A Formula–1 valaha volt legsikeresebb motorszállító márkái közé tartozik a Ford, ami több mint két évtizedes kihagyás után tér vissza a száguldó cirkuszba, méghozzá a jelenlegi világbajnok Red Bull partnereként.
Mindig is közel állt a motorsporthoz a Ford, hogy mást ne mondjunk, a márka a születését is annak köszönheti, hogy Henry Ford megnyert egy versenyt, ami segített elindítani a cégét. Le Mans és a rali-világbajnokság mellett pedig a Formula–1-ben aratta a legnagyobb sikereit, összesen tíz konstruktőri és tizenhárom egyéni világbajnoki cím fűződik a Ford nevéhez.
Sorban hétszer bajnok
A hatvanas években kezdődött a Ford és a Cosworth együttműködése, amelynek minden idők egyik legsikeresebb versenymotorja lett az eredménye. 1967-ben mutatták be a forradalmi felépítésű V8-ast, és Graham Hill rögtön megszerezte vele a győzelmet, majd a következő évben az egyéni és konstruktőri világbajnoki címet is elnyerte a Lotusszal.
A következő években egyre több csapat indult a Ford motorjával, amivel
sorozatban hét világbajnoki címet szereztek, ezt pedig azóta is csak a Mercedes tudta felülmúlni.
Olyan csapatok győztek a Ford motorjával, mint a Brabham, a McLaren, a Tyrrell és a Williams, míg Jackie Stewart három, Emerson Fittipaldi két világbajnoki címet gyűjtött be vele. A fordos világbajnokok közé tartozik még Nelson Piquet, Mario Andretti, Keke Rosberg, Jochen Rindt, Alan Jones és James Hunt is.
A sikersorozatnak a turbókorszak vetett véget, a Cosworth inkább kisebb csapatoknak szállított, a cég legjobb éve pedig 1988-ban volt, amikor a Benettonnal harmadikak lettek a Ferrari és a McLaren-Honda mögött. A Ford utolsó egyéni világbajnoki címét Michael Schumacher szerezte meg a Benettonnal 1994-ben, és Schumi egyébként a Formula–1-es pályafutását is Forddal kezdte a Jordannél 1991-ben. A Jordan csapatához fűződik a márka eddigi utolsó győzelme is, Giancarlo Fisichella érte el 2003-ban a brazil nagydíjon.
Dupla fiaskó
A Ford a kilencvenes évek derekán szövetkezett Jackie Stewart csapatával, de nem termett nekik sok babér, a csapat egyetlen futamgyőzelmét Johnny Herbert húzta be 1999-ben a Nürburgringen tartott Európa-nagydíjon. A Ford előbb megvette a Cosworth-t, majd felvásárolta Stewart csapatát, és az akkor még hozzá tartozó Jaguar nevén vitte tovább, de ettől sem lettek sikeresebbek.
Öt év alatt a Jaguar legjobb eredménye Eddie Irvine két dobogós helye volt, ezért a Ford a 2004-es szezon után túladott a csapaton, amit a Red Bull vásárolt meg, és a Formula–1 egyik legsikeresebb alakulatává tette, hat egyéni és öt konstruktőri világbajnoki címmel. 2026-ban pedig a Ford éppen annak a Red Bullnak a partnereként tér vissza, amelynek korábban eladta a csapatát.
Úton a fenntartható jövő felé
Nagy szerepe volt a Ford visszatérésében annak, hogy 2026-tól új motorszabályokat vezetnek be a Formula–1-ben, és ettől az évtől kezdve 100 százalékban megújuló üzemanyagot használnak. Jim Farley, a Ford elnök-vezérigazgatója kiemelte, hogy a Formula–1 éppen abba az irányba halad, amerre a cégük is, a szoftverrel vezérelt, elektromos hajtású járművek irányába.
A megállapodás értelmében a Ford legalább 2030-ig szállít motorokat a Red Bull Racing és a Scuderia AlphaTauri számára.
A Ford és a Red Bull pedig már idén elkezd dolgozni az új szabályok szerint épülő, fenntartható üzemanyaggal működő belsőégésű motoron, és a hibrid rendszerhez tartozó 350 kilowattos, azaz csaknem 480 lóerős elektromotoron.
Jim Farley egyébként maga is nagy autórajongó, odavan a motorsportokért, idén indult első profi versenyén a daytonai pályán. A Formula–1-be való visszatérésével pedig a Ford ismét jelen lesz a legtöbb nagy motorsport-szériában, mint a rali-világbajnokság, a Dakar-rali vagy a 24 órás Le Mans-i futam, olyan modellekkel, mint a Puma, a Bronco, a Ranger és a Mustang.
(Képek: Getty Images, Ford)
Ez is érdekelhet: