Ha Danny Boyle új filmje felmosórongy lenne, akkor bizony egyetlen csepp vizet sem tartalmazna, mert majdnem az anyag szakadásáig csavarták.
A Transz minden tekintetben a remek Mellékhatások-kal (kritikánkat itt olvashatod) állítható párhuzamba, hiszen egy alaposan megírt, végletekig megtekert thrillerről van szó, amelyről képtelenség írni. Itt bizony minden kimondott szó spoilernek számít, szóval próbáljuk meg újra a lehetetlent, ne áruljunk el semmit erről a moziról. Nehezebb lesz, mint egy Fradi–Újpest baráti összeborulást szervezni az MTK-pályán.
Danny Boyle új műve azon thrillerek számát gazdagítja, amelyeket magad sem hiszel el. Az utolsó pillanatig tekernek ugyanis akkorákat a sztorin, hogy csak kapkodod a fejed, próbálod összerakni a képet, aztán kérlelhetetlenül jön a végefőcím, és azon kapod magad, hogy hazafelé tartasz azon gondolkodva, most akkor mi is történt tulajdonképpen, annak ellenére, hogy nem marad túl sok kérdés megválaszolatlanul. Hogy lehet ez?
Úgy, hogy a Transz egy olyan képrabló bandáról (Vincent Cassel vezetésével) szól, akik szeretnék megtudni, hová is rejtette a galériának dolgozó, de a rablás során egy jól irányzott ütés következtében az emlékeit elvesztő Simon (James McAvoy) az értékes festményt. Mivel az emlékeket nem lehet varázsütésre visszahozni, a csapat bevon egy szexi hipnotizőrt (Rosario Dawson), hogy szedje ki a férfiból a rejtekhelyet. És innentől válik nagyon kacifántossá és sokszor talán hihetetlenné is a sztori.
A nő ugyanis valóságos mágus. Nagyon nehéz elhinni azt a sok manővert, és azt a sok csavart, amit a karakterek egymáshoz való viszonya visz bele a sztoriba. Nagyon nehéz elhinni mindazt, ami megtörténik itt száz perc alatt, annak ellenére, hogy semmi igazán hihetetlen nem történik. Ezért lesz a nézők számára megosztó a Transz. Kicsit hihetetlen, kicsit felfoghatatlan, de nagyon jó és veszettül lebilincselő.
A fordulatok számán már nem lehetett volna emelni, már így is kicsit kileng a túl sok a jóból-mutató, de sebaj, egy kifejezetten véres, kegyetlen, kiszámíthatatlan és szexi filmet pakolt le az asztalra a mester. És annyit azért elmondhatunk, a sztori szempontjából van értelme Rosario Dawson borotvált nemi szervét mutogatni. Talán ez a leghihetetlenebb dolog a filmmel kapcsolatban.