A főhős egy Aloy nevű vörös hajú lány, aki számkivetettként tanulja a túlélést Rost nevű pótapukája oldalán, majd egy törzsi rítus során végre elnyeri a Nora nemzetség bizalmát, hogy nagyjából ugyanabban a percben el is romoljon minden. Egy csapatnyi fanatikus megtámadja a rítus résztvevőit, Aloy pedig elindul, hogy kiderítse, ki és miért akar véget vetni a törékeny békének.

A Killzone-sorozattal már bizonyított Guerrilla Games legújabb alkotása audiovizuális fronton szinte kikezdhetetlen. Szemkápráztató fényeffektekkel és látványos animációkkal felturbózott grafika, a néhol picit élettelen szinkronhangoktól eltekintve kirobbanó hangeffektek és klassz zene jellemzik a játékot. Ez persze csak egy dolog, az igazi teljesítmény inkább az, hogy a Horizon gigantikus játéktere izgalmas, élő-lélegző világ benyomását kelti, melyben hatalmas élmény elveszni.

Ez egy olyan stuff, melyben úgy kezdesz el bíbelődni a főhős és a felszerelés fejlesztésével, hogy ezt még akkor sem érzed tehernek, ha más játékokban nem szeretsz velük foglalkozni. A játék észrevétlenül terelgeti a játékost a mellékküldetések és a sztori fő gerincét nem érintő egyéb tevékenységek felé.

Mire észrevennéd, hogy tulajdonképpen hosszú órák óta nem csináltál olyasmit, ami előremozdítaná a cselekményt, már levadásztál két kardfogú tigrist (itt Sawtooth-nak hívják), egy T-Rexet (Thunderjaw), megszelídítettél egy fémlovat (Strider), kiderítetted, mi rejtőzik a helyiek által tiltottnak bélyegzett barlang mélyén, és éppen elvállaltad, hogy segítesz megkeresni egy aggódó nőnek az elveszett fivérét.

A játékmenet szinte teljes mértékben nélkülözi a repetitív, egy kaptafára felhúzott, unalmas mellékküldetéseket, helyette olyan missziókat pakol eléd, melyek mindegyike színesít kicsit a Horizon világán, mely ráadásul tőled függetlenül is él; simán belefuthatsz két rivális törzs csatájába, vagy éppen egy hatalmas dögöt elejteni készülő vadászokba.

A nehézségre szintén nem tudunk panaszkodni. Ha egymás után többször is ugyanott patkolsz el, az jó eséllyel azért történik, mert az adott szituációt kitartóan a rossz végén masszírozod, ha pedig végképp képtelen vagy megoldani, akkor egészen egyszerűen nem állsz készen rá. A küldetéseknél a játék jelöli, milyen szintű főhőssel érdemes próbálkozni, ezt az ajánlást pedig érdemes nagyon komolyan venni. Egy tizenkettes Aloy ne induljon neki egy tizennyolcas szintű missziónak, inkább menjen el vadászgatni, vagy vállaljon el egy mellékküldetést, esetleg fejlessze kicsit a visszacsapó íjat, mert ami most van neki, az még egy szerencsétlen nyúlon sem tudná keresztülküldeni a fémhegyű nyilat.

A jó hír, hogy bármit is csinálsz, unatkozni biztosan nem fogsz. Nincs üresjárat, mindig tudod, mit és miért csinálsz, a készítők által megálmodott sztoriban pedig bőven van annyi kraft, hogy ne csak azért indulj el vándorolni, mert így tudod kipörgetni a kalandot, hanem azért, mert tényleg érdekelnek a történet titkai.

A különböző gépek levadászása akkora móka, hogy az alkotás ezen szegmense simán kiadhatott volna akár egy külön játékot is. Némelyik dög elejtéséhez tervezés, jól átgondolt taktika, csapdák és fegyverek okos variálása szükséges, ehhez mérten a sikerélmény is bombasztikus.

A tökéletesre csiszolt játékelemeknek köszönhetően nem csak muszájból fejlesztgeted a főhőst, hanem azért, mert a komolyabb képességeknek vagy felszerelésnek hála újabb és újabb taktikákkal teheted még élvezetesebbé az előtted tornyosuló akadályok leküzdését.

Nyílt világú akciójátékot hegeszteni nem éppen hálás feladat. Az arányok eltévesztése, egy nem elég érdekfeszítő sztori vagy egy kidolgozatlan játékelem simán képes borítani az egész mutatványt, de a Guerrilla ezúttal az összes akadályt sikerrel vette. A Horizon Zero Dawn látványos, izgalmas és érdekfeszítő kaland, mely a végső pontozásnál igazán fontos összetevők egyikénél sem vall szégyent.

Simán bevállaljuk; ez az alkotás jelenleg az Uncharted 4 mellett a Playstation 4 legjobb exkluzív játéka.