A legjobb utazások terv nélkül születnek – MINI Cooper S Cabrio

Egy MINI Cabrióval más az élet. Lehet vele békésen andalogni, csendesen krúzolni, de akkor az igazi, ha élesen, kanyarról-kanyarra hajtod meg. Az új, 204 lóerős Cooper S tele van vidámsággal, ami minden útból élményt farag.

A kabát, a sapka, a jégtelenítő spray most valami távoli, elfeledett rémálomnak tűnik. Pedig még csak 12 órája, hogy magam mögött hagytam a reggeli mínusz 5 fokot. Barcelonában a tél nem valami depresszív évszak. Persze megértem, a 17 fok nekem is jobban esik. Simogat a napsütés, nem a metsző hideg karistolja a bőrömet. A tengerparton ráérősen sétálnak, vagy csak üldögélnek a homokban. Van, aki egy eszpresszó vagy egy pohár cava mellett bámulja a tengert. Itt folyton mindenkinek jó kedve van.

És itt vagyok én, egy MINI Cabrióban, lenyitott tetővel, ahogy az kell, a spanyol napfény alatt. Nincs nyomás, nincs stressz, azokat a télikabátommal együtt a bőröndben hagyom. Van kijelölt útvonal, de szkippelem a navigációt, egyszerűen megyek, amerre kedvem tartja.

Mert ha az ember egy MINI Cabrióban ül, mindig az adott kanyarban dönti el, merre akar menni.

A spanyol szerpentinek nem viccből kerültek ide, nem a szép kilátás kedvéért vannak itt – ezeket az utakat ki kell élvezni.

És a MINI Cabrióban minden kanyart lehet élvezni. A Cooper S 204 lóereje sokkal többnek tűnik, mint amit a papír mond. Nyitott tetővel egészen más a sebesség- és a hangélmény. Élvezettel veszem a kanyarokat, centizem az íveket. Persze nem árt észnél lenni. A motorosok, bicajosok is pont azért vannak itt, mint én, hogy átéljék ezt az élményt. Én a zárt kasztniban, még ha nyitva is a tető, nagyobb biztonságban vagyok, ráadásul akár 160-ig bírható a huzat. Nekik jobban kell kapaszkodni a kormányba az íveken.

A szél átjárja a testemet, de nem fagyaszt, inkább ébren tart. A motorhang ott duruzsol valahol a háttérben, sportosan morog, de nem üvölt harciasan. Elmúltak már azok az idők, amikor a kipufogó visszaváltásnál hangosan röfög és durrog. Ez a MINI a 2025-ös trendnek megfelelően szolidan érezteti jelenlétét.

Ez nem egy cukormázas kisautó, nem egy nőies kis tárgy a városi zötykölődéhez.

A 2025-ös MINI Cabrio megtartott mindent a lemezek alatt az elődből, ami nem látszik, a látható részeken pedig hozzáigazították az aktuális MINI arculathoz. Szebb lámpák, ledes hátsó fények kerültek rá Union Jack mintával. Hangoltak a futóművön, hogy a gokartérzés még jobban átjöjjön. Az új, élesebb kormányzás még pontosabb visszajelzést ad, és fokozták a Cooper S gázreakcióját, ha lehet ezt még egyáltalán fokozni.

A MINI könnyű testével és rövid tengelytávjával azonnal reagál minden mozdulatra, mintha előre tudná, mit akarok csinálni.

A kanyar kijáratánál padlógáz, a turbó fúj egy mélyet, az autó egy pillanatra elgondolkodik, majd odateszi magát, és vita nélkül gyorsul, amíg a szem ellát. 6,9 másodperc alatt van meg a száz, és ha a két kanyar között elég hosszú az egyenes, akár 237 km/óráig is gyorsíthatunk. A kormány mögött hiába keresek váltófüleket, az automatát nem lehet felülbírálni.

Ha éppen nem gyorsítok, csak élvezem a lágy napsütést, és nem is teljesen nyitom ki a tetőt, hanem csak napfénytető üzemmódban épp csak beeresztem a levegőt, van időm nézelődni odabent. Amit látok, emlékeztet a MINI Acemanre, amiből nemrég szálltam ki (erről is lesz hamarosan teszt). A hatalmas OLED képernyő ül középen, alatta gombsor a fontosabb funkciókkal, irányváltóval, élménykapcsolóval. A műszerfalon finom kárpit, ezekben az ülésekben naphosszat elücsörögnék.

A város szűk utcái tele vannak parkoló autókkal, néhol egy-egy motoros suhan el mellettem, a zebra pedig itt nem egy kötelező érvényű koncepció, inkább egy ajánlás. Ezt máshol káosznak hívják, de itt ilyen az élet. Senki sem siet, csak tempósan halad. Ez a fajta lazaság annyira természetes, hogy hamar átragad rám is.