Bár Michelle Williams sem az a csaj, akit gyomorszájon rúgnánk, ha felajánlaná, hogy töltsünk vele egy forró éjszakát, azért megnéztük volna Scarlett Johanssont Marilyn Monroe szerepében, ugyanis első körben az ő neve merült fel, nyilvánvaló okoknál fogva. Ez a film azonban inkább a szexikon emberi oldalát mutatja be, ezért talán jobb is, hogy Johansson lemondott a szerepről, így végül a kiváló melodráma színésznő kapta a lehetőséget.

Monroe a huszadik század legismertebb popkult ikonja Elvis, Audrey és mondjuk Mickey egér mellett, alakját az is azonnal felismeri, akit hétöves tatuk neveltek a dél-amerikai pampákon. Ehhez képest sosem készült a színésznőről mozifilm (a tavalyi Titanicon bemutatott francia Pu-pu-pi-du is inkább apropónak használta fel sorsát egy közepes krimihez), ami nem csoda, hiszen annyira ismert és karakteres jelenségről van szó, hogy könnyen beletörhet a bicskája annak, aki vászonra vinné fény és árnyék között ingadozó életét. Ehhez képest most két mozi is készül a galaxis talán leghíresebb dekoltázsának egykori gazdájáról: az egyik tervezett darab a Blonde, amiben Naomi Watts lenne a főszereplő, míg az Egy hét Marilyn-nel most debütál a hazai mozikban.

A hajdani Norma Jean egyszerre volt naiv és tudatos, zavart és spontán, mindenkit megbabonázott szexuális kisugárzásával, de igazából őszinte ölelésre vágyott. Nem mellesleg imádta őt a kamera, de többnyire utálták a rendezők és lubickolt a showbiznisz felszínén, miközben rettegett a mélyétől, ami végül beszippantotta őt. A film 1956-ban, 6 évvel a halála előtt játszódik, amikor már mindenki ismerte a nevét, olyan filmeken volt túl, mint a Szőkék előnyben vagy a Hétévi vágyakozás (a híres szoknyás jelenettel), és olyan darabok vártak még rá, mint a Van, aki forrón szereti, vagy a Kallódó emberek, amiben tényleg bebizonyította, mennyire jó színésznő – tragédiájára ez lett az utolsó munkája.

A korábban csak tévéfilmeket és sorozatokat rendező Simon Curtis a legenda emberi arcát mutatja be, mindezt egy fiatal srác szemszögéből, aki épp ekkor kap lehetőséget, hogy a filmszakmában bizonyítson harmadik rendezőasszisztensként. Colinnak kábé akkora mákja van, mint a Majdnem híres újságíró palántájának, ugyanis egyből a legnagyobb bálványával dolgozhat együtt. A londoni forgatásra érkező Marilyn és a filmet rendező színházi legenda, Laurence Olivier tisztalelkű csicskája között visszafogott románc alakul ki, de az egész természetesen csak egy feledhetetlen kaland marad hősünknek.

A szintén a filmszakmában dolgozó Adrian Hodges által írt regény adaptációjának apropója A herceg és a táncosnő című brit film forgatása, ami a maga idejében egyáltalán nem durrant nagyot, inkább a szigetországban tartózkodó sztár miatt volt nagy felhajtás körülötte. Okos ötlet volt ezt az elfelejtett mozit felidézni, mivel segítségével remekül sikerült ütköztetni a brit színházi hagyományokra épülő színészetet a hollywoodi moziszínészettel. Monroe ekkor már szorgalmasan fogyasztotta a gyógyszereket, és depresszióján az idegen közeg sem segített, továbbá a szakmai komplexusai is felerősödtek - úgy érezte, nem elég jó színésznő, ez a szituáció pedig kiváló arra, hogy előtérbe kerüljön a szőkeség tipródása. És ha már afféle ”Monroe smink nélkül” mozival van dolgunk, van itt egy kis ”túl szexi lány” probléma is, mivel mindenki azonnal belezúgott, de amikor kiderült, hogy a csillogás mögött igazából egy hétköznapi nő kuporog, azonnal elfordulnak tőle. Végül a hírnévvel járó nyomás is szépen megjelenik a cselekményben, és ez sajnos mindig aktuális lesz: Britanny Murphy, Amy Winehouse, Whitney Houston… sajnos hosszú a lista.

Egy hét Marilynnel (My Week with Marilyn)

• Hossz99 perc
• Rendező Simon Curtis
• Főszereplők Michelle Williams, Kenneth Branagh, Julia Ormond
• Kinek? Marilyn rajongóknak / a jó életrajzok imádóinak / Aki látni akarja Michelle-t a legjobb formájában

A film legjobb pillanatai mégis azok, amikor a színésznőt infantilis gyerekként látjuk réten futkosni, nevetgélni a forgatás alatt vagy flörtölni a folyamatosan köré sereglő rajongóival. Mindez Michelle Williamsnek köszönhető, aki kiválóan domborít (ha érted, mire gondolunk), hat hónapig tanulmányozta Monroe gesztusait, hanglejtését, személyiségét, pár kilót fel is szedett, végül úgy lubickol a szerepében, hogy alig várjuk, hogy belépjen egy adott jelenetbe, így igazán nehéz nem beleszeretni. A Colint alakító Eddie Redmayne azt hozza, amit kell, mellettük pedig olyan nagyságok tűnnek fel, mint Kenneth Branagh, Judi Dench, Emma Watson, de Williams tündöklése minden mást elhomályosít, és ez azért jó hír, mert igazából ezen áll vagy bukik a film sikere. Nagyon úgy fest, hogy Michelle polca hamarosan egy Oscar-szoborral súlyosabb lesz…