A jó útra tért gazfickó egy kis családi gebasz miatt kénytelen elvállalni egy kockázatos utolsó melót. Ettől nagyobb klisét valószínűleg nem is találhatnánk az akció-thrillerek világában, ezért csak egy kérdés marad: ha már a történet egyáltalán nem eredeti, legalább működik? A válasz esetünkben igen.

Chris (Mark Wahlberg) pár éve még az egyik legtehetségesebb csempész volt a szakmában, olyan gazfickó, aki egy elefántcsaládot vagy Gergely Róbert teljes diszkográfiáját képes lett volna áthozni a vámon, anélkül, hogy bárki is észrevenné. Hősünk egy ideje visszavonult, vígan tengeti napjait gyerekeivel és csinibaba feleségével (Kate Beckinsale), amikor az asszony testvére az egész famíliát magával rántja a pöcegödörbe egy elcseszett drogcsempészés után. Chris kénytelen bevállalni az utolsó melót, hogy megkeresse a tengerbe dobott kokain árát, és hogy a beteges gengszterfőnök, Tim (Giovanni Ribisi) leszálljon a családjáról. Azt pedig mondanunk sem kell, hogy ezúttal sem törökmézet készül bevinni az Államokba.

A filmet az izlandi Baltasar Kormákur-nak köszönhetjük, aki a 101 Rejkjavikkal debütált, a Csempészek pedig az első hollywoodi filmje. A mozi egyébként egy remake, az eredeti darab címe Reykjavik-Rotterdam, és az az érdekessége, hogy maga Kormákur játszotta benne azt a szerepet, amit most Marky Mark Wahlberg-re osztott (továbbá a két film vágója is ugyanaz az Elisabet Ronalds). Afelől senkinek ne legyen kétsége, hogy a direktor európai látásmódja esetleg meg talál csillanni a jelenetekben, mert abszolút iparos munkáról van szó, jól ismert sablonos fordulatokkal, de legalább izgalmas lett a végeredmény, és arra sem panaszkodhatunk, hogy túl sok lenne az üresjárat a cselekményben.

A film heist movie-ként is megállja a helyét, vannak izgalmas jelenetek, a képi világ hideg, szemcsés, ahogy mostanában több hasonló zsánerű munkában, jó a végső fordulat, a szereplőkkel sincs gond és még idézhető beszólást is kapunk („A felesége kért meg, hogy hozzak neki panamai pincsiszart pinakenőcsnek.”). Talán a képrablás során kiütő lövöldözést kicsit túldurrogtatta a rendező, és sajnos a műfajt ismerő rutinos néző mindig az alkotó előtt sétál egy lépéssel, mivel ezeket a csavarokat túl sok filmben láthatta.

A nagy tanulságot valahogy úgy lehetne szavakba önteni, hogy nem szabad csempészni, mert csúnya, csúnya dolog, mások életét is veszélybe sodorhatja az emberfia, de ha mégis erre kényszerülne, akkor jobban teszi, ha virtuóz módon csinálja, mert akkor a műfaj és a közönség is elfelejti bűneit. Kormákur következő filmje amúgy a 2 Guns címet viseli, a főszerepben pedig ismét Wahlberg tündököl majd a tucat-akciófilmek hercege, Denzel Washington oldalán. A Player már most megajánlja a 2 és félről felkerekített 3 csillagot, ahogy a Csempészek esetében is, a korrekt és közhelyes címszavak kíséretében.