Hatalmasat nőtt és nem is egy pehelysúlyú versenyző, de az M2-es továbbra is a BMW legjobb vezetési élményt nyújtó sportkupéja. A frissített modellben lényegében csak a lóerőkből lett több.

Elektromos a kézifék, sorhatos motorja pedig turbós, de a hatfokozatú kézi váltó régimódi örömforrás az M2-esben.

Mivel a mai vezetéstámogató rendszerek nehezen hangolhatóak össze a kézi váltóval, az emissziós normák és a kényelem pedig nagyobb teret enged az automatáknak, ezért egyre kevesebb olyan autó marad, aminek vezetője három pedálon táncolhat. Az M2-es BMW-t az európai vásárlók a gyorsan váltó, remek nyolcfokozatú ZF automatával kedvelik, de éppen az amerikai rajongók kedvelik a hatfokozatú kézi váltót.

Tapasztalt és ügyes pilóta kell hozzá, hogy a megfelelő pontokon váltva a BMW M2-es 4,2 másodperc alatt villanjon 100-ra. Az automata verzióban ehhez elég aktiválni a rajtautomatikát és az M2-es 4 másodperc múlva már átlépi a 100 km/órás sebességet. A legkönnyebb változatában 1,7 tonnás sportkupé végsebessége az opcionális M Driver's csomaggal 285 km/óra.

Nagyon jól áll az M2-es BMW-nek a hagyományos hathengeres motor, és ez látszik is a dögös arányain.

Bővült az M2-es színválasztéka, a beltérben újdonság a legfrissebb fedélzeti rendszer, az opcionálisan rendelhető karbonvázas kagylóülések és a csapott aljú M-es sportkormány. A lényeg azonban továbbra is a motor. A 3,0 literes, két turbófeltöltővel megfújt sorhatos benzinmotor húsz lóerővel erősebb, a frissített változatban 480 lóerős és 600 Nm (a kézi váltós modellnek 550 Nm) nyomatéka van 2650-tól 6130-as fordulatig.

Hosszú gépházteteje van és keret nélküli ablakok az ajtókon, a rövidke far végén pedig négy kipufogó üvölt. A kiszélesített sárvédők, a lökhárító hatalmas légbeömlői és a karbon tető pedig jól fűszerezi a modern sportkupét.

Ez is érdekelhet: