A Honda SUV-palettája eddig elég egyértelmű volt: ott a HR-V, a kisméretű városi crossover, a CR-V, a nagy családi mindenes, és aki bátor volt és egészen mást akart, annak ott az e:Ny1, ami elektromos és futurisztikus. És akkor jött a ZR-V, aki helyet kért magának a családban.
Még mielőtt gyerekeink születtek volna, azzal a határozott elképzeléssel mentem neki az életnek, hogy nekem három gyerekem lesz. Aztán egyszer a szentendrei skanzenben sétálva egy csodás családi idill került elém, ahol apa és anya egy-egy gyerekkel békésen sétált a tavaszi napsütésben. Majd derült égből villámcsapásként egy harmadik gyerek rohant feléjük a semmiből, hangosan kiabálva: Apa! Anya! Már megint itt hagytatok!
Addig még nem hallottam a középső gyerek szindrómáról, aminek a létezésére nincs tudományos bizonyíték, közvetlen környezetemben mégis láttam azóta rá jó néhány példát, ahol bebizonyosodott, hogy középső gyereknek lenni szar.
Hol is van a ZR-V a Honda-hierarchiában?
A ZR-V a Honda középső gyermeke a SUV-palettán, ügyesen ékelődve a HR-V és a CR-V közé. Pont jó méretű, és úgy egyensúlyoz a két véglet között, hogy nem érzed sem kicsinek, sem óriásinak. A hibrid rendszer pedig azt jelenti, hogy az autó a lehető legtöbbet villannyal közlekedik, de amikor kell, bejön a benzines, és nem parázol a töltési lehetőségeken.
Technikailag ez a modell a Civic alapjaira épül, és ezt érezni is: vezetési élményben inkább egy magasított ferdehátú, semmint egy vaskos SUV. De a Honda okosan körbepakolta a szükséges crossoverdíszletekkel. Ez különösen a Sport kivitel fekete kiegészítőivel mutat jól, a sportos hűtőrács, a fekete felnik és a légbeömlő körüli ívek sokat dobnak az összképen.
Se nem túl nagy, se nem túl kicsi
A ZR-V 4,57 méter hosszú, vagyis olyan pontosan illeszkedik a 4,34 méter hosszú HR-V és a 4,7 méter hosszú CR-V közé, mintha lézerrel vágták volna méretre. Ez az a méret, ami már éppen elég egy családnak, de abban is partner, hogy a mindennapos városi közelharcban ne maradj alul vele.
A beltér tágasabb, mint amire számítanál, főleg elöl, ahol a Civicből ismerős letisztult műszerfal és remek anyaghasználat fogad. A hátsó sorban egy átlagos magasságú ember kényelmesen elfér, de ha te vagy az, aki minden csoportképen a hátsó sorban áll, akkor a fejtér már nem lesz túl bőséges. A csomagtér 380 literes, ami ebben a kategóriában inkább átlagos, a hátsó ülések ügyes hajtogatásával azonban meglepően sokat elnyel a ZR-V beltere.
Milyen belül?
A Honda itt most szerencsére nem ragaszkodott az érintőképernyőre mindent elvhez. Vannak igazi, kézzel fogható, kattogó gombok a klímához, hangerőhöz, üzemmódokhoz – nem kell az érintőképernyő menüjének mélyébe ásni, hogy bekattintsd az ülésfűtést vagy kormányfűtést (utóbbit mondjuk azért, mert nincs). Értintőképernyő van persze a ZR-V-ben is, de ez a navigációt vagy a telefontükrözést oldja meg, és az autó alapfunkcióit kezeli, amik között nem mindig könnyű eligazodni. Túlzott szigorításnak tűnik az is, hogy a funkciók többsége csak álló helyzetben, „P” állásnál érhető el.
A középkonzol éke a fémhatású rácsos légbeömlő, ami prémiumérzéssel vegyítve a teret fut végig egyik oldaltól a másikig. Már a puszta látványa is lenyűgöző a szellőzőnek, de az apró karok finom működése a 2025-ös évek autós csodája. Aki ezt ma motoros állítással oldja meg, az nem érti, mitől lesz egy autónak lelke.
Fogyasztás: a város a ZR-V igazi terepe
Ha vezettél már új Civicet, azonnal ismerős lesz a ZR-V vezetési élménye: a kormányzás pontos, gyors és jó visszajelzést ad, nem olyan, mint sok crossoverben, ahol csak reménykedni lehet, hogy az autó tényleg arra megy, amerre a kormányt tekered. A futómű stabil, magabiztos, és mégis kényelmes, nincs ringatózás, bólogatás. A zajszigetelés remek, főleg városban, ahol nagyon sokat megy tisztán villannyal – ilyenkor az EV-felirat világít a műszerfalon, és az autó teljes csendben suhan.
A hibrid rendszer úgy dolgozik ebben az autóban, hogy észre sem veszed.
Elinduláskor és városban a villanymotor hajt, a benzines kétliteres négyhengeres (143 lóerővel) főleg generátorként működik, és csak akkor kapcsol be közvetlenül a hajtásba, ha gyorsítani kell, vagy ha autópályára érsz.
Ez a kombináció a türelmes sofőröknek kedvez, mert ha padlógázt adsz, a CVT és a benzinmotor olyan érzést kelt, mintha egy eldugult porszívó küzdene az életéért. Ne legyen félreértés,
a fokozatmentes automata tökéletes a nyugodt, hétköznapi közlekedéshez. Lágy, finom, nem rángat,
ami az átlagos használat mellett ideális. Autópályán viszont már kifut a lendület, és a 173 km/óra végsebesség sem acélos.
A hibrid Honda ott takarékos, ahol az elektromos hajtást a legtöbbet használja – vagyis városban.
Lassú tempónál, dugóban és lámpától-lámpáig haladva az EV-mód rengeteget dolgozik, így simán el lehet járni 5-5,5 liter körüli fogyasztással. Országúton és autópályán viszont a benzines motor kerül előtérbe, a fogyasztás pedig megindul, és 7-7,5 literig meg sem áll.
A Honda ZR-V nem a legolcsóbb hibrid SUV a piacon, az árazása a prémiumszegmens határát súrolja, cserébe viszont kifinomult hajtásláncot, kiváló futóművet és megbízható technikát kapunk, ami vélhetően évek múlva is keveset veszít az értékéből.
Kalandunk az ZR-V-vel még nem ért véget. Az e:Ny1-hez hasonlóan a ZR-V-sztori is többrészes lesz.
Ez is érdekelhet:

















