Tegnap valami olyan történt a Nova Rockon, amire nem biztos, hogy fel voltam készülve. Kedves barátom mondta, hogy oké, a Slayer után indulhatunk is haza, jó éjszakát Ottakringerek, jó éjszakát Fritz-Colák, csak még bele kellene lesni egy csávó koncertjébe, valami Leo Moracchioli, ennyi erővel meg ilyen névvel akár felőlem pornószínész is lehetne, mondjuk az is nagy show lenne a Red Stage-en, az hótziher.

Azt viszont nem tudtam, hogy Leo Moracchioli egy vadállat. Pedig semmi igazán extrát nem művel, csak dalokat dolgoz fel, minél neccesebb, annál jobb, a lényeg, hogy a végén metál jöjjön ki belőle. Igen, metál. Frog Leap néven tevékenykedik YouTube-on, összesen 650 milliós megtekintés felett jár, és nem, ez nem egy erősen megpörgetett számláló, ez a faszi tényleg ennyire tud.

Minden hangszeren ő játszik, és sokszor kitalál valami extrát, amivel feldobhatja az egyébként néha posványos feldolgozásbizniszt egy picit, így lehet mondjuk Pink Try-ja egyszerre country és metál, azok a kötelező dropok pedig mindig úgy és akkor jönnek, ahogy és amikor a nagy könyvben meg vannak írva. Moracchioli áprilisban az A38-on is fellépett bandájával, a Frog Leappel feldolgozásokat játszani, de abból még lehet, hogy nem derült ki, mennyire imádják ezt a csávót a világban.

Eleve gyanús volt, hogy a Slayer közönsége nem nagyon párolgott el a koncert után. Pedig hát ez nagyon nem a Slayer. Tom Arayáék még utoljára az osztrákoknak is megmutatták, mi a pokol, Leo viszont a többiek viszont csak azt mutatják meg, mi a buli, és egy South of Heaven után az ember ritkán akar pogózni mondjuk a Pokémon főcímdalának metálosított verziójára.

Vagyis várjunk csak, pont hogy lehet, hogy utána akar csak igazán. Mikor egy Slayer flottul legyalulja az ember agyát, jöhet egy kis poénkodás, főleg, ha az a poénkodás egyébként rettentő profin van elővezetve. Leo és a többiek istenek a hangszereiken, baromi pontosan és súlyosan játszanak, de a fenébe is, hát ez a csávó akkor is egy YouTuber, és ebből annyira nem csinál titkot, hogy még ki is használja ezt.

Leo kérdezgeti, hogy kik nézik a csatornáját, erre a tömeg kb. 70%-ának felemelkedik a keze, és itt elgondolkodsz azon, hogy mi a fene is történik. Igazából valami nagyon jó. Amikor még mindig valamilyen hülye oknál fogva az énekesek és zenészek egy része úgy érzi, hogy tehetségkutatókba kell menni, mert ott majd „felfedezik”, itt ez a srác, és önerőből megcsinálja magát, rettentően tehetséges hangszeres zenész, jó hangja van, és jó feldolgozásokat csinál, plusz még ledobja az atomot is mellé: a videóiba bevonja a családját, innentől meg már művészet lenne veszíteni.

Hát ahogy a dolgok kinéznek, Leonak helye lesz a nagyobb fesztiválokon, ez a műsor ugyanis valami veszettül szórakoztató, ahogy kedves barátom megjegyezte, olyan, mint egy Necc Party, csak nem ciki. Mert itt is van minden, jön az I Want It That Way, van Ghostbusters, Eye of the Tiger, sőt, még Uptown Funk is, csak hát valahogy minden annyira metál, hogy szinte a circle pit is kinyílik, ami mondjuk egy Pokémon-főcímdalnál, vagy egy nyúllal elővezetett Feel Good Inc-nél eléggé bizarr, de miért is ne?! Ha egyébként az utóbbi nem lenne meg, akkor...

A koncerten a háttérben a Frog Leap YouTube-csatornájának videói mennek, mintha rájátszana a zenekar az eredetiekre, de nem, itt majdnem minden élőben megy, pontosan, szépen, feszesen, erősen. Megy is a közönségéneklés, megy a tánc, és nem hiszed el, hogy ez az egész megtörténik. Leo konkrétan még Adele Hellóját is headbangelős partislágerré tudja varázsolni. Ha esetleg legközelebb megint felénk járna, akkor ott kell lenni, de az is benne van a pakliban, hogy mire esélye lenne újra erre jönni, már akkora színpadokon fog közönséget énekeltetni, mint a Nova Rockon a Red Stage.

Fotók: DB-Photography