra funkcióval ellátott termékeket, mert valljuk be, jobbak is.

Nem mindegy nekünk, hogy mennyire jó egy borotva, hogy milyen a markolata, aminek egyébként az előállítása egyáltalán nem gyerekjáték, mint ahogyan a gyárban kiderült, 100 elefánt erejével préselik össze, ami nem azt jelenti, hogy jön Jumbo és 99 rokona, akik hivatalos markolatpréselőként dolgoznak Łódź-ban, aztán jól ráülnek minden egyes frissen előállított markolatra (meg is szagoltam, közel sem elefántszagú a termék), egyszerűen ilyen erővel kell összezárni a formát ahhoz, hogy ennyire stabil végterméket kapjunk.

A Procter & Gamble képviselői egyébként eléggé titokzatosak voltak néhány kérdésben, nem tudhattuk meg például, milyen különböző tulajdonságú pengék szerepelnek a különböző borotvákban, azt viszont elmondták, hogy náluk nincs régiónkénti minőségváltás, azaz a világ minden pontján pont ugyanolyan minőségű terméket lehet venni, az itthoni penge pont úgy vág, ahogy a Dél-Afrikai.

És az az igazság, hogy azóta is azt dúdolom néha, hogy „férfiasan tökéletes” (egyszer-egyszer úgy, ahogy gyerekkoromban: "férfiasan tök éles"), és rájöttem, hogy ez egy baromi nagy dolog. Ez egy igen régi szlogen, ami nyilván most már nem érvényes, de ha megkérdezel egy csoportnyi embert, hogy mit mondana a Gillette-ről, valószínűleg a 80%-uk ezt a mondatot mondaná. Ez azért nagy dolog, mert a cégnek vagy legalábbis az ügynökségének sikerült egy olyan szlogent gyártania, ami legalább annyira erős, mint az „always Coca-Cola”, vagy a McDonald’s „i’m lovin’ it”-je. Egy ilyen szlogen nagyon tudja erősíteni a brandet, főleg, ha aduász van a kezében, a Gillette-nek pedig bőven van.

Arról nem is beszélve, hogy ha egy Venust látsz, egyből elkezdesz Bananaramát énekelni.

1901-ben jelent meg az első Gillette-penge, most pedig 2019 van. Ez irdatlan nagy idő. És nem úgy néz ki, hogy most megy majd a vállalat csődbe, itt lesz még sokáig, csak szép lassan átpozicionálják magukat grooming-céggé. Legalábbis úgy tűnik, ez a terv. És isten bizony, nem dolgoznak a gyárban kigyúrt testű férfi modellek, vagy ha mégis, akkor lehet, hogy valahol bent, a sárga sávtól távol, ott, ahol már nem hallatszik a gépek zúgó hangjától az óránként felbukkanó kórus.

Fotók: Olga Antecka