A szezon híre

Volt bőven történés az F1-ben, ott van például rögtön Max Verstappen világbajnoki címe, de ez túl kézenfekvő választás lenne. Ahogy az is, hogy George Russell a Mercedes pilótája lett, mivel ez már egy ideje benne volt a pakliban, így ez nem is annyira nagy hír. Az már inkább, hogy a második helyen végző Sebastian Vettelt hét deci benzin miatt zárták ki a Magyar Nagydíjról, amivel a négyszeres világbajnok egy második helyezést bukott el. Arra is felkapta a fejét az ember, hogy Csou Kuan-jü személyében idén fog debütálni a sportág történetének első kínai pilótája – az Alfa Romeo színeiben –, és persze ott van a Mercedes óvása a szezonzáró Abu-dzabi Nagydíj után, amikor is Lewis Hamilton – részben a véleményes sportfelügyelői döntéseknek köszönhetően – az utolsó körben bukta el nyolcadik világbajnoki címét.

Az év híre egyértelműen Kimi Räikkönen visszavonulása. Nyilván bőven benne volt a levegőben, hogy 40+ évesen nem fog az örökkévalóságig versenyezni, de mégis sokkoló. Az F1 legtapasztaltabb és egyben legszórakoztatóbb figurája pedig hatalmas űrt hagy maga után.

A szezon csalódása

Volt opció bőven, de végül egy négyesre szűkült a kör. Péládul Valtteri Bottas, aki utolsó idényében meglehetősen hullámzó teljesítményt nyújtott, igaz, a szezon második felére egészen összekapta magát, de összességében inkább volt lent, mint fent, ami egy olyan topcsapatnál, mint a Mercedes, megengedhetetlen – azt még azért hozzátennénk, hogy szegény finn sokszor balszerencsés is volt.

Daniel Ricciardótól sokkal többet várt volna az ember, de az ausztráltól csak megvillanásokra futotta az idényben – például az Olasz Nagydíj megnyerése –, ami a mezőny egyik legjobban fizetett pilótájától nyilvánvalóan nem elég. Látva csapattársa, Lando Norris teljesítményét, az autóval nem volt túl nagy gond, mégsem tudott a tőle elvárható szinten teljesíteni – olyan volt az idénye, mintha egész évben próbálna hozzászokni a McLaren versenygépéhez.

A „győztes” az Aston Martin és Sergio Pérez közül kerül ki. Előbbinek tavaly még Racing Pointként nem sok kellett a konstruktőri világbajnokság harmadik helyéhez – mindössze 7 ponttal maradtak le róla a McLarennel szemben –, idénre viszont 2020-hoz képest óriásit zuhanva csak a hetedik helyen végeztek, pedig nagy ígéretnek számítottak a szezont megelőzően.

Azért Sergio Pérezre esett a választás, mert a mexikói ennél sokkal, de sokkal többet tud, mint amit a Red Bullnál mutatott idén. Bár a szezon második felére belelendült, és egészen jól tudott működni, mint Verstappen szárnysegédje, de az igazság az, hogy a csapat lényegében miatta bukta el a konstruktőri világbajnoki címet. Persze muszáj azt is elmondanunk vele kapcsolatban, hogy a szezonzárón hatalmasat alakított.

A szezon meglepetése

A kétszeres világbajnok Fernando Alonso nemcsak azt bizonyította be, hogy jó az öreg a háznál, és hasznára lehet a csapatának, az Alpine-nak, hanem azt is, hogy 40 évesen is bőven van helye a fiatalokkal teletűzdelt mezőnyben. A spanyol pilótához hasonlóan a Ferrari is meglepően jól szerepelt idén, kevesen várták, hogy a maranellóiak a harmadik helyig menetelnek a konstruktőrök között, az olasz istálló szereplése egyértelműen meglepő. De nem annyira, mint

Carlos Sainz Jr első éve a Ferrarinál, aki jött és azonnal legyőzte a házibajnokságban azt a Charles Leclerc-t, aki az elmúlt években rendre maga mögé utasította a négyszeres világbajnok Sebastian Vettelt. Jobb és kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtott csapattársánál, a különbség kettejük között pedig vb-pontokban is megmutatkozott (164,5 vs 159).

A szezon újonca

A 2021-es idényben három újonc is bemutatkozott az F1-ben: a japán Cunoda Júki az AlphaTaurinál, az orosz Nyikita Mazepin és a német Mick Schumacher pedig a Haasnál mutathatta meg, hogy mit tud – mindhárman az F2-ből érkeztek, utóbbi ráadásul a sorozat bajnokaként.

Ha rangsorolni kellene hármukat, akkor egyértelműen Mazepin kerülne a képzeletbeli dobogó aljára. Az orosz pilóta messze elmaradt csapattársától, ráadásul nemegyszer szándékosan agresszív és értelmetlen manővereivel bosszantotta és olykor sodorta veszélyes szituációkba pilótatársait – hozzátennénk, hogy a szezon végére egészen összeszedte magát, szerintünk jár neki az újabb esély.

A második helyet Cunoda kapta meg. Hiába volt jobb autója újonc társainál, nem igazán tudott élni az AlphaTauri (és a Honda-motor) adta lehetőségeivel, de itt nem is annyira a hibáiról van szó, inkább az ingadozó teljesítményéről – igen, persze, még újonc, de sokat nem mutatott abból, miért is szerződtették le őt.

a kis Schumacher természetesen a többiekhez hasonlóan vétett tipikusan újonc hibákat, azonban a harmatgyenge Haasszal is kétséget kizáróan igazolta – mind személyisége, mind pedig teljesítménye révén (főleg az időmérős eredményeire kell gondolni) –, hogy helye lenne egy versenyképesebb csapatnál, ahol tényleg megmutathatná, hogy mit tud

– és tegyük hozzá azt is, hogy komoly hátszéllel érkezett a hétszeres világbajnok édesapa révén, ez viszont pont annyira okozhatott nehézséget neki, mint amennyi előnyt biztosított számára.

A szezon csapata

Nehéz egyértelműen kijelenteni, hogy a zsinórban nyolcadik világbajnoki címét nyerő Mercedes érdemli ki az év csapatának járó elismerést, hiszen ott van a Red Bull, amely személyében a hibridéra 2014-es bevezetése óta durván domináló Mercedes méltó ellenfelet kapott erre a szezonra. Az osztrák istálló ráadásul nemcsak egy-egy futam erejéig tudta felvenni a tempót, hanem az egész idény alatt tartotta is a lépést a címvédővel. A Ferrari is nagyot ment, a maranellóiak 2021-ben történelmi mélységből jöttek vissza egészen a konstruktőri harmadik helyig, ami azért nem kis teljesítmény.

A döntés végül azért esett a Red Bullra, mert stratégiailag kevesebbet hibáztak, több jó döntést hoztak a szezon során.

A szezon csapatfőnöke

Andreas Seidl, aki hosszú idő után, egészen pontosan 9 év után ismét győzelemhez vezette a McLarent, amely a 2021-es idénynek ráadásul egy új motorparnerrel vágott neki, ez pedig ritkán sikerül annyira zökkenőmentesen, mint ahogy azt a wokingiak lehozták ebben a szezonban, ez pedig nagyrészt neki köszönhető.

Chris Horner. Nehéz helyzet, és lehet, hogy kicsit ellentmondásosnak fog tűnni azok után, hogy a Red Bullt miatta lehetett az év csapata nálunk, ugyanakkor ő az is, aki nem tudta a konstruktőrök között világbajnokká tenni a csapatát, pedig erre az elmúlt hosszú években most volt először reális esélye.

Toto Wolffnak bár volt néhány kifejezetten rossz stratégiai döntése és többet hibázott, mint Chris horner, ráadásul a szezonzárón elbukott Hamilton-vébécím utáni drámázás (óvás benyújtása) sem volt igazán elegáns húzás tőle, de összességében nem lehet nem a legmagasabb helyre tenni őt, hiszen zsinórban nyolcadszor vezette győzelemre a Mercedest a konstruktőrök között.

A szezon pilótája

Ebben a kategóriában egyértelmű a választás. Nem Lewis Hamilton jött ki győztesnek, mégpedig azért nem ő lett az, mert a brit idén nem volt annyira ellenállhatatlan és megingathatatlan a pályán, mint az a mezőny legjobb autójával versenyző hétszeres világbajnoktól elvárható lett volna.

Max Verstappen, aki hetedik F1-es szezonjában végig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtva és érett versenyzést bemutatva lett világbajnok.

Az egykor forrófejű hollandot a szezonzárón koronázták meg, amihez tagadhatatlanul kellett a versenybírók véleményes döntése is, de tegyük hozzá, hogy akkor és ott valamit visszakapott, az idény során ugyanis többször is önhibáján kívül került hátrányba (például Hamilton miatt a Brit Nagydíjon és Bottas révén a Magyar Nagydíjon).

(Fotó: Getty Images)

Ez is érdekelhet: