2012 harminc legjobb filmje

Az elmúlt évben a maradandó filmek, remek folytatások és a fantasztikus könyvadaptációk ideje jött el. Most bemutatjuk a szerintünk legjobb harminc mozit.

1. Holdfény királyság

Wes Anderson bivalyerős, humoros és drámai filmje olyan hangot ütött meg a moziban, amitől csak kapkodtuk a fejünket. Az egymásba szerető gyerekek elszökős, a finom humor miatt sokszor sírva röhögős sztorija mindent vitt az éven. (Kritikánkat itt olvashatod.)

2. Az Argo-akció

Túszmentős dráma Ben Affleck rendezésében, akiről végképp bebizonyosodott, hogy a direktori székben valóban zseniális teljesítményt nyújt. A jómunkásember ugyanis olyan filmet hozott össze, amely egyszerre okosan összepakolt, eszméletlen mennyiségű feszültséggel teli és még maga Ben is pazarul játszik benne. Ilyen márpedig nincs? Dehogy nincs… (Kritikánkat itt olvashatod.)

3. Pi élete

Az év egyik legnagyobb meglepetése a hajótörést szenvedett fiú történetéről forgatott ultralátványos 3D-s film, egy remek új színésszel és sohasem látott minőségű CGI-állatokkal operáló mozi, amely a végén még gyomorba is vág. Ang Lee várhatja Oscar bácsi érkezését. (Kritikánkat itt olvashatod.)

4. Az utolsó műszak

Két rendőr, egy eset. A rendfenntartói munka durvábbik oldalát bemutató film annyira erős, annyira megrázó, hogy annak minden valamirevaló évzáró filmes lista élén ott a helye. A mexikói maffiával azóta sem szeretnénk ujjat húzni. Aki szerint pedig Jake Gyllenhaal nem való színésznek, nézze meg ezt és a Donnie Darko-t. (Kritikánkat itt olvashatod.)

5. The Artist – A némafilmes

Ugyan 2011-es filmről beszélünk, de csak 2012-ben került a magyar mozikba az Oscar-díjas Artist. A film halott ügynek tűnt, de mégis működött a régi némafilmes varázslat, ami olyan mélységekig merészkedett, ahol a műfaj még sosem járt. Tízből tíz. (Kritikánkat itt olvashatod.)

6. A bosszúállók

Egy filmben bulizik a Vasember, Thor, Hulk és megannyi kedves barátjuk, hogy elküldje az anyjába a Thor főgonoszát, Lokit. Szuperhősök egymás közt, avagy bosszút álltak a képregényes kedvencek azokon, akik azt mondták, a Disney nem készíthet felnőtteknek készült akciófilmet. Hát hogyne… (Kritikánkat itt olvashatod.)

7. 007 – Skyfall

James Bond legújabb sztorija kissé megosztó darab lett, hiszen nincs benne semmi csúcstechnika, nincs benne markáns Bond-lány, csak egy pörgős sztori, és a Bond-történelem egyik legemlékezetesebb főgonosza. És még a főcímdal is remek darab. (Kritikánkat itt olvashatod.)

8. Szerelem

Nem jó nézni Michael Haneke moziját. Akkor mit keres az év legjobb filmjei között? A Szerelem pont azért nagyon erős, mert már-már túlságosan is reálisan ábrázolja az idős házaspár női tagjának fizikai leépülését, hogy aztán egy megrázó befejezéssel mindenkit elküldjön haza gondolkodni szerelemről, házasságról, betegségről, persze nem hollywoodi értelemben.

9. A leleményes Hugo

Martin Scorsese szerelmeslevele a filmkészítéshez. Aki még álmában is a mozikban jár, annak igazi ünnep volt a Hugo, amely természetesen azokat is tökéletesen kiszolgálja szívet melengető sztorijával, akik csak egy amolyan van egy öregember, aki nem akar kinyílni, de a jószívű gyerek megoldja típusú sztorikra izgulnak. (Kritikánkat itt olvashatod.)

10. Ted

Egy igazán mocskos beszédű kismackó a Family Guy alkotóitól, olyan beszólásokkal, hogy azokat még most is idézgetjük. Mert hát ki ne akarna azóta villámtesó lenni, vagy elővenni a ’80-as Flash Gordon-filmet. Vagy mackólétére meghágni a kolléganőt egy paszternákkal. Csak a szokásos Seth MacFarlane-féle agymenés, úgy tálalva, ahogyan azt régóta szeretjük. (Kritikánkat itt olvashatod.)

11. Shame – A szégyentelen

Akarod magad igazán rosszul érezni? Akkor nézd meg a Shame-et! Persze ez nem azt jelenti, hogy a Michael Fassbender játékával megbolondított film borzalmas lenne, de hát nem azért járunk mindig moziba, hogy jó kedvünk legyen. Az erősen szexuális alkotás megmutatta, hogy Fassbendernek igenis minden műfaj jól áll, mi pedig napokig nem tudtunk mosolyogni tőle.

12. A sötét lovag – Felemelkedés

Batman utoljára kokettált Christopher Nolannel, a megszokott remek színvonalon. Bár egyesek szerint ez a legrosszabb epizód, azért még lazán verte a fél idei mozis mezőnyt.  Aki szinkronnal látta, az vegye meg DVD-n, és nézze újra eredeti hanggal. Megéri. (Kritikánkat itt olvashatod.)

13. Ház az erdő mélyén

Egy baráti társaság kibérel egy gyanús házat az erdő közepén. Ezerszer látott horrorsztori. Aztán jön egy–két olyan előre nem látott csavar, ami lazán emeli a filmet az év legjobbjainak listájára. Itthon mozikba sem került, ettől még kötelező darab.

14. Looper – A jövő gyilkosa

A film egy hatalmas pofon volt mindazok számára, akik utóbbi ZS kategóriás mozijai miatt leírták Bruce Willist. Az időutazós sci-fi persze azért magában hordozott néhány paradox pillanatot, de olyan jó színészi játékot és olyan remek rendezést mutatott, amitől inkább újranézni támadt kedvünk, jó sokszor. (Kritikánkat itt olvashatod.)

15. A hét pszichopata és a Si-cu

A 2012-es év egyik legszörnyűbb címfordítása (be is került válogatásunkba), de az Erőszakik rendezőjének új filmjében valóban ugyanannyira tekinthető főszereplőnek a kis si-cu, mint a hét pszichopata. Nem egy bérgyilkosos, Bruges-i kaland, de majdnem megugrotta a magasra feltett lécet. (Kritikánkat itt olvashatod.)

16. Felhőatlasz

Gondold el, hogy valaki kiönt eléd egy nagy halom filmes puzzle-darabot, amit aztán a mozi megtekintése után fejben össze kell raknod. A Felhőatlasz ilyen. Nem könnyű a mű, de minél többet gondolkodsz rajta, annál jobban fog tetszeni. Megosztó film, vagy nagyon bejön, vagy nagyon nem. (Kritikánkat itt olvashatod.)

17. Prometheus

Sokat kellett gondolkodni az Alien előzményfilmjének szánt Prometheus-on annak megtekintése után, de megérte. Újranézve már összeállt a kép, és a sok nyitva maradt kérdést úgyis megválaszolják majd a következő epizódokban. (Kritikánkat itt olvashatod.)

18. Rontó Ralph

Amíg a Pixar a gyerekekhez szólt az erősen Disney-stílusú Merida – A bátor-ral, a Disney a felnőtteket irányozta be a pixaros Rontó Ralph című remekművel, ami annyi rejtett poént foglal magában, hogy még sokadik újranézésre is fel lehet fedezni benne egy-egy újat. A Pixar elbújhat szégyenében. (Kritikánkat itt olvashatod.)

19. A tetovált lány

Hogy minek remake-elni egy sikeres, nem is annyira régi filmet, pláne ugyanazon a helyszínen, szinte a megszólalásig hasonló szereplőkkel? Csak. Főleg, ha azt a remake-et David Fincher készíti. A tetovált lány elérte azt, amit csak nagyon kevesen tudtak: ha lehet, még jobb, még sötétebb verzió készült belőle. Kár, hogy a Sony kilóra vette meg a film reklámfelületeit. (Kritikánkat itt olvashatod.)

20. Fékezhetetlen

Gengszterfilm a szesztilalom koráról, megtörtént eset alapján. Tom Hardy végképp a mennybe megy, és ezt szimpla morgásokkal éri el. Aki imádta a régi maffiafilmeket, annak kötelező darab. A gyönyörű Jessica Chastain textilledobása miatt is. (Kritikánkat itt olvashatod.)

21. A diktátor

Sacha Baron Cohen egy állat. Ezt mindazok teljes bizonyossággal állíthatják, akik látták a mester összes filmjét, köztük a legutóbbit, Aladeen diktátor mindenkit lefejező sztoriját. A diktátor úgy volt tipikus Cohen-film, hogy közben még erős társadalomkritikával is sikerült előrukkolnia. És persze egy tízes skálán tízes szinten volt undorító. (Kritikánkat itt olvashatod.)

22. Utódok

George Clooney moziját sokan az előzetesek alapján üdítően vicces filmként várták, pedig közel sem hangosan muhaházós darab volt az Utódok, inkább egy erős dráma, amit azonban vétek kihagyni. (Kritikánkat itt olvashatod.)

23. Szesztolvajok

Ken Loach mozija erős drámával indít, hogy aztán egyfajta skót szoknyás heist movie kerekedjen ki belőle. A társadalmi el nem fogadás, az erőszakos múlt általi kirekesztettség kicsit furcsa alaphangot ad a folytatáshoz, a mocsárból kitörni vágyó whiskey-tudor srác története azonban erősebb, mint egy huszonöt éves scotch.

24. A tündér

Ha valaki nem tudná, a francia filmgyártás igencsak elmebeteg mozzanatokat tud felmutatni. Az idén mozikba került A tündér burleszkmozi, ami gyönyörűen idézi fel az első csetlő-botló alkotások hangulatát, erős a szürreál, erős a hibbantság, de pont ettől volt annyira jó nézni minden idők egyik legrondább tündérének sztoriját.

25. Amíg alszol

A [REC] rendezője ugyan most nem a nulladik számú pácienssel riogat, a sztori sokkal hétköznapibb, de talán pont azért, hogy jobban nyomasszon, mint egy Fásy Ádám-műsor. Az Amíg alszol nagy élmény, de a híresztelés ellenére inkább hasonlít pszicho-thrillerhez, mint horrorhoz. (Kritikánkat itt olvashatod.)

26. A hatalom árnyékában

George Clooney abban hasonlít Ben Affleckre, hogy rendezőként brilliírozik igazán. Legutóbb ebben a remek politikai krimiben bizonyította be, hogy a kamera mindkét oldalán érti a dolgát. A hatalom árnyékában azonban nem csak a Clooney-fétisűek számára szép darab, mindazok számára emlékezetes maradt, akik szeretik, ha nem rágják a szájukba a történéseket. (Kritikánkat itt olvashatod.)

27. Martha Marcy May Marlene

Szektában élni nem egyenértékű egy kéjutazással. Az elfelejtett Olsen-lány, Elizabeth drámázik, és lejátssza a csillagokat is az égről. Ha valaki ezek után még mindig kedvet érezne ahhoz, hogy becuccoljon a lakásához legközelebbi tekintélyelvű szektához, az vagy csukott szemmel nézte végig a filmet, vagy csak nagyon elszánt. (Kritikánkat itt olvashatod.)

28. Warrior – A végső menet

Ezerszer láttunk már sportfilmet, küzdősportos alkotásokkal van tele a padlás, de a Warrior-nak sikerült az, ami a legtöbb hasonszőrű filmnek nem: képes katartikus élményben részesíteni a nézőt úgy, hogy közben végig remek színészi játékokkal találkozik az ember. Tipikus férfiaknak szóló mozi. (Kritikánkat itt olvashatod.)

29. Samsara

Aki látta a Barakát, tudja, miről van szó. Aki nem, annak elmondjuk: egy egész világot felölelő csodálatos képsorozat, remek zenékkel. A világot körbeutazni olcsón is lehet, egy mozijegy áráért. (Kritikánkat itt olvashatod.)

30. Sinister

Az utóbbi évek egyik legfosatósabb darabja, egy tipikus történetű horror, ami ezúttal tényleg működik. A megtekintése után nem fogod annyira bátran levetíteni magadnak a frissen szerzett házad padlásán talált házivideó-gyűjteményt, sőt, a baltákat is eladod a neten. (Kritikánkat itt olvashatod.)

Nem volt elég? Akkor nézd meg más évek legjobb filmjeinek toplistáját is!

2013 ötven legjobb filmje

2014 ötven legjobb filmje

2015 ötven legjobb filmje

Ázni senki sem szeret, maximum néhány tini, aki hangosan yolózik közben, és még nem volt tüdőgyulladása, illetve néhány Tarkovszkij-rajongó, aki a szarrá ázást transzcendens élménynek tekinti. És még nem volt tüdőgyulladása. Szóval megegyezhetünk abban, hogy egy zivatart a meleg nappaliból a legjobb szemlélni, akkor van hangulata, és ha a zene is jó, elég inspiratív lehet az élmény. Íme a Player eső-soundtrackje.

Alice In Chains – Rain When I Die

Azt nem tudjuk, esett-e azon a napon, amikor Layne Staley átlőtte magát a túlvilágra, de ha a sorsnak van stílusa, biztosan volt égi áldás. A grunge alapzenekar száma kiválóan fogja meg azt a hangulatot, amikor a drogoktól maga alatt lévő, súlyosan depressziós embernek még az égből hulló vízcseppek is fájdalmat okoznak.

B. J. Thomas – Raindrops Keep Falling On My Head

…ellentétben ez az életigenlő nóta épp a borús időt állítja kontrasztba azzal a jókedvvel, amit semmi sem tud elrontani. A dal a Singin’ In The Rain ikertestvére is lehetne, mivel hasonló pillanatot fog meg, továbbá mindkét számot egy-egy film tette igazán híressé: esetünkben a Butch Cassidy és a Sundance kölyök feledhetetlen jelenetéről van szó, amelynek köszönhetően mindenkinek a bringával marháskodó Paul Newman ugrik be először. A szerzeménnyel legközelebb a ”Számok, amiket mindenki ismer, de senki sem tudja, ki énekli őket” összeállításunkban találkozhattok.

Travis – Why Does It Always Rain On Me?

A kilencvenes évek vége felé berobbant skót zenekar kiváló The Man Who lemezéről származó dalát mindenki saját himnuszának érezheti, aki úgy gondolja: minden összeesküdött ellene. Mint a felhő a rajzfilmekben, amely mindig csak egy valakit követ, és csak rá zúdítja a H2O-t. A slágerbe egyszerűen képtelenség nem beleszeretni, annyira egyszerű, mégis varázslatos hangulatot von maga köré, és ugyanúgy követ minket jó darabig, mint az a bizonyos felhő.

The Doors – Riders On The Storm

Ha szeretnénk átkelni a Gyalog galopp-ból ismerős Halál hídján, cserébe arra a kérdésre kéne válaszolni (mielőtt az afrikai töketlen fecskékre terelődne a szó), hogy melyik minden idők leghangulatosabb esődala, akkor bizony nagy dilemmában lennénk, hogy a Zeppelin Rain Song-ját mondjuk, vagy Morrisonék Riders On The Storm-ját. Mindenesetre, ha szeretnénk magunkat teljesen más dimenzióba katapultálni hét percre, nem kell semmilyen hallucinogén anyagra költenünk, elég feltenni ezt a szerzeményt a Moonlight Drive és a The End között.

Creedence Clearwater Revival – Who’ll Stop The Rain

Az égben vihar van, a földön káosz. Minden idők egyik legamerikaibb zenekara így fogalmazta meg gondolatait a vietnami háborúról, a dal pedig a protestszámok egyik leghíresebbike lett, több Fogerty-szerzeménnyel egyetemben. Abban biztosak lehetünk, hogy amíg csinálnak Vietnam-filmeket, addig Creedence-számokra is számíthatunk a soundtrack CD-ken.

Omega – Ezüst eső

A The Rolling Stones-szal csaknem egyidős az Omega zenekar, amely néhány klasszikus lemezt és még több emlékezetes búcsúkoncertet, búcsúturnét tudhat maga mögött. Az Ezüst eső nem annyira az esős hangulatot fogja meg, sokkal inkább mutatja jól azt a space-vonzódást, ami a zenekar egyik meghatározó korszakára jellemző.

Peter Gabriel – Red Rain

Miután Peter Gabriel kilépett a Genesisből, az egyik legszínesebb szólókarrier vette kezdetét a popvilágban, melynek egyik legfontosabb és legsikeresebb megállója a So lemez, amely egyben a nyolcvanas évek egyik legjellegzetesebb alkotása. Bár a Sledgehammer az első, ami eszünkbe jut, ha erről az albumról van szó, a Red Rain is ott van a dobogón. Legyen vörös, ahogy Kiss Tibi mondaná.

