Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, talán a hármas üveghegyen is túl, volt egy csodaszép hely, ahol a világ majdnem véget ért. Ott, a Gyimesekben.
A világ az elmúlt évszázadokban nagyon felgyorsult, és szinte teljesen elgépiesedett. Ennek vannak pozitív és negatív hozadékai is, de tény, hogy a tömeggyártás valósággal „felfalta” a világot – a hagyományos módon elkészített termékek ma már kuriózumnak számítanak. Gépek segítségével beszélgetünk és utazunk, informálódunk és tanulunk; nekik köszönhetjük gazdag ruhatárunkat és változatos ételeinket; már lassan szórakozni, levegőt venni vagy ismerkedni sem tudunk nélkülük. És amint a fogyasztói társadalomban szocializálódott egyén elkezdni bebarangolni – még ha virtuálisan is – a Gyimeseket, egyre inkább az az érzése támad, hogy ez valóban egy más világ. Meseszép, nyugodt és természetes, messze a kor „túlokos” emberének minden bajától és nyavalyájától.
A gyimesi tájegység valahol tényleg a világ végén van, a magyar világ végén, és nemcsak azért, mert a Keleti-Kárpátok nagyon gyéren lakott részén terül el, az óriási hegyek pedig elszigetelték a helybélieket a külvilágtól.
- Gyimesbükk volt a történelmi Magyar Királyság egyik legkeletibb települése – a falu környékén ma is láthatók Magyarország egykori határkövei. Ezeket a Rákóczi-vár után felfelé, a hegygerincet követve tekinthetjük meg közelebbről.
- Bár a tájegység történelmileg Székelyföldhöz tartozik, és Csíkszeredától mindössze 30-40 kilométerre található, 1950-ben a gyakorlatilag Kárpátokon túl elterülő, moldvai Bákó megyéhez csatolták. Így közigazgatásilag teljesen le van választva az anyarégiótól.
A gyimesi csángók
A völgy három legfontosabb községe Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk – az említett településeken túlnyomórészt gyimesi csángók élnek, akiknek az ősei még a 17–18. században vándoroltak ki csíkszéki és moldvai magyar falvakból.
Házaik csoportokban, a Tatros-folyó néhány száz méter széles, 30 km hosszú fővölgyében és annak mellékágaiban helyezkednek el, szétszórva egymástól.
És bármennyire is érintetlennek tűnik ez a régió, elhihetjük, egyáltalán nem fenékig tejfel az élet – itt szó szerint mindenért meg kell dolgozni. Mivel a helybéliek termőterülete csekély, ezért fő foglalkozásuk a havasi állattenyésztés és a fakitermelés, zárt helyzetükből adódóan pedig nemcsak az archaikus magyar beszédet, hanem a hagyományos székely paraszti műveltség vonásait is megőrizték népi kultúrájukban.
Utazás és szállás
Ha nem autóval vágsz neki a nagy kalandnak, akkor a Gyimesekbe a legegyszerűbb úgy eljutni, ha Csíkszeredáig leruccansz vonattal vagy busszal, majd ezután egy közel órás vonatozás vár még rád Gyimesbükkig. És ha már ott jársz, természetesen szükség lesz elérhető árú, kényelmes, otthonos alvóhelyre is.
Ha az ember szóba elegyedik a barátságos helybéliekkel, vagy választ a számos turisztikai szolgáltatás közül, könnyen betekintést nyerhet a gyimesiek mindennapjaiba, ezáltal pedig tradicionális helyi ízekkel és a csángó népi kultúrával – népszokásokkal, népzenével, néptánccal, hiedelemvilággal stb. – is közelebbről megismerkedhet. A természet iránt érdeklődők a gyógyfüvek, gombák és tájjellegű növények „paradicsomában” kalandozhatnak, de ha te másképpen szeretsz kikapcsolódni, ne aggódj, a Gyimesekben pörgősebb programból sincs hiány:
- tandemrepülés,
- disznóvágás,
- motoroshószán-túra,
- hőlégballonozás,
- barangolás a Tatros forrásától az ezeréves határig,
- a vidék földtörténeti múltjának megismerése,
- gyimesi hagyományos lakodalom,
- aktív téli pihenés: síelés, sporttevékenységek, túrázás.
Na, készen állsz?
(fotók: Erdélyi Túrák)
Van Erdélyben egy gyönyörű falu, ahol kétszer kel fel és nyugszik le a nap
És mellesleg Erdély egyik legszebb településként emlegetik.
Itt állíthatod be, hogy a Player az elsők között legyen a Google keresőben
