Amikor a Manhart az M5 motorjával modernizálja a BMW 850i-t

Az eredeti 8-as sorozatot inkább tartották egy csúcstechnológiás túrakocsinak, mint igazi sportautónak. Ezen változtat a Manhart, a német tuningcég ugyanis az eredeti stílusát megtartva, de az M5 motorjával tette még jobbá a bajor luxuskupét.

1989-ben, amikor a frankfurti autószalonon a BMW bemutatta az első 8-as sorozatot, a luxuskupé a márkától szokatlanul lapos, áramvonalas formájával keltett nagy feltűnést. De nemcsak azzal, hiszen a műszaki tartalom terén is úttörőnek számított, az 5 literes V12-es motorja mellé hátsókerék-kormányzást, elektronikusan szabályozott felfüggesztést, kipörgésgátló és menetstabilizáló rendszereket is kapott. A B oszlop nélküli sportkupé az ajtók nyitásakor kissé leengedte az oldalablakokat, az utasok pedig integrált biztonsági övvel szerelt sportülésekben foglalhattak helyet.

Dinamikus formája és csúcstechnológiát felvonultató műszaki arzenálja ellenére az eredeti 8-as sorozatot mindig is inkább egy pompás túrakocsinak tartották, mintsem igazi sportautónak. A fejlesztés alatt álló M8 végül sosem készült el, az E31-es sorozat csúcsmodellje ezért a 850 CSi maradt, 5,6 literes, 380 lóerős V12-es motorral szerelték. A Manhart klasszikus autókkal foglalkozó részlege három év munkájával

modernizálta az eredeti 8-as sorozatot, és az eredmény minden további nélkül beillene egy M8-nak.

A Manhart Classic Cars részlegének alapítása óta az a vezérelve, hogy a legendás BMW-modelleket olyan modernebb és erősebb motorral szerelik fel, amivel az adott típus korában még elképzelhetetlen lett volna, külső megjelenés tekintetében azonban ragaszkodnak a kortárs, klasszikus stílushoz. Pontosan ez történt ezzel az 1990-ben gyártott 850i-vel, amelynek

gyárilag 5 literes V12-es motorját az újabb, E39-es M5-ből származó szintén 5 literes, de kevesebb hengerrel dolgozó V8-asra cserélték.

A Manhart beavatkozása nyomán az M5 motorja immár 420 lóerős teljesítménnyel hajtja a 8-as BMW hátsó kerekeit

egy hatfokozatú manuális váltón keresztül. Az S62B50 kódú motor lényegesen agresszívabb hangolása még a V12-eshez képest 120 lóerős teljesítménytöbbletnél is nagyobb hatással volt az autó menettulajdonságaira. A Manhart állítása szerint az egykori gran turismo ezzel igazi telivér sportautó lett, amelynek lehengerlő képességeit még inkább kiemeli a rozsdamentes acél sportkipufogó dübörgése.

A kerékjáratokat minden eddiginél jobban kitöltik a 20 colos könnyűfém kerekek, amelyekre jobb tapadású, szuperperes Continental Sport Contact 7-es abroncsokat húztak, hátul 295 milliméteres szélességgel. A nagyobb teljesítményhez a Manhart erősebb fékrendszert, H&R ültetőszettet és Bilstein lengéscsillapítókat szerelt be, a lökhárítók a 850 CSi-ről származnak, míg a belső tér új bőrkárpitot kapott, és amit csak lehet, alcantarával vontak be.