Egy autólegenda, amely még mindig úgy hat az érzékszerveidre, hogy a józan észt kikapcsolja.
Egy hét alatt sok mindent ki lehet próbálni egy autón, azonban szinte lehetetlen objektívvé tenni a tesztet. Persze alapvetően ez nem is cél, mi leközvetítjük az érzéseinket, te pedig leszűröd a számodra fontos részleteket. A Mustang GT Fastback esetében azonban sikerült reprezentatív mintát venni, gyakorlatilag saját célra alig volt időm használni.
Félnapokat töltöttem azzal, hogy vágyakat teljesítsek: „Hadd menjek már át megnézni!”; „Csak egy körre vigyél már el, ez álmaim autója!” Persze nem esett nehezemre, sőt, hiszen tényleg
hatalmas élmény ezt a gyönyörű és csodásan hörgő jószágot hajtani, arról nem beszélve, hogy tökéletes képet kaptam arról, ki miért van oda érte.
A tapasztalásból eredő ismeret előnye ugyanis az, hogy cáfolhatatlan – az emberek saját érzéseivel vitatkozni teljesen értelmetlen, és nem is szükséges.
Márpedig az 5 literes, V8-as, 450 lóerős főszereplőnk öblös hangja és ereje szinte kizárólag olyan reakciót váltott ki, mint a fülig érő mosoly, a tátott száj, kitáguló pupilla, izzadó tenyér és legfőképp a megannyi baaaaszdmeg, óakurvaéletbe és hasonló obszcén érzelemkitörés.
A közhely, hogy az amerikai izomautózás egy semmivel sem összehasonlítható, stílusos életérzés, már régóta üldöz minket, de ki hiszi el, amíg ki nem próbálta, igaz? Látjuk, halljuk, hogy milyen hangokat hallat egy ilyen dög, de 25 éves kor fölött már ki a fene rajongana egy kilyukadt kipufogóért. Arról nem beszélve, hogy egy kövérebb gázfröccs elviszi a vasárnapi ebéd árát. Kell a francnak, gondolja az ember, egészen addig, amíg nem kapja meg egy hétre.
A valóság azonban az, hogy ez az egyébként kívülről és belülről is roppant mutatós amcsi vas azonnal függőséget okoz, amint benyomod a start gombot és elkezd bugyogni előtted a nyolc henger. Nem kapkod, nem rángat, csak kellemesen fortyog.
Ezt objektíven és racionálisan sosem fogod tudni elmagyarázni senkinek, mert ezt tényleg akkor érted meg, amikor benne ülsz. Az érzékszerveidre, a lelkedre hat.
A klasszikus jenki formához nem nyúltak, de azért modernizálták, ha már összeraktak egy limitált kiadást az 55 évre való tekintettel. A belsője igazán karakteres, hamisítatlan amerikai erődemonstráció kifinomult, precíz anyaghasználattal. Stílusos és hagyománytisztelő.
A végtelenül kényelmes ülésekbe huppanva azt látod, hogy nem vitte el őket rossz irányba a modernizáció, a kapcsolók kis karjait nem váltották le érintőképernyőre, tényleg meghagyták Mustangnak a Mustangot. Gombok és tekerők vannak, behúzható kézifék és manuális váltó. Ám ezek csúcsminőségben. Persze mindezek csak pluszok és racionális tények, meg az is, hogy mekkora lóerővel bír és mennyit fogyaszt. Beindítani és közlekedni vele, ez az, ami után minden megváltozik.
Mint említettem, a Ford ügyelt arra, hogy meghagyja a hagyományos elemeket, de a korral azért persze haladtak: Android Auto és Apple CarPlay is van az autóban, a 12 colos digitális kijelzőn háromféle formában olvashatjuk le a fordulatszám-tartomány értékeit. Adaptív tempomat, ráfutásra figyelmeztető, sávelhagyásra figyelmeztető és visszakormányzó rendszer is van benne. A fülünket a Bang & Olufsen 12-hangszórós audiorendszer kényezteti. A kezünket pedig a prémium bőrkárpitozás és a puha anyagok dajkálják.
Elöl kényelmesen terpeszkedhetsz, hátra viszont praktikusan ne a magas haverod üljön, mert a görnyedés nem tesz jót a gerincnek, és koppanhat a koponya is. A kistermetűek és a gyermekek viszont komfortosan elférnek, az ülések kialakítása rendkívül jól sikerült.
Az erejéről már beszéltem, sok értelme nincs ecsetelni, milyen egy 450 lóerős állat, de azért érdemes tudni, hogy a szívómotor ellenére alsóbb tartományokban sem teljesít rosszul, magasabb fordulatszámon pedig jön a spontán erekció. Egy ilyen autó kézi váltóval adja vissza az élményt igazán, de persze hatfokozatú automatával is megveheted. A kézi váltónál arcoskodós, de mégis élményszámba menő az automatikus gázfröccs visszaváltásoknál (ún. rev matching). És egyébként a Mustang kézi váltója igazi kezesbárány, pontosan és kiválóan kapcsolható, de ami az egész amcsi vasban a legmeglepőbb volt, hogy
sima utcai, városi használatra is tökéletes volt, egyáltalán nem csak farokméregetésre felel meg.
A gyári érték szerint 11,8 literes a fogyasztása, ami egy ekkora dögnél nem rossz, a valóságos értékek ettől nyilván eltérnek, elvégre át fogod tenni sportmódba, húzatni fogod, hiszen azért van. Szóval pusztán városi használat esetében alulról karcolhatja a 20 litert, de vegyessel, okosan használva a 10 közelébe érhetsz. De ha van egy Mustangod, akkor ez sokadrangú kérdés...
A 15 125 000 forintos alapár a V8-as esetében nem őrült összeg, pláne, hogy egészen sok extrát tartalmaz. Persze bőven lehet még fokozni az élményt, de ha felszalad az összeg 16 millióig, ami még baráti ár egy 450 lovas élményért, akkor már majdnem tökéletes autót kapsz. A Bullitt kivitelt 16 715 000 forintért kapod meg, ebben az esetben lesz még 10 lóerőd.
Jómagam sosem hajtottam még korábban amerikai izomautót, és nem is szerepelt a bakancslistámon, de minden nap autóval közlekedő, számtalan személygépjárműt kipróbáló egészséges felnőttként egyáltalán nem tudott hidegen hagyni. Igen, megcsapott az életérzés szele. Ha becsengetne a lottóötös, második autónak szeretném ott látni a garázsomban a Fastback GT-t, és minden nap megtekerni, mert ez tényleg maga a boldogság.
(Fotó: Tóth István)