
Soha ne ítélj könyvet a borítójáról, avagy egy Honda, ami kívülről semmi, belülről minden.
A kenkyo megtestesítője
Van egy japán koncepció, amelyet Európában, vagy a nyugati világban kevéssé ismernek. Ez a kenkyo, vagy magyarul szerénység, amely a mai napig áthatja a japán társadalom, és azon belül társas érintkezés minden szegletét. Olyan hatások alakították, mint a buddhizmus és a konfucianizmus, amelyek alázatot, tiszteletet és egyensúlyt tanítanak. A mindennapi interakciókba beleszövődött, a meghajlástól kezdve a tiszteletteljes nyelv gondos használatáig. Ezek a kulturális gyakorlatok finoman emlékeztetnek minket arra, hogy az alázat nem arról szól, hogy magunkat visszahúzzuk, hanem arról, hogy tiszteletet mutassunk mások iránt.
A bölcs sólyom
A japán nyelv is tele van olyan kifejezésekkel, amelyek a szerénységet hirdetik, mint például: „A bölcs sólyom nem mutogatja karmait”, vagy „a legteltebb szemű rizsszárak hajolnak a legmélyebbre”. Azokat az embereket, akik dicsekszenek vagy túl sokat beszélnek az eredményeikről lenézik és egoistának tartják. A Honda ZR-V olyan, amit mintha csak ennek a koncepciónak a mentén alakítottak volna ki.
A figyelemreméltó benne az, hogy mennyire nem figyelemreméltó.
Nincs egy szeglete sem, ami karakteres, vagy csak rá jellemző lenne, ez az autó be akar olvadni, feltűnésmentes akar lenni, és ezt a küldetését hibátlanul végre is hajtja. Ha le kellene rajzolnom emlékezetből, milyen is a formája, egy részletektől mentes, fekvő alakú tojást rajzolnék, négy kerékkel. Semmi több nem jut eszembe róla.
Nagyjából ez a legrosszabb vagy a legjobb, amit el tudok mondani róla – világnézet és ízlés kérdése, hogyan értékeljük teljesen jellegtelen megjelenését. Ez az autó hiba nélkül elvitt Wachauig és vissza, közben ez a nagyjából 800 kilométeres út abszolút szórakoztatóan és kényelmesen telt.
Hogy a japán mondást használjam fel: a Honda ZR-V olyan sólyom, aminek akkor látjuk meg a karmait, ha elindulunk vele.
Az osztrák Dunakanyarban
Wachauba úgy jut el az ember, hogy elmegy Bécsig, és északról elkerüli, és megy tovább nyugat felé a Duna mentén. Nagyjából egy óra múlva el is jut Krems an der Donauba, ami a Honda felől lehetett volna rövidebb idő is, de az osztrák kisvárosokban sok a 30-as tábla és legalább ugyanennyi a sebességmérő kamera. Ha fel tudsz gyorsulni hetvenre – mert megengedett –, akkor már a Formula–1-ben érezheted magad.
Wachau papíron a Krems és Melk közötti negyven kilométeres szakaszt jelenti, ez az osztrákok válasza a mi Dunakanyarunkra,
de inkább ne hasonlítsuk össze a kettőt. Több olyan falu is van, ahol érdemes megállni, ilyen a festői Dürnstein, a festői Speck, a festői Weissenkirhcen, és még van másik kéttucatnyi falu, amik különbözőképpen festőiek és hangulatosak, szóval bárhol megállhatunk. Melkbe az ember a gigantikus méretű, barokk pompában díszelgő apátság miatt megy, itt készüljünk fel a tömegre, de a szerencse az, hogy méretes parkolóba állhatunk be a Hondánkkal, mivel az osztrák szervezettség itt is tetten érhető.
Ha már említettem az úti társunkat!
Roppant felhasználóbarát a kezelése, a kortárs autók tervezői rendszerint mindig akarnak valami flikk-flakkot, amivel ki akarnak tűnni a mezőnyből, és ami rendszerint idegesítően sikerül, de itt nincs semmi ilyesmi, a vezetési élmény zökkenőmentes, kedves, és azt üzeni: a Honda ZR-V a jóbarátod.
Van külön klímapanel, tekerő a hangerőállításhoz, a kormányon nem simogatni kell a gombokat, hanem nyomni vagy tekerni, a kormány mögötti kijelzőn pedig nem az volt a tervezői elv, hogy valami egyedi grafika legyen, megelégedtek az áttekinthető és jól leolvasható adatokkal. Ezért a mértéktartó józanságért csak dícsérni lehet a Honda tervezőit, emelem kalapom előttük.
A Duna melletti panoráma útvonalon kanyarogni a Hondával tökéletes, ennél tökéletesebb már csak egy nyitott tetős 1989-es Mercedes-Benz 300 SL lenne, de a Honda kevéssel van lemaradva mögötte.
Mit kell tudni a Honda ZR-V-ről?

Az első kerekeket szinte mindig a 184 lóerős elektromotor forgatja, ezért olyan rugalmas, mint egy elektromos autó, míg az örökkévalóságnak készült kétliteres szívómotor elsősorban áramot termel, és nagyobb sebességnél kapcsolódik be a hajtásba. Az elektromotor azonnal elérhető 315 Nm nyomatékával mindig rajtra kész, a Hondától megszokott módon a kormányzása precíz, a futóműve jól hangolt. Rendkívüli hatékonysága miatt is lehet kedvelni a ZR-V-t, a hibrid hajtása ugyanis elég meggyőző fogyasztást produkál, városban és országúton 5-5,5 liter közötti értékeket lehet elérni vele.
Érdemes a szőlőföldek mentén, Weissenkirchen és Dürnstein között kanyarogni.
Nekem sikerült a falun kívül egy olyan helyen megállni és lefotózni az autót, ami művészettörténeti jelentőségű, igaz, ezt csak akkor tudtam meg, amikor másnap elmentem a kremsi Landesgalerie Niederösterreichbe és felfedeztem, hogy 1881-ben egy Wilhelm Bernatzik nevű festő éppen ugyanott állva festette meg „Körmenet Dürnsteinnél” című olajfestményét, ahol én is leparkoltam bámészkodni.
A csendes diadal
Még nem említettem, de ez az autó úgy hibrid és úgy crossover, hogy nem is veszed észre. Egy kategóriákat hajlékonyan kezelő, megbízható barát, aki csendben oldja meg minden problémádat. Ha valaha követned kell valakit, és azt akarod, hogy ne vegyenek észre, ennél nem találsz jobb autót. Megjártuk vele Wachaut, de szerintem senki sem vette észre, hogy ott voltunk. A Honda ZR-V a feltűnésmentesség diadala, egy tökéletes autó azoknak, akiknek a tartalom számít, nem a csomagolás.
(Fotók: a szerző, Getty Images, Österreich Werbung, Unsplash)
Ez is érdekelhet: