Nincs már sok év hátra, és a MINI teljesen átáll az elektromos hajtásra. Addig élvezzük ki, hogy ilyen szép és erős benzines Countrymanünk is lehet.
Látványosan levált a Countryman az előd által kitaposott útról, 13 centit nőtt, hogy közte és a Cooper között legyen elég hely a hamarosan érkező Acemannek, amiből már csak elektromos változat készül. A nagyfiús Countryman viszont elérhető benzines, dízel és teljesen elektromos motorral is. A 300 lóerős John Cooper Works messze a legérdekesebb darab, ami az első pillanatban megragad, magával visz, és sose ereszt.
Szögletes fényszórójával, karakteres formájával komoly terepjáró benyomását kelti. A méretnövekedés annyira látványos, hogy az autó mellett állva az első percekben csak hüledezik az ember. 4,43 méteres hosszával 12 centivel rövidebb az X2-nél, amit nem is olyan rég vezettem, de magassága héttel több. Egyértelmű a jelzés, hogy
a Countryman azoknak az autója, akik kinőtték a Coopert, és nem akarnak márkát váltani.
Határozott kézzel húzták a vonalakat a kerékjáratok fölött, szinte függőleges a csomagtérajtó, amin jól mutat a hátsó lámpa, és végre nincs beleégetve a Union Jack minta (ha kedvünk van, a különböző üzemmódokhoz egyedi első és hátsó világításdizájnt rajzolhatunk a ledekből). A legfeltűnőbb pontja a karosszériának a C-oszlopra ültetett műanyag betét, ami a tető színét követi. De mivel mégiscsak John Cooper Works változatról van szó, a kockás zászló elmaradhatatlan díszítőelem, ami a felniken, hátul és az utastérben is több helyen szembejön.
Könnyed, vidám, játékos. És ilyen karakterű vezető is kell mellé.
Elhiszem, hogy nem könnyű egy 1600 kilós nagydarab SUV-ot MINI-ként fejben elhelyezni, de ülj be, fogd kezedbe a vaskos kormányt, igazítsd magadra a tökéletes ülést, és máris érzed,
ezt az autót köréd építették, és az a legfontosabb küldetés, hogy a vezetés minden percét élvezd.
De még mielőtt beröffenne a kétliteres benzinmotor, érdemes elidőzni a gusztusos belsőn. Két elem határozza meg a teret, a 24 centi átmérőjű OLED kijelző, ami szinte minden funkciót magában foglal. Amit nem, azt az alá épített panelre tették: néhány fizikai kapcsoló, motorindító és menetirányváltó. A hatalmas, jól áttekinthető kijelző pazar látvány, gyönyörű felbontással, logikusan felépített menüvel és funkcionalitással. Fent, a legfőbb helyen látni az aktuális sebességet, a középső területen pedig az éppen kiválasztott funkciót, navigációt, hifit, vagy bármi mást. De ha csak az útra akarsz koncentrálni, akkor a szélvédő tövéből előbújó head-up display a barátod, ahol a navit és a sebességet mindig láthatod.
Szép-szép, de egy 300 lóerős autót mégiscsak vezetni kéne, nem nézegetni meg nyomkodni.
A kétliteres turbómotor pontosan ugyanazt tudja, mint az X2 M35i-ben, de ez csak a paraméterekre igaz, érzésre teljesen más. Átdolgozott dugattyúkkal és hajtókarokkal erősítették meg a motort, ami a 300 lóerő mellett 400 Nm-es nyomatékot tud. Az 5,4-es gyorsulás és a 250-es végsebesség tisztességes adat.
Az üzemmódok között megtalálni a gokartot (mi mást!?), de mindegy is, hogy ezzel, vagy Core üzemben kezdünk, az élmény ugyanaz: megunhatatlan gyorsulás, kanyargás minden mennyiségben.
Hiába SUV a Countryman, ebben a MINI-ben is azt érzed, hogy tiéd az út és a világ,
nem számít, hogy hátul éppen elférnek (egyébként igen), van-e hely a csomagoknak (505 literes a csomagtér, szóval erre se lehet panasz), vagy hogy ki szól be azért, mert túl öreg vagy már egy MINI-hez. Az se baj, hogy gokartmódban nem a motor vagy a kipufogó a leghangosabb, hanem a hangszóró, de ha nem tetszik a műmotorzaj, kapcsold csak ki.
Kedvem lett volna még hosszú órákat eltölteni a JCW Countrymanben, de sajnos csak rövid tesztre jutott idő. Akár alkalmanként élvezed ki a 300 lóerőt, akár minden nap, ez az autó tuti darab, ezt azonnal érezni. A nagyfiús mérethez és tudáshoz passzol a 20,4 milliós kezdőár.
Ez is érdekelhet: