Igen erős, és nagyon megosztó mozis éven vagyunk túl. Imádtuk 2017-et a vászon előtt tölteni, de ezúttal beúszott a tévé is, így bőven volt honnan válogatnunk az idei filmes listánkhoz.
Ahogy minden évben, idén is a 2017-ben hazai mozi-, vagy DVD-forgalmazásba került filmek közül válogattunk, ám mivel lassan bekúszott az itthon is elérhető Netflix és az HBO GO saját forgalmazású filmjeivel, ők is bekerültek a játékba néhány nagyon jó címmel, amiket vétek lett volna kihagyni 2017-ben. Szóval a lista:
50. Jumanji – Vár a dzsungel (Jumanji - Welcome to the Jungle)
A fene se gondolta volna, hogy egy ilyen szereplőgárdával és egy rettenetes rendezővel is lehet ilyen szórakoztató filmet rittyenteni, de a Jumanji folytatásának volt szíve és lelke. Szerettük.
(Kritika: Jumanji - Vár a dzsungel)
49. Eszeveszett esküvő (C'est la vie!)
A franciák végre olyan vígjátékkal gurítottak, amilyet már nagyon régóta szerettük volna látni tőlük. Ehhez persze az Életrevalók alkotói is kellettek.
48. Az igazi csoda (Wonder)
Cukormázzal ilyen mértékben nyakon öntött filmért sem voltunk már nagyon régen oda ennyire, de a Wonder képes volt a csodára, akkora szív dobogott benne, hogy legszívesebben megöleltük volna az egész világot a stáblista végén.
47. Páncélba zárt szellem (Ghost in the Shell)
Bár rettenetesen megosztó volt, mi kifejezetten szerettük a Ghost in the Shell élőszereplős változatát, ami bár nem volt olyan jó, mint az eredeti anime, gyönyörű volt és ügyesen magyarázta meg Scarlett Johansson jelenlétét.
(Kritika: Páncélba zárt szellem)
46. Thor: Ragnarök (Thor: Ragnarok)
Még most is nehéz elhinni, hogy Taika Waititi Marvel-filmet rendezett, és hagyták is, hogy dolgozzon. A végeredmény egy borzasztóan vicces, tipikus Waititi-film lett, ami mert szakítani a Marvel mozis univerzumának hagyományaival. Jeff Goldblum szintiszólóján azóta is röhögünk.
45. Pókember: Hazatérés (Spider-Man: Homecoming)
Spidey visszatért a Marvelhez, a képregény-birodalom pedig nem volt hálátlan: összehozták a tökéletes Pókember-filmet egy ügyetlen, tini Spider-Mannel, aki pont úgy került a szemünk elé, mint ahogy a képregényekből megszerettük.
(Kritika: Pókember: Hazatérés)
44. A vörös teknős (The Red Turtle)
Egy szót sem szóltak benne, de nem is volt szükség semmiféle beszédre. A vörös teknős csodaszép mese volt, ami nagyon magával rántotta az embert, ha jó hangulatban kapta el.
43. A góré (Shot Caller)
Nikolaj Coster-Waldau meglepő börtönfilmjét itthon csak az HBO vállalta be, de milyen jó, hogy A góré mégis eljutott hozzánk. A Shot Caller nehéz film, ami után nem ülsz piásan autóba.
42. A Viszkis
És igen, lett végre egy jó magyar blockbusterünk, ráadásul idén kettő is, a szintén remek Kincsem mellé befutott A Viszkis, amiből kijárna nekünk egy rendezői változat, mivel itt-ott túl sokat is vágtak a moziból. Egyszer majd talán…
41. Borg/McEnroe
Nem hittük volna, hogy egyszer még kedvelni fogjuk Shia LaBeouföt, de megtörtént, a Borg/McEnroe-ban akkorát játszik (és nem az ütőkkel), hogy egy kicsit megint közelebb került a szívünkhöz.
40. Barry Seal: A beszállító (American Made)
Tom Cruise a rettenetes A múmia után picit visszajátszotta magát a komolyan vehető színészek közé az American Made-del, ami simán ott van 2017 legjobb bűnfilmjei között. Azt a kokainfelhős menekülést a bringával sosem fogjuk elfelejteni.
(Kritika: Barry Seal: A beszállító)
39. Egy magányos tinédzser (The Edge of Seventeen)
Még egy film, amit itthon nem vállaltak a mozik, ráadásul DVD-n sem jött ki, és ami a legszebb: úgy nem jött ki, hogy tulajdonképpen a környező országok DVD-kiadásain magyar szinkron is szerepelt. A The Edge of Seventeent itthon az HBO adta le (és az HBO GO), így mi is láthattuk ezt a felnőtteknek szóló remek tinifilmet Hailee Steinfelddel és Woody Harrelsonnal.
(Kritika: Egy magányos tinédzser)
38. Jackie
A film, amivel Natalie Portman nagyon rágyúrt az Oscarra, de Emma Stone elhappolta előle. Pedig lett volna miért nyernie, hiszen a Jackie rettenetesen erős színészi játékkal operáló mozi, de sebaj, majd Natalie Portman bepótolja azt az Oscart valamikor máskor.
37. Áldozat? (Elle)
Itthon csak DVD-n jött ki Paul Verhoeven filmje, amelyért Isabelle Huppert Oscar-esélyessé vált (őt is Emma Stone győzte le). Az Elle nem egy tipikus Verhoeven-film, de azért bőven villant a rendező sötét tónusú munkáinak hangulatából.
36. A remény másik oldala (Toivon tuolla puolen)
Lehet-e beszélni a menekültkérdésről viccelődve? Mint kiderült, lehet. Annak ellenére is, hogy A remény másik oldala tulajdonképpen egy dráma, vagy inkább dramedy, amiben a legmélyebb emberi pokol mellett egyszer csak kisüt a nap, a faarcú főhősök pedig zseniális komikusokká válnak.
35. Csábítás (The Beguiled)
Sofia Coppola úgy érezte, kicsit másképp is el lehetne mesélni Thomas Cullinan The Beguiled című regényét, amiből 1971-ben már készült film A tizedes háreme címmel Clint Eastwoodal. És milyen jól is tette, hiszen ezzel be is nyerte magát a Cannes-i legjobb rendezők közé.
34. Bilincsben (Gerald's Game)
A Netflixen nagy volt a nyomás, hiszen az It után mindenki egy újabb remek Stephen King-adaptációra várt. És tessék, a Bilincsben erős lett, Carla Gugino pedig végre kapott egy szerepet, ahol megmutathatta, hogy nem csak szépsége miatt érdemes szerződtetni.
33. A számolás joga (Hidden Figures)
Hihetetlen, de A számolás jogának sikerült úgy beszélni a rasszizmusról, hogy közben végig habkönnyű maradt, ráadásul a legvégére akkora feelgood-faktorral zárta a mondandóját, hogy az a legkevésbé sem volt benne a pakliban. Az év egyik legkellemesebb meglepetése volt.
32. 1922
A Netflix 19-re húzott lapot, amikor a Bilincsben mellé az 1922-t is bevállalta, de tudtak valamit, hiszen sikerült ezzel még egy olyan Stephen King-történetet filmre vinniük, ami lazán beírta magát a legjobb és egyben legnyomasztóbb King-adaptációk közé.
31. Megtorlás (Brimstone)
Egy western, ami nem foglalkozott a finomkodással, és ezt néha a gyomrod bánta, de akkor is, a Brimstone bizony bivalyerős mozi volt, ami nem öncélúan bánt a kegyetlen képsorokkal.
30. 120 dobbanás percenként (120 battements par minute)
Robin Campillo filmje Cannes-ban hülyére nyerte magát, nem véletlenül, hiszen a 120 dobbanás percenként néhol embert próbáló mozi, de az biztos, hogy abszolút felejthetetlen.
(Kritika: 120 dobbanás percenként)
29. anyám! (mother!)
Az év egyik legmegosztóbb filmje lett a mother!, amit sokféleképp lehet értelmezni, Darren Aronofsky filmje többrétegű, rettenetesen mély, és néhol kifejezetten fájdalmas. Pont az a célja, hogy fájjon, és hogy beléd marjon.
28. Star Wars: Az utolsó Jedik (Star Wars: The Last Jedi)
Az év második legmegosztóbb filmjét legalább ugyanannyian gyűlölik, mint imádják, mi egy remek gondolat remek kibontását láttuk benne, bár tény, hogy a repülő Leia látványával mi sem tudunk mit kezdeni.
(Kritika: Star Wars: Az utolsó Jedik)
27. Coco
A Pixar csodát tett, már megint klasszikust alkotott, amely ezúttal a halál témakörét járja, mit járja, táncolja körül, és közben pengeti a gitárját, úgy, hogy az a gyerekeknek is jó legyen, de a felnőttek zokogjanak majd a végén.
26. Némaság (Silence)
Martin Scorsese régóta dédelgetett álomprojektje végre megvalósult, a mester pedig idén egy olyan filmet tehetett le az asztalra, amely kipróbálja a néző türelmét, de végül senki sem kéri vissza az életéből azt a 160 percet, amit a Silence megnézésére fordított.
25. Életem Cukkiniként (Ma vie de Courgette)
Az év egyik legjobb animációs filmje, csak felnőtteknek. Ha a rövidke játékideje alatt flottul elintéz egy nagykorú férfit, akkor mit kezdene ez az árvaházi sztorija egy gyerekkel?!
24. Oroszlán (Lion)
Az igaz történeten alapuló Oroszlán tökéletesen szívhez szóló sztorijával, remek színészi alakításaival (köztük a csodálatos Nicole Kidmannel) belopta magát mindenki szívébe. Bár mondjuk a Google Earth játszotta benne a legfőbb szerepet, de őt mégsem lehetett semmilyen díjra sem felterjeszteni.
23. Széttörve (Split)
M. Night Shyamalan visszatért legjobb formájához, és még egy nagyobb csodát is művelt: titokban tudta ugyanis tartani, hogy a Split a Sebezhetetlen univerzumának része. És jön a Glass, amelyben mindenki összecsap. Mi lesz itt?
22. Holdfény
Az Oscar-díjas legjobb film (a La La Land helyett, ugyebár), ami olyan törékenyen beszél a felnövésről, az útkeresésről, és az emberben nagyon mélyen örökké ott szunnyadó gyermekről, ahogy film talán még sosem tudott beszélni.
21. A majmok bolygója: Háború
Minden idők legjobb trilógiái közé emelte a Háború az újraindított Majmok bolygója három részét, amit itt most le is lehetne zárni, de Hollywood biztos nem éri be ennyivel. Kár, pedig milyen tökéletes trilógia lenne ez!
(Kritika: A majmok bolygója: Háború)
20. Szólít a szörny (A Monster Calls)
Fantasybe oltott dráma még nem volt ránk ekkora hatással. Az anyja elkerülhetetlen halálával küzdő kisfiú és a Liam Neeson-fa mindenkiből kifacsarta az utolsó könnycseppet is.
19. Logan Lucky – A tuti balhé (Logan Lucky)
Steven Soderbergh nem nagyon tud újabb Ocean’s filmet készíteni, csinált hát egy kicsit másfélét másokkal, sokkal tahóbb, de nagyon szerethető közegben, és még mindig nagyon tudja, hogyan kell heist movie-t forgatni.
(Kritika: Logan Lucky - A tuti balhé)
18. A homok alatt (Under Sandet)
Az itthon csak DVD-n kijött háborús filmben háború egy perc sincs, de szenvedő katonák annál inkább, akik olyan mennyiségű feszültséget szállítanak, amennyire senki sem lehet felkészülve.
17. A négyzet (The Square)
Ruben Östlund a Lavina után megint csodát művelt, a The Square-ben remekül járja körül a modernkori felelősségvállalás témakörét úgy, hogy közben többször vicces, néhol pedig súlyosan drámai is tud lenni.
16. Rögtönzött szerelem (The Big Sick)
Kumail Nanjiani úgy készített filmet a feleségéről való találkozásáról, hogy saját magát alakíthatta benne a saját nevén. A teljesen hihetetlen sztori alapvetően egy súlyos drámát adna ki, de a The Big Sick végig nagyon könnyed, és minden pillanata imádni való.
(Kritika: Rögtönzött szerelem)
15. 1945
Az év egyik legnagyobb magyar filmes meglepetése volt az 1945, ami akár westernként is tökéletesen működött volna, ha nem egy magyar faluban játszódna. Csodálatos, bátor és kiemelkedő mozi.
14. Paterson
Abszolút Adam Driver éve volt ez. Öt filmje is szerepel listánkon, de közülük csak egy van, amely költői magasságokba emelkedik, és nem csak azért, mert a főhőse egy költő. A Paterson egy csodálatos bekukkantás az alkotói folyamatokba.
13. Egy szent szarvas meggyilkolása (The Killing of a Sacred Deer)
Kegyetlen, beteg és nem csak kifacsarja a szíved, hanem egyenesen ki is tépi. Yorgos Lanthimos A homár után egy sokkal súlyosabb filmmel állt elő, ami mindenkiben nyomot hagy, és sosem lehet elfelejteni, pedig lehet, hogy nagyon szeretnéd.
(Kritika: Egy szent szarvas meggyilkolása)
12. Az (It)
Sokat nem tettünk volna arra, hogy jó lesz az It mozis feldolgozása, és tessék, Andy Muschietti mozija fejbe vágott minket, és nem az ijesztgetéseivel, hanem azzal, hogy az Állj mellém hangulatait idézte meg legtöbbször csont nélkül. Stephen King kétszer látta premier előtt.
