Egy angol utazási iroda ötnapos programot szervez 2020 márciusában Észak-Koreába. A túra nem titkolt motívuma, hogy minden este helyi kocsmákban lehet inni, ahol az iroda szerint „el lehet vegyülni a helyiekkel.”

Az ötnapos túra programja egyébként észak-koreai diktatúra vezetőinek dicsőítésére emelt szobrok, emlékművek, múzeumok végiglátogatásából, és ivásból áll. Az egyik program Kim Ir-szen és Kim Dzsongil hatalmas szobrának felkeresése. Hozzáteszik, hogy kettő és négy euróért virágcsokrot is lehet venni a helyszínen és oda lehet tenni a Kedves vezetők szobrainak talapzatára.

Ezen kívül meglátogatnak majd egy lőteret, ahol régi orosz fegyverekel lehet lövöldözni, és felkeresnek egy borászatot is.

Ezeken kívül pedig sörfőzdékbe, és kocsmákba mennek, március 20-án pedig szomorú búcsút vesznek a kedves észak-koreai idegenvezetőiktől.

Nagyon kis kellemes programnak ígérkezik ez, de azért elgondolkodtató, hogy mégiscsak egy olyan diktatúráról beszélünk, ami hetven éve milliókat tart brutális elnyomásban. 2012-ben a Playernek interjút adott egy dél-koreai származású írónő, Kim Suki, aki fél évet töltött el Észak-Koreában. Az ő véleménye realisztikus képet fest a Kim család által irányított országról.

„Az egész rendszer elmondhatatlanul embertelen. Tudjuk, hogy léteznek a gulágok, diktatúra van, áruhiány van. És volt valami, amit saját magamon tapasztaltam meg a kint létem alatt. Ez pedig az, hogy egyedül úgy viselheted el az ottani életet, ha abbahagyod a gondolkodást. Észak-Koreában nem bátorítják a gondolkodást, mivel az nagyon veszélyes dolog. Mindenki folyamatosan hazudik, mert az a túlélési stratégiájuk része. Maga Észak-Korea is egy hatalmas hazugság, és ez mindig kiderül, amikor bekerülnek a hírekbe. Nem hiszem, hogy felismerjük, hogy a már hetven éve fennálló észak-koreai rezsim az egyik legembertelenebb diktatúra az emberiség modern történetében.”

Matt Ellis, a Smiling Grape Adventure Tours utazási iroda vezetője egy egészen másféle Éstak-Korea képét festi le potenciális kuncsaftjai számára:

Elnyomó rendszereket turistaként felkeresni komoly dilemma. Fogós etikai kérdés, hogy érdemes-e Tibetbe utazni, miközben tudjuk, hogy az utazásra elköltött pénz nagy része nem a helyiekhez, hanem kínai vállakozásokhoz, és az államhoz fog befolyni (a Kínai Néphadsereg például szállodákat is működtet ott.) Etikus-e olyan közel-keleti államokban nyaralni, amelyek diktatúrák, és ahol az alapvető emberi jogokat hírből sem ismerik, gyakoriak a nyilvános kivégzések, a nők pedig másodrangú állampolgároknak számítanak?

Lehet-e józíűen sörözgetni egy phenjani kocsmában, miközben közismert tény, hogy Észak-Korea elszigetelt, korrupcióval sújtott és atomfegyverekkel felszerelt ország?

Jófejség-e megkoszorúzni Kim Ir-szen szobrát, miközben kényszermunkatáboraiban mintegy 150–200 ezer politikai fogoly raboskodik, az áldozatok száma több százezerre tehető?

Ezen lágerek kétszer annyi ideje léteznek, mint ameddig a szovjet Gulág fennállt, és közel tizenkétszer annyi ideig, mint ameddig a náci koncentrációs táborok.

Az ötnapos túra ára nagyjából 1300 angol font, átszámolva 550 ezer forint, vagyis relatíve olcsó.

Te elmennél?

Ez is érdekelhet:

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon