Ambros Martin és Antonio Carlos Ortega után a fiatal Magi Serra és a világbajnok Juan Carlos Pastor is Magyarországon vállalt munkát, miközben újabb világklasszis játékosok érkeznek – a magyar kézilabda spanyol segítséggel ered a spanyolok után.

Előrebocsátom, a téma már egy éve hever az orrunk előtt, mi több, már bőven észre is vettük, hogy stílusos legyek: nem találom fel a spanyolviaszt. Ellenben most csöpögött még egy kis chorizóból kisült ízletes olaj az izzó magyar parázsra. A kérdés az, hogy baj-e ez.

Jó néhány éve, évtizede csodáljuk a német Bundesligát és a spanyol Liga Asobalt, vagyis a világ két legjobb férfi kézilabda-bajnokságát. Csodáljuk és lógó nyelvvel loholunk utánuk, de ugye anyagi téren jókora lemaradásunk volt, semmi esély nem volt arra, hogy mondjuk a Pick Szeged összecsődítsen egy olyan keretet, mint amilyen a Barcelonának volt. (Speciel erre most se nagyon van, mert a Barcelona világválogatottat épített Karabaticcsal, Lazarovval, de mégis sokkal több, mint néhány éve, sőt, akár tavaly. Olyan csapatot már sikerült, mint a Ciudad Real, vagyis újkori nevén az Atlético Madrid, a Veszprém el is verte, ők ugyanis megroppantak.)

2012 az áttörés éve volt, a gazdasági világválság áttört a spanyol határon, és komoly károkat okozott a sportban, azon belül is elsősorban a világ két legjobb bajnokság egyikében, a Liga Asobalban. És áttörés, mert elkezdtek kivándorolni a spanyol játékosok és edzők, olyannyira, hogy hozzánk is eljutott közülük néhány. Nem is akárkik. A Győri Audi ETO kispadjára Ambros Martin, aki 2009-ben EHF-kupát nyert az Itxako Navarrával, 2011-ben pedig a Győrt verte ki csapatával a BL-elődöntőben. Az MKB Veszprém edzője pedig Antonio Carlos Ortega lett, az FC Barcelona korábbi híres, válogatott játékosa.

Naná, hogy kétkedve fogadtuk az urakat, a kézi hagyományosan sikeres magyar csapatsportág, miért nem elég jók nekünk a magyar szakemberek? Leginkább persze akkor zúgolódtunk, amikor Ortega hozta magával honfitársait Veszprémbe, bár ennek a hullámai azért nem csaptak veszélyes magasságokba, mert hazajött a spanyol Nagy Laci is, aki kellően táplálta az izgalmas hírekre kiéhezőket. Plusz ugye eggyel több magyar lett. De azért volt duruzsolás amiatt, hogy Chema Rodríguez Császár Gábor elől veszi el az értékes játékperceket, Cristian Ugalde pedig kiszorította a mi Iváncsik Gerinket. Szintén Ortega kérésére igazolt Veszprémbe a spanyol ligából a chilei, de gyakorlatilag kézilabdaspanyol Marco Oneto is.

Most nyáron pedig Császár maradék perceit is spanyol fogja kitölteni: a magyar fiú Párizsba igazolt, a helyére az a Carlos Ruesga érkezik, aki idén világbajnokságot nyert! A 28 éves irányító a csődbe menő Ademar Leónt hagyja ott és ír alá két évre a Veszprémhez. Ruesga korábban a Portland San Antonióban játszott, hosszú évek óta BL-résztvevő. A legnagyobb eredménye pedig a már említett világbajnoki cím, amit 2013-ban, hazai pályán nyert.

Ortega érkezése azért is volt megosztó, hiszen a nagyon magyar, nagyon híres és roppant eredményes Mocsai Lajost váltotta. Ambros Martin Karl Erik Böhnt, a magyar női válogatott szövetségi kapitányát követi, vagyis eleve egy légiós szakembert, ráadásul ő nem hozott magával spanyolokat – mondjuk egyéb nációból érkeztek bőven.