11. Wind River – Gyilkos nyomon (Wind River)
Jeremy Renner és Elizabeth Olsen fagyos nyomozós sztorija alapvetően rém egyszerű történetet mesélt el, de ahogy elmesélte, és ahogy lezárta azt, arra csak nagyon kevés film képes. A Wind River nem csak az év egyik legjobb krimije, de minden idők legjobbjai közé is befér.
(Kritika: Wind River - Gyilkos nyomon)
10. Tűnj el! (Get Out)
Nem számítottunk arra, hogy a vígjátékos múlttal rendelkező Jordan Peele egy végtelenül okos és erősen társadalomkritikus horrort készít majd, de a Get Out nagyon ügyesen megírt, és a régi horrorok hangulatát megidéző vágtájáról lehetetlen volt nagy szavak nélkül beszélni. Most sem tesszük. Az év egyik legjobb filmje, ami után másképp nézel a teáscsészékre.
9. The Meyerowitz Stories
Noah Baumbach meglépte a lehetetlent, összeeresztette Adam Sandlert és Ben Stillert egy olyan filmben, ahol komoly színészi játékra volt szükség. A Netflix mozijában azonban mindketten életük legjobb játékát nyújtják, de mellettük Dustin Hoffman is hatalmasat alakít ebben a keserédes tesófilmben, amit Woody Allen is simán bevállalhatott volna.
(Kritika: The Meyerowitz Stories)
8. Nyomd, bébi, nyomd (Baby Driver)
Edgar Wright leforgatott egy gigantikus méretű videóklipet, ami tulajdonképpen egy akciófilmként is remekül eléldegélt a vásznon. Jó, nem csak eléldegélt, de olyan feszes tempóval és olyan egyedi hangulattal vágtázott végig, hogy utána azonnal beszerezted a filmzenét.
7. Vademberek hajszája (Hunt for the Wilderpeople)
Taika Waititi még a Thor: Ragnarök előtt forgatta le ezt a csodás filmet, amiben minden megvan, ami miatt szeretjük ezt a fazont. Remek karakterek, rengeteg röhögés, teljesen egyedi hangulat és miközben Sam Neill és Julian Dennison bujkálnak a vadonban, a szívedet is töltőre rakják.
(Kritika: Vademberek hajszája)
6. Testről és lélekről
Leborulunk Enyedi Ildikó előtt. A Testről és lélekről egyszerűen gyönyörű, Borbély Alexandra pedig jogosan lett miatta Európa legjobb színésznője. Nem lenne meglepő az az Oscar-díj sem.
(Kritika: Testről és lélekről)
5. Lady Macbeth
Florence Pugh elképesztő alakítását nehéz lesz elfelejteni, na nem mintha szeretnénk, de a kőkemény és meghökkentő Lady Macbeth neki köszönhetően is emelkedett igen magasra. Gyönyörű nőtől régen féltünk ennyire.
4. A régi város (Manchester by the Sea)
Kenneth Lonergan lassú folyású drámájában Casey Affleck játszott akkorát, hogy hozzá is vágtak egy Oscart. A Manchester by the Sea igazi régi vágású dráma remek párbeszédekkel, tökéletes színészi játékokkal és egy tragédiával, amit senkinek sem kellene még csak gondolatban sem lepörgetnie magában.
3. Dunkirk
Christopher Nolan képes volt úgy háborús filmet készíteni, hogy az ízig-vérig Nolanes maradjon. A Dunkirk annyira feszült menet volt, hogy közben majdnem kitéptük a szék karfáját a helyéről. Megosztó film lett, de aki szerette, az örökre a szívébe zárta.
2. Logan - Farkas (Logan)
Hugh Jackmannek kijárt már egy normális Wolverine-film, hát meg is kapta egy kvázi western képében, aminek minden pillanata sötét volt és vészjósló, ahogyan annak mindig is lennie kellett volna. A búcsú könnyes volt. Imádtuk.
1. Szárnyas fejvadász 2049 (Blade Runner 2049)
Denis Villeneuve a Blade Runner folytatásával végleg beírta magát a legnagyobb rendezők közé. Tökéletesen folytatta az első rész gondolatmenetét, és mindezt úgy tette, hogy egyáltalán nem akarta másolni az első részt, inkább új alapokra helyezte az ott megismert világot, és a saját szemszögén keresztül mutatta be újra. Jól tette. A Szárnyas fejvadász 2049 fantasztikus lett. Számunkra az év legjobbja.
(Kritika: Szárnyas fejvadász 2049)
És igen, most jönne az, hogy "ti nem vagytok normálisak", de ahelyett, hogy anyázni kezdenétek, inkább írjátok le kommentben, mi volt a ti kedvenc tíz filmetek tavaly.
Ha kíváncsiak vagytok a 2018-as vagy korábbi éves listáinkra, akkor elolvashatjátok őket is.