Rengetegszer láttam már képeken az új Aston Martin Vanquish-t, mégis nagyon vártam már, hogy lerántsák róla az Egyesült Királyság gigantikus méretű zászlaját, mert már a Union Jack alól is feltűnő a színpadi jelenléte. Valójában le sem kéne leplezni, mert az arányai azonnal elárulnak róla mindent: a Vanquish egy igazi angol sportautó, ami erős, gyönyörű, és töményen árad belőle az elegancia.

Spanyolországban nagyon nehéz elszakadni a frissen vékonyra szeletelt Serrano sonka mellől, de a Vanquish baromi erős érv. Ideje volt elsétálni az egykor textilgyárként üzemelő szálloda üvegezett halljába, ahol végre lehúzzák a leplet az Aston Martin legerősebb és legfényűzőbb sportautójáról. Megadták a módját, az biztos.

Fantasztikus autó volt az Aston Martin DBS Superleggera, az utódja mégis egy 2001-ben felbukkanó, majd 2018-ban leköszönő nevet vett fel. Az első generációt a legtöbben a Halj meg máskor című James Bond-filmben láthatták, a második pedig annyira ugyanolyan, mint a többi Aston Martin, hogy sokan nem is emlékeznek rá. Harmadjára a Vanquish név majdnem egy hathengeres, középmotoros sportautóval tért vissza, végül megmaradt a tradicionális felépítés, tehát a V12-es motor az orrában van, és kizárólag a hátsó kerekeket hajtja.

Irgalmatlanul erős, rettenetesen merev, és villámgyors, mert a Vanquish az Aston Martin csúcsa.

Széles és lapos karosszériája a Vantage-hez és a DB12-eshez hasonlóan ragasztott alumíniumból van, melynek átdolgozott merevítései miatt még a DBS 770 Ultimate-hez képest is javult a torziós merevsége. Keményebbek a motor körül futó elemek, valamint az elöl kettős keresztlengőkaros, hátul többlengőkaros futómű bekötési pontja is, hogy minél intenzívebb legyen a vezetési élmény.

Csak a nyolchengeres érkezik a Mercedes-AMG-től, az 5,2 literes, tizenkét hengeres benzinmotor még azokból az időkből maradt fenn, amikor a vállalat a Ford tulajdonában volt. Látva, hogy mi történt a Ghia, a Vignale és a Capri nevekkel, nagyon örülök neki, hogy legalább az Aston Martin fényét nem koptatták el. Mivel nem a biturbó V8-asnak, hanem a V12-esnek kellett helyet csinálni Vanquish orrában, ezért 80 milliméterrel nyújtották meg a tengelytávot, és ezt maradéktalanul a géptér javára. Így szinte már olyan, mintha a mindenható motor köré építenék az autót, és ettől önmagában végtelenül szimpatikus.

Hatalmasat lépett a teljesítmény a DBS-hez képest, amihez komolyan átdolgozták az Aston Martin V12-es biturbó motorját is. Megerősítették a hengerblokkot és a hajtókarokat, új turbófeltöltők vannak rajta, új vezérműtengelyek, valamint átalakított szívó- és kipufogóoldal kellett ahhoz, hogy magabiztosan kiüvöltsön 835 lóerőt. Mivel a nyolcfokozatú ZF automata váltó nem bír többet, ezért a maximális nyomaték 1000 Nm.

Hegyeket mozgató erőt kell leadnia a hátsó kerekeken, ezért az Aston Martin Vanquish esetében a tapadás vagy annak jól kontrollált hiánya különösen fontos tényező.

Elektronikusan vezérelt, részlegesen önzáró a differenciálműve, ezért üzemmódtól függően lehet éles kanyarvadász vagy rakoncátlan gumigyilkos. Az aktív differenciálmű 135 ezredmásodperc alatt válthat teljesen nyitottról 100 százalékos zárásra. Aktív Bilstein DTX lengéscsillapítói vannak és baromi gyorsan reagáló menetstabilizáló elektronikája.

Elég megnézni a Vanquish utasterét, és azonnal világos lesz, hogy ez az autó nem a katalógusnak szól, de még a versenypályának sem igazán, hanem a pazar utazásokhoz a világ szerpentinjein át. Itt nem a 3,3 másodperces gyorsulás vagy a 345 km/órás végsebesség a lényeg, mert az ilyesmi csak néhány alkalommal nyújt izgalmakat.

Tökéletes minőségű bőrrel varrott sportülései éppen annyira tartanak, hogy még hosszabb távon is komfortosak legyenek. Hátsó ülések helyett olyan tárolók vannak a kabinban, ahová a Vanquish-hez készült bőröndök rögzíthetőek. Van benne digitális műszeregység és érintőképernyő is, de a könnyebb kezelhetőség miatt gombok sorakoznak a középkonzolon. Hangulatában a modern elemekkel együtt is éppen olyan, mint a hatvanas évek gran turismóin, amelyek helyét mostanra átvették a Gulfstream G500-hoz hasonló magángépek.

Csodás luxusautó és elragadó sportkupé az Aston Martin Vanquish.

Évtizedeken át az Aston Martin egy motorsportban sikeres, végtelenül elegáns, de néhol túlságosan manufakturális autó volt. Aztán Ian Callum olyan formát adott neki, amitől bűn volna elszakadni, a Mercedestől kapott ódon elemekkel viszont még az előző generáció utastere sem ütötte meg igazán azt a szintet, amit egy Ferrari vagy Porsche tud. Szerencsére a Vanquish már nem ilyen.

Finom anyagok, mesteri részletek, sportautósan szabott kabin van a végtelenbe nyúló gépháztető végén. Ez itt egy statikus bemutató volt, egy métert sem mentünk vele, pedig baromira kívánta mindenki, aki látta. De a Vanquish-ben ülve világos, hogy az Aston Martin most ért be igazán.

Ez is érdekelhet: