Mindig a Cadillac volt az amerikai jólét legszebben ragyogó szimbóluma, ha fel kellett venni a versenyt vagy nagy lendülettel beelőzni az európai luxusautókat, akkor szóba sem jöhetett más. Ezen a vadászterületen azonban nem elég fényűző limuzinokkal célba venni a gazdag vásárlók pénztárcáját, ezért bemutatták a nyitható keménytetős Cadillac XLR-t.

1999-ben tartották az Evoq tanulmányautó premierjét, melynek éles vonalai, nyolchengeres motorja és nyitható keményteteje már megmutatta, hogy milyen lesz a Cadillac kétüléses sportautója és az a határozott élekkel gazdagon tűzdelt formanyelv, amitől már évtizedek óta nem szakadnak el. Annyira betaláltak ezek a vonalak, a széles maszk, a függőleges lámpák, hogy még az elektromos Ultium platformra tervezett modelleken is ezek a jegyek vannak.

Egyértelműen luxusautónak szánták az XLR-t, amit jól mutatott a 2003-ban 75 385 amerikai dolláros árcédula is (ez ma úgy 131 900 dollárnak felel meg). Ezzel az árral egyébként bőven az R230-as SL 500-as alá lőttek, viszont a Mercedesnek sikerült nagyjából 204 ezer darabot eladnia abból a generációból.

Mi szükség volt erre? Az XLR célja, hogy ne csak a floridai nyugdíjas rezervátumokban álmodozzanak Cadillacről.

Hagyományosan beérkezett gazdagok választották a Cadillacet, akiknek a garázsa kivetette volna magából a Mercedest vagy a Jaguart. A szerencsésen forgatott pénz, a megmászott ranglétra vagy a generációkon átívelő siker jutalma volt a Cadillac, de semmiképp sem a fiatalsággal kötötték össze. Az XLR-nek ezért aztán a fiatalítás volt a legfőbb feladata, de 2000 környékén a Cadillac még Európában is szerencsét próbált, és ebből a kalandból nem maradt ki a sportos roadster sem.

Szellőztethető és fűthető ülések teszik komfortosabbá az utazást, hogy időjárástól függetlenül lehessen élvezni a nyitható keménytető adta szabadságot. Adaptív tempomat és érintőképernyős navigációs rendszer is elérhető volt az XLR-hez, valamint Bose hifi és Bulgari tervezte műszercsoport. Az olasz luxusmárka nem vitte túlzásba, a fekete számlapos óracsoport végtelenül egyszerű megjelenésű.

Korabeli tesztekben elismerték a dizájnt és az utastér anyagainak minőségét, de az XLR vezethetőségétől sem a Car and Driver magazinnál, sem a Road & Tracknél nem voltak elájulva. Ellentétben a Corvette-tel, az XLR-be nem az LS blokk került, hanem a 4,6 literes, Northstar V8-as 326 lóerővel és 420 Nm nyomatékkal, ötfokozatú hagyományos automata váltóval. Az 1,7 tonnás amerikai roadster nagyjából 6 másodperc alatt zavarja le a százas sprintet.

Mintha baltával hasították volna ki a formát egyetlen masszív tömbből, annyira határozottak a Cadillac XLR futurisztikus vonalai.

Miközben az alapját adó hatodik generációs Chevrolet Corvette lágyan gömbölyded, addig a Cadillachez kizárólag a vonalzót használta Wayne Cherry formatervező csapata. Cherry nevéhez számtalan autó fűződik a General Motorsnál, ahová még a hatvanas évek elején érkezett és innen is vonult nyugdíjba 2004-ben. Amíg a koncepció Kip Wasenko műve, addig a szériagyártásba kerülő XLR-t már Tom Peters tervezte.

Hegyes orrától végtelen hosszúságú gépháztető indul, a rövidke kétszemélyes utastér után pedig rövidke far van élesen levágva. Letisztult oldalvonalában tényleg csak két él fut végig, még a kilincseket is egy kis zugba rejtették. Az XLR négy kipufogóját középre rendezték, mint a Corvette-en.

Zseniálisan működik az új Ford Mustangban az adaptív MagneRide futómű, de az XLR-ben a hangolás kevésbé sportos. Ennek lényege, hogy a fémrészecskékkel kevert lengéscsillapító olajra ható mágneses teret változtatja annak érdekében, hogy milyen csillapításra van szükség az egyes kerekeknél. Az XLR hátsó futóműve keresztlaprugós, ezt a Corvette-től örökölte.

Tökéletes alkalom volt a kompresszoros Cadillac XLR-V megvillantására a 2005-ös Super Bowl, hiszen ekkor egész Amerika szeme a tévére tapad.

450 lóerővel és 560 Nm csúcsnyomatékkal jóval az alapmodell fölé lőtték az XLR-V-t, melyben a 4,4 literes Northstar V8-as van, kompresszorral és négy intercollerrel. A motorhoz hatfokozatú automata váltó csatlakozik, a 19 colos felnik mögé pedig a Corvette Z51-es fékjei kerültek.

Tíz évvel azután, hogy befejezték a Pininfarina karosszériás Allanté világon átívelő gyártását, bemutatták a kétüléses XLR-t, amivel szintén nem robbantott bankot a Cadillac. Bármennyire is hihetetlen, ez az autó még az Allanté valamivel több mint 21 ezer darabját is alul tudta múlni, hiszen hat évnyi gyártás alatt 15 ezer példány készült a General Motors Y platformjára felhúzott XLR-ből a Kentucky állambeli Bowling Greenben.

Ez is érdekelhet: