Szédítően tűz a nap a nyár egyik legforróbb pontján, de ez nem számít, mert a zsámbéki Driving Camp épülete előtt ott sorakoznak a veterán és youngtimer Ford Mustangok. Tökéletesen látszik rajtuk, hogy a Mustang a hatvanas évektől kezdve mindig igyekezett hozzásimulni a korszellemhez, néha talán túlzottan is muszáj volt neki. A hetedik generáció viszont szépen folytatja azt a vonalat, amire 2004-ben találtak rá újra.

Menő és megfizethető autó kellett, a Ford pedig csinált egyet, ezért a Mustang óriási siker lett.

Világos célt tűzött ki Lee Iacocca és a főmérnök Donald N. Frey, akik egy olyan könnyű és jól vezethető autóban gondolkoztak, melynek hossza nem több öt méternél és van benne hely négy személynek. Közben pedig van elég ereje és a gazdag opciós listával mindenki személyre szabhatja az igényeinek és a pénztárcájának megfelelően. Mivel a háború emléke még mindig élt az emberekben, ezért nem tartották szerencsésnek egy vadászgép után elnevezni az autót, így a Mustangot viszonylag korán kihúzták a listáról. A jobból balra vágtató vadló azonban átment a menedzsment szűrőjén, így végül mégis felvehette a Mustang nevet.

Nem bízták a véletlenre a modell bevezetését, még a csapból is ez folyt. A Ford Mustangot a hatvanas évek közepén mindenhol reklámozták, ahol csak lehetett. Ott volt az újságban, a rádióban és a televízióban, élőben pedig kiállításokon lehetett találkozni a szexi kétajtóssal, amit bárki megkaphat nagyjából 2500 dollárért. Az alapmotor egy 2,6 literes sorhatos volt, de a klasszikus Mustang a karosszériát bizsergető V8-assal az igazi. A mélyen rotyogó motorhangból kóstolót adtak is az új Mustang magyar bemutatóján.

Nem a legszebb és a legnépszerűbb az olajválságban született Mustang II, pedig nélküle talán ma sem lenne Ford Mustang.

Rövidebb és könnyebb lett a Pinto alapjaira felhúzott második generáció, amiben a V6-os és V8-as motorok alatt felbukkant a 2,3 literes, négyhengeres is, de messze nem az EcoBoost, hanem annál mérföldekkel soványabb holmi. Bármennyire is kilóg a sorból, a gyártás négy éve alatt 1,1 millió darab kelt el belőle, ezzel pedig egyértelműen sikerült átadnia a Mustang nevet a nyolcvanas éveknek.

Szinte lehetetlen belekötni az új Ford Mustangba, hiszen az agresszív orral, a hosszú gépháztetővel és a lejtős tetővonallal gyönyörűen idézi meg az 1967-es fastback vonalait, de az utastérben nekem elfért volna több hagyománytisztelet. Könnyű a menü mélyére ásni a 13,2 colos érintőképernyővel, nagyszerű a Fox Body műszerfalára állítható, 12,4 colos digitális óracsoport, de hiányolom a fizikai kapcsolókkal megszórt klímakonzolt és a múltidéző szimmetriát. Valójában ez nem tétel, mert amikor a Start gombra felmordul az 5,0 literes V8-as, onnantól kezdődik a show.

Kétféle változatban érkezik Európába a hetedik Ford Mustang – és szerencsére egyik sem négyhengeres –, a kényelmesebb ülésekkel szerelt változat a GT, a hegyesebb és erősebb pedig a 453 lóerős Dark Horse. A károsanyag kibocsátási szabályozások miatt az amerikai specifikációs Mustangok valamivel erősebbek. Mindkét modell rendelhető tízfokozatú automata váltóval, és mindkettő esetében biztos vagyok abban, hogy a hatos kézivel az igazi.

Ősállatnak tűnik a toronymerevítő alá passzírozott szívó V8-as, pedig egy nagyon modern motor.

Nem könnyű autó a Ford Mustang, de a villanyautók korában az 1,8 tonna nem egy meghökkentő adat. Az viszont jól mutatja a fejlődést, hogy a teljesen alumínium motor csak 205,5 kilogrammot nyom, éppen annyit, mint régen az 1,6 literes, négyhengeres Pinto. A Mustang 5038 köbcentis, szívó V8-asa szívócső- és direktbefecskendezésű, a levegő pedig két darab 80 milliméteres pillangószelepen keresztül érkezik be. A GT-ben is kovácsolt a főtengely valamint a hajtórúd, külön olaj- és differenciálmű hűtője van. Nagyjából 10 lóerővel erősebb a Dark Horse, de mivel az 5,2 literesből származó hajtórúd kerül bele, ezért ennél a modellnél a blokk is más. Ezekből látszik igazán, hogy a Mustangot nagyon komolyan vették, és pontosan olyan is.

Anatómiájából adódóan tökéletes az üléspozíció, a lábak előrenyúlnak a pedálig, a csípőm pedig érzésre az autó tömegközéppontja közelében van, a kormány függőlegesen áll a kezemben, egy arasznyira tőle a kézi váltó karja. A modern Ford Mustang legnagyobb varázslata, hogy úgy tud karakteres amerikai izomautó lenni, hogy közben egy nagyon európai értelemben vett sportautó, tehát megvan benne a hörgő V8-as és eszeveszett módon tud kanyarodni még olyan szűkös pályán is, mint a Driving Camp.

Hosszú tengelytávja, részlegesen önzáró differenciálműve és a szívómotor szépen felépülő ereje miatt könnyű vastag fekete csíkokból ívet rajzolni a Mustanggal. Ehhez viszont nem kellenek a tapadós Pirellik, mert gázelvételre még a fellocsolt műgyantát is hamar megragadják. Aki nem szeretne ennyit vesződni a gumik elpusztításával, az a Line Lock funkcióval egyhelyben is vászonig koptathatja a P Zerókat.

Recaro sportülésekkel és Tremec váltóval érezhetően élesebb a Mustang Dark Horse.

Nem olyan vad, mint a Shelby GT350-es, de a korábbi Mach1-nek kiváló utódja a Dark Horse, melyben a hajtás hűtése a hétvégi pályanapokat is könnyebben viseli. Minden Mustang alatt mind a négy kerék mögött független felfüggesztés van, elöl hatdugattyús fékek lassítják, de csak a Dark Horse-ban széria az adaptív MagneRide futómű. Kátyúfigyelő funkcióval csillapítja az utak kellemetlenebb oldalát, Magyarországon lesz dolga bőven a rendszernek.

Hogy milyen az új Ford Mustang a mindennapokban, az majd a hosszabb teszten kiderül, annyi egészen biztos, hogy ez is pokoli jó lett. Könnyű megtalálni benne a megfelelő pozíciót, a motor pedig istentelenül szól a négy kipufogón át. Van szomszédbarát üzemmódja is, de sosem szeretnék olyan környéken élni, ahol nem örülnek egy V8-as hangjának.

Bikán harap a szívó V8-as, pillanatok alatt felszippantja az egyenest, aztán az első kanyarban meg is lepődök, hogy mennyire könnyű a Mustang kormányzása. Az én ízlésemhez kicsit talán túl könnyed is, de hamar előtérbe kerül, hogy mennyire mágikusan kezes és fordulékony a pályán a 4,8 méteres kupé. Pontos a váltója, mesél a futóműve, kívánja a fordulatot a motorja, szóval egy klasszikus sportautó, amiben rengeteg kilométernyi öröm van.

Olyan a Ford Mustang, mint a hamburger: ennél többet ennél olcsóbban nem kapsz.

Amerikában alig több mint 15 millió forintnyi dollárért lehet Mustangot kapni, de mire elér hozzánk, addigra a legolcsóbb Mustang GT árcédulája már 24,1 millió forintra vastagodik. A Mustang alapáron is egy ideális autó, minden benne van, tehát alapáron jár hozzá a kétzónás automata klíma, fűthető és elektromosan állítható ülések, a LED-es fényszórók, a Brembo fékek, a lehalkítható és felhangosítható kipufogórendszer. Valamivel több mint 1 millió forint felára van a tízfokozatú automata váltónak, a nyitható vászontetős kabrió 1,8 millióval kerül többe a kupénál.

Ha onnan nézzük, hogy a BMW M4 Coupé 480 lóerővel és kézi váltóval 32,9 millió forinttól indul, a 449 lóerős Mercedes-AMG CLE 53 (ez kizárólag automatával és összkerékkel elérhető) pedig 32,3 millió forint, a 453 lovas Ford Mustang Dark Horse sem számít drágának a 28,8 millió forintos alapárral. A legnagyobb csoda mégis az, hogy abban a világban, ami nem tűri az ilyesmiket, a Mustang még mindig pontosan az, ami volt, csak sokkal jobban.

Fotó: Ford, Mosoni Péter

Ez is érdekelhet: