Az emberiség legtávolabb járó űreszköze kritikus ponthoz ért, és most egy kockázatos technikai húzás dönthet a sorsáról.
A közel ötven éve úton lévő Voyager–1 küldetése most lép igazán feszült szakaszba, miután a NASA mérnökei kénytelenek voltak lekapcsolni az egyik utolsó aktív műszerét, amely évtizedeken át szolgáltatott adatokat a kozmikus sugárzásról. A háttérben nem meghibásodás áll, hanem az, hogy az energia fogy, méghozzá évről évre, miközben a szonda egyre távolabb sodródik a Földtől.
Amatőröknek sikerült az, amihez NASA-szintű technika kell: 25 milliárd kilométerről fogták be a Voyager–1 jelét
A Voyager–1 már olyan messze jár, hogy a jelei alig bírnak áttörni a kozmikus zajon, de egy amatőr holland csapat megmutatta, hogy nincs lehetetlen.
Az áprilisi lekapcsolás egy tudatos túlélési stratégia része, különösen azután, hogy egy februári manőver váratlan teljesítménycsökkenést hozott. A Voyager–1 és testvére, a Voyager–2 még mindig a plutónium bomlásából nyert energiára támaszkodik, de ez a forrás folyamatosan gyengül, így a mérnököknek folyamatosan egyensúlyozniuk kell a működő rendszerek között. A cél az, hogy a legfontosabb műszerek még életben maradjanak, miközben a szonda nem fagy meg az űr brutális hidegében.
Jelenleg a Voyager–1 fedélzetén már csak két tudományos eszköz dolgozik, amik a mágneses tereket és a plazmahullámokat figyelik, és kulcsfontosságúak a csillagközi tér megértéséhez.
A NASA most egy merész megoldással próbál időt nyerni: egy úgynevezett „Big Bang” eljárással egyszerre cserélnének le több rendszert alacsonyabb fogyasztású alternatívákra. Ha bejön a számítás, akár egy extra évet is kicsikarhatnak a szondából, sőt, később még a most leállított műszert is visszahozhatják.
Ehhez egy apró, félwattos motort is életben tartanak, hogy ne hűljön ki teljesen a rendszer. A műveletet először a jobb állapotban lévő Voyager–2-n tesztelik, és csak utána vetik be az ősöreg űreszközön. A tét nem kicsi, hiszen a Voyager–1 már 25 milliárd kilométerre jár, így egyetlen üzenet oda-vissza közel két napig utazik. Ha ez a technikai zsonglőrködés működik, a legendás küldetés még egy utolsó kört futhat az ismeretlenben.
(Forrás: LiveScience, fotó: NASA/JPL-Caltech)
Ez is érdekelhet:
60 évig nem értették, mi történik a Hold felett, de most kiderült, hogy láthatatlan örvények ostromolják
Közel hat évtizeden át vakarták a fejüket az asztrofizikusok egy megmagyarázhatatlan jelenség miatt, de most végre megoldódni látszik a Hold feletti mágneses folyamatok rejtélye.
Minden borulhat, amit eddig Földön kívüli életről hittünk
Ez a felfedezés alapjaiban írja felül a Földön kívüli élet utáni kutatást.
Oroszország 2028-ban letapogatja a Holdat, aztán építenének oda egy atomerőművet
Abban az évben indítják el a többször használatos rakétájukat is.