Garbage – Only Happy When It Rains

„Csak akkor örülök, ha esik. Csak akkor örülök, ha bonyolódik.” Többek között az ilyen dögös sorokért érezzük azt, hogy a 2012-es Garbage-lemez elég fáradt lett, azt pedig nem is említjük, hogy a fiatal Shirley Manson úgy néz bele a kamerába, hogy villámgyorsan szalad át a tisztességes férfiember fejéből a vér a déli régiókba. Ez a szám semmit sem öregedett az elmúlt 17 évben.

Guns N’ Roses – November Rain

A szám, amelyben Axl-éknek sikerült a csúcsra járatni epikus próbálkozásaikat. A szám, amelyben az egyik legemlékezetesebb minimalista gitárszóló hallható. A szám, amelynek klipjét mindenki azonnal fel tudja idézni. A szám, amely még magát Pataky Attilát is arra sarkallta, hogy elkészítse a magyar verzióját. Azért maradjunk az eredetinél, hacsak nem a szánk véresre röhögése a cél.

Nick Cave & The Bad Seeds – Ain’t Gonna Rain Anymore

Egy esővel kapcsolatos összeállítást kézenfekvő dolog Nick Cave-szerzeménnyel zárni. Ez a dal a mester megannyi klasszikus lemeze közül a Let Love In-ről származik, és bár korántsem dob fel minket, mégis arról szól, hogy nem fog esni többé. Borúra derű, ugye, Cave pedig szomorkodjon szépen. Akár A holló Eric Draven-jének szavait is kölcsön vehetnénk: „Örökké nem eshet”. Hacsak nem Angliában él az ember.

Elmentél, és becsülettel megnézted a gyerekkel (vagy egyedül) az új Jégkorszakot, de most már valami felnőttesebb animációs szórakozásra vágysz? Akkor van egy rakás ötletünk.

Terhelt Terkel

Egyszerre beteg, sötét és végtelenül vicces animációs film. A rajzok minőségét most inkább ne firtassuk, elvégre nem egy Pixar vagy egy Blue Sky hozta össze. Dán filmről beszélünk, messze van onnan Hollywood, így könnyedén belefér a filmbe a vidám hangulat, az öngyilkosság és a depresszió. Bár nem egy animációs filmtörténeti alapvetésről beszélünk, már azért is érdemes felnőtt fejjel megnézni, hogy közelebb kerüljünk azon égető kérdéshez, vajon hogyan képzelnek el Dániában egy egész estés gyerekfilmet. A válasz: sehogy. A gyerek nézzen inkább mást. Itt úgyis káromkodnak, és még a betétdalok sem Disney-kompatibilisek.

Coraline

Amikor a mozipremieren kb. a film felénél a mögötted ülő család gyerektagjai odaszólnak apunak, hogy „Nem mehetünk haza?”, majd fater odadörmög egy „Csönd legyen, most lesz izgalmas”-t, akkor nagyjából érzed, hogy mi a helyzet a Coraline-nal. Stop motion animáció kezdő horror-mániákusoknak, vagy csak szimplán betegeknek, akiket vonz a sötétség. A bábok leragasztott szemeit, illetve a végső jelenetet a póklábú főgonosszal 3D-ben nem lesz egyszerű dekódolnia a gyerekvilágnak, apuci viszont egy nagyon jó filmmel tér haza gazdagabban, csak épp a szeme fénye egész este bőgni fog.

Archer

Egy tévésorozat, amelyben a világ leglazább titkosügynöke megiszik minden eléje rakott piát, rámászik minden elé kerülő nőre, és ha éppen egyik sincs a közelben, akkor szerez magának. Az Archer tele van jobbnál jobb beszólásokkal, szexi karakterekkel, és mindezt egy ultraparaszt, öltönyös titkosügynök képével adják el nekünk. Aki nem nézi, az valami nagyon fontosról marad le.

Serial Experiments: Lain

Oké, azt mindig is tudtuk, hogy a japánok nem teljesen komplettek, ha filmről van szó. Ez a rajzfilmsorozat még felnőttek számára is nehezen értelmezhető, de hatalmas jelentőségű darab, mivel ilyen nyomasztó hangulatot, és szikár képi világot csak a legnagyobb sci-fik tudnak összehozni. De vigyázz, ha egyetlen részt is megnézel, rá fogsz csúszni. Még a főcímdalra is. Menthetetlenül.

Belleville randevú

Beteg, nyakatekert francia vállalás, aminél franciább talán csak egy hatalmas croissant-ba burkolt Eiffel-torony lehet. Bringa, Tour de France, jazz, szürreál mindaz, amit kapni fogsz, és ha nem bánod, hogy alig néhány mondat hangzik el egy filmben, akkor máris az egyik legújabb kedvencedet köszöntheted a lejátszódban. Az alcímet (Francia rémes) pedig próbáljuk meg figyelmen kívül hagyni.

A fantasztikus Róka úr


Stop motion animáció, amiben ugyan cuki rókák szerepelnek, de ezek nem hajlandóak betétdalokat előadni a szerelemről. Ellenben lopni járnak, csirkét, galád módon. Wes Anderson rendezése első ránézésre aranyos gyerekfilmnek tűnik, pedig viccesnek csak alig-alig mondható, aranyosnak is csak érintőlegesen. Amolyan felnőtt gyerekeknek szánt heist movie (ezt az érzést George Clooney szinkronhangja is erősíti), de talán még ez sem fedi teljes mértékben a valóságot. Ilyen filmet még biztosan nem láttál.

A szentjánosbogarak sírja

Már megint a japánok, de ezúttal az előzőektől eltérően egy másképpen súlyos darabbal szerepelnek a listán. A szentjánosbogarak sírja kőkemény dráma, senkit se tévesszen meg az anime köntös. Gyönyörű, megrázó II. világháborús alapvetés, cuki gyerekkel, gyomorforgató, könnyezős jelenetekkel és egy olyan sztorival, ami nem hajlandó kompromisszumokat kötni. Csak az nézze meg, aki be tudja vállalni, hogy egy darabig nem szabadul majd a nyomasztó, de zseniális filmélménytől.

South Park: Nagyobb, hosszabb és vágatlan

Kanada és Amerika háborúja közben Saddam a pokolban hetyeg a Sátánnal (becenevén Sáti). A film rengeteg emlékezetes momentumot és filmzenét tartalmaz, gondoljunk csak az Unclefuckerre, és az abban megbúvó fing-sztep szösszenetre. Egy pillanatra sem korrekt politikailag, de hát mit is vártunk a South Parktól fénykorában.

Akira


Egy brutális cyberpunk anime, kifejezetten felnőtteknek. Ha láttad, tudod miért. Ha nem láttad, azonnal pótold, animáció-történeti klasszikussal állsz szemben. A most már nem is annyira távoli jövőben, 2019-ben járunk a Tokió helyén épült Neo Tokióban. Az utcáin motoros bandák garázdálkodnak, amelyek nem feltétlenül ápolnak jó barátságot a világbékével. Ennyi már bőven elég volt ahhoz, hogy az álomgyári húsfeldolgozó munkásai élőszereplős akciófilmet akarjanak belőle forgatni, de az égiek nagyon nem szeretnék, hogy elkészüljön a mozi. És ez így is van rendjén. Már csak azért is, mert ha esetleg mégis újra indulna a hollywoodi projekt, akkor bele sem merünk gondolni, mennyire fogják kiherélni az eredeti történetet az élvezhetőség kedvéért. A legjobb, ha az Akira megmarad annak a rajzolt alapvetésnek, ami mindig is volt. Egyébként kíváncsiak lennénk, hányan akartak motort venni a film megnézése után.

Ghost in the Shell

Gyönyörűen megkomponált cyber-nyomozós sztori, ami már csak azért is kedves a férfiszívnek, mert akcióktól és rajzolt, fedetlen női keblektől egyáltalán nem mentes filmről beszélünk, ráadásul minden egyes képe olyan, hogy azonnal beleégjen a retinádba. Ha egyszer rákattantál a Ghost in the Shell univerzumra, akkor nyert ügyed van, a filmnek ugyanis folytatása, és több évados sorozatverziója is készült, szóval még hosszú hetekig nyomaszthatod magad a sci-fi remekmű világával. Arról pedig nem is beszéltünk, hogy az előbb említett későbbi folytatások is elég meggyőzően közelítették meg az első rész színvonalát.