Mit hittél, hogy otthon ücsörgött jogi könyveket olvasgatva? Vagy, hogy politizált és hadvezérekkel tanácskozott egész nap? Tévedsz, barátom, ugyanis vámpírokat hasított ketté ezüstözött baltájával, így kivívva az ország szabadságát. Üdítő hülyeségnek hangzik. Sajnos nem az.
Azt már le sem írjuk, hogy a vámpírfilmek a reneszánszukat élik, és úgy tűnik, továbbra sincs szándékukban visszafeküdni éjsötét koporsóikba. Most épp az Egyesült Államok történelmének egyik legnagyobb figurája, Abraham Lincoln került a középpontba, akiről kiderül, hogy fiatalkorában szenvedélyes vámpírvadász volt, sőt, a politikai pálya választása után is kénytelen volt elővenni az speckó baltáját, hogy rendet tegyen a háborgó országban.
A cím egy fincsi B-filmet ígér, ahogy a hasonló Billy The Kid vs. Dracula vagy az Abraham Lincoln vs. Zombies. A baj mindössze annyi, hogy ebben az alkotásában egy szikrányi önirónia sincs, a történet nagyon is komolyan veszi a vámpírok ellen folytatott harcot, miközben a történelmi személy életének fontosabb fordulatait is beleszövi a sztoriba, így elvárja tőlünk, hogy izguljunk és meghatódjunk a fontosabb jelenetek láttán, ami igencsak nehéz egy ilyen agymenés esetében.
A forgatókönyv amúgy arra a sémára alapul, amiben történelmi eseményeket tolnak át fantasy vagy horror szűrőn, és ahogy a nácikat zombiként ábrázolják több filmben is, úgy esetünkben a szabadságot és fejlődést ellenző, rabszolgaság intézményét fenntartani kívánó déliek deformálódnak szörnyekké, továbbá néhány évszázadok óta köztünk élő vérszívó góré próbálja meg visszarántani a sötétségbe a szabadságra éhező nemzetet. Itt jön a képbe az igazságos Lincoln, aki hol a jogi könyv-, hol különféle fegyverek segítségével küzd meg az ellennel, miközben a motivációt a jó öreg családi bosszú behozásával oldja meg Timur Bekmambetov.
Ha tetszett, nézd…
- Billy The Kid vs. Dracula
- Abraham Lincoln vs. Zombies
- Jonah Hex
A kazah származású rendezőt legtöbben az Éjszakai őrség és Nappali őrség filmeknek köszönhetően ismerik, melyekben már volt dolga vámpírokkal, Hollywoodban pedig a Wanteddel vált híressé a Borat földjéről származó filmes. Az ő nevénél azonban minden felületen jobban kiemelték az egyik producert, aki nem más, mint Tim Burton, bár a zsetonon kívül láthatóan nem sok mindent adott hozzá a végeredményhez, ellentétben a harmadik fő alkotóval, Seth Grahame-Smith-szel, aki a történet alapjául szolgáló regényt és a belőle készült forgatókönyvet jegyzi (valamint a Büszkeség és balítélet és zombik című drámai erejű írást is neki köszönhetjük). Bekmambetovnak amúgy nem a történetmesélés az erőssége, ezt a tényt ezzel a munkájával is alátámasztja, sokkal inkább az akciószekvenciákban lubickol, melyekből kapunk is szép számmal. A képi világ nem túl meggyőző, gyenge szűrőkkel próbálják meg egyedivé tenni a látványt, de nem érik el a kívánt hatást, a sztoriban szép nagy lyukak tátongnak, az alapvető baj pedig a már említett könnyedség hiánya, ami két vállra fekteti a mozgóképet.
„A történelem csak a csatára emlékszik, a vért elfelejti.” – hangzik el kétszer is ez az idézet a filmben, és ez remekül ráhúzható magára az Abraham Lincoln, a vámpírvadászra is, amely megtekintése után mi is csak a csatákra emlékszünk, viszont annyi a különbség, hogy 2-4 nappal később ezek is törlődnek memóriánkból. Reméljük, Spielberg nagyszabású Lincoln biopicjéről nem kell majd ugyanezt elmondanunk.
További filmes tartalmakért olvasd a Movie Playert!
(fotó: superbwallpapers.com, allmoviephoto.com)