Előttük Magyarországon még soha nem vállalt munkát edzőként spanyol szakember, ők voltak tehát az úttörők. Azóta viszont egyre-másra érkeznek az Ibériai-félszigetről, az NB I-be frissen feljutott győri egyetemi férficsapat, a Széchenyi ESE irányítását a mindössze 31 éves Magi Serra veszi át, a bajnoki ezüstérmes Pick Szegedre pedig Juan Carlos Pastor érkezik. Remek, tehetséges és sikeres szakemberek, de mind közül egyértelműen ő emelkedik ki leginkább, nem lehetünk elég hálásak, hogy a mi országunkat választja. Pastor ugyanis 2005-ben világbajnokságot (a nagy képen), 2008-ban pedig olimpiai bronzérmet nyert Spanyolország szövetségi kapitányaként.

Nem csak férfi, nem csak kézi

Szintén Magyarországot választotta a Ferencváros női kézicsapatában játszó Nerea Pena, illetve a Diósgyőr focis különítménye is: Luque, Fernando és Gallardo. A futsalosokhoz is érkeztek szakemberek, a Dunakeszi edzője, Tomas Rivera Amoros, a Győré pedig Marcos Angulo. De a nagyobb labdában is jók, Enrique Garcia Gutiérrez az Atomerőmű, Raul Jimenez pedig a Factum Sport Debrecen férfi kosárlabdacsapatát vezette.

Ő még nem bizonyított hazánkban, nem úgy a két úttörő, Martin és Ortega. Ambros Martin teljesítette, amiért idejött, mindenki álmát, Bajnokok Ligáját nyert a Győrrel, miközben természetesen megnyert itthon mindent. Emellett bónuszként imádja a csapata és a szurkolók is, nagyon szerethető a közvetlen spanyol. Ortega roppant közel volt egy bravúrhoz, ami a Veszprém idei célja volt, minimális különbséggel maradt le a Final Fourról a címvédő Kiellel szemben. De azt kijelenthetjük, hogy pariban volt az MKB a jóval nagyobb költségvetésből tengődő németekkel. Itthon viszont szintén megnyert mindent a csapat.

Kit érdekel ilyenkor, hogy milyen nyelven beszél az edző?

A magyar utánpótlásért persze ettől függetlenül továbbra is aggódnak, hiszen egyre több a kiváló spanyol játékos, Pastor mester most a Szegedet kezdte el feltölteni honfitársakkal: Roberto García Parrondo és Elizga Niko Mindegía húzza magára a Pick feliratú mezt. (Magi Serra pedig Hugo Garza Hernándezt igazolta le.) Velük sem csak többen lesznek, nem fog hígulni a mezőny, Parrondo például sokszoros válogatott szélső. Jó, de mi lesz a mi tehetséges (?) fiataljainkkal? El fogják szívni előlük a levegőt a spanyolok, nem kapnak elegendő játéklehetőséget, a válogatott rovására fog menni a sok légiós – ágálnak a szokásos károgók.

Kérem, lehet tanulni tőlük és ki lehet őket szorítani a kezdőcsapatból! Egyik edző sem saját maga és a csapata ellensége, a jobb játékost fogja a csapatba állítani. Ki tiltja meg a honi fiataloknak, hogy még többet eddzenek, még jobbak legyenek, lehajoljanak a spanyol hanyagsággal eléjük dobott matadorkesztyűért. Súgok valamit halkan: eddig is rengeteg légiós püfölte a labdát Magyarországon. (És ezután is így lesz.) Csak épp nem spanyol útleve volt, hanem szerb, román, horvát vagy épp kubai. És a válogatottunk nem halt meg, sőt, köszöni szépen él és virul.

Magyarország az új Spanyolország, az NB I az új Liga Asobal, a gulyás az új paella?! Legyen! Ennek örülni kell, mert ezek a spanyol szakemberek és játékosok olyan minőséget képviselnek, akiktől nemhogy nem szégyen tanulni, hanem egyenesen kötelező!

Bienvenido a Hungría!

(Fotó: Europress/Getty)

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon