Az egyik legjobban sikerült formaterv a kategóriájában a Peugeot 3008-asé. A legjobban felszerelt, legerősebb változatát szerettük – kérdés, mit tud szerényebb, de elérhetőbb konfigurációban.

„Bizonyos, hogy egy, a piaci viszonyokhoz jobban illő, alacsonyabb felszereltségű 3008 is nyújt valami olyat, amit más nem, így, ennyiért.” Könnyű ilyeneket írogatni egy csúcsváltozat tesztjében – tudom, én írtam –, aztán kérdés, hogy egy gyengébb, kevésbé extrázott típustárs megerősíti a feltevést, vagy cáfolja.

Íme, egy másfél literes dízelmotorral hajtott – az alap benzinmotorral azonos teljesítményű –, 130 lóerős, kézi váltós, Allure, vagyis a négyes skálán kettes felszereltségű Peugeot 3008. Ennek 8,8 millió forint az alapára, a korábban tesztelt kétliteres dízel GT ma minimum 3,3 millióval drágább, úgyhogy kétségtelenül igaz rá, hogy közelebb áll a magyar vásárlóerőhöz.

Dizájn nekik is jár: ez az egyik legmutatósabb SUV. Tele van ötletes, egyedi részletekkel – nem az 5008-ashoz, hanem a többihez képest –, az eredmény azonban nem erőltetett, nem eklektikus, a 3008 egy harmonikus, izgalmas külsejű autó. Szerencsésebbek az arányai, mint az 5008-asé, meglepően jól áll neki az óaranyszerű szín, az pedig főleg, hogy nem fekete a fara, mint a GT-nek, ami inkább tűnt fényezési próbadarabnak, mint vagány csúcsmodellnek. Fekete elemek így is vannak, az alsó műanyag borítás és a kerékívek azonban csak terepjárósabbnak és nyúlánkabbnak láttatják a formát, ami előnyére válik.

A 3008 belül sem kevésbé érdekes, sőt, bár ez a Peugeot-knál kezd természetessé válni. A digitális műszerfal nemcsak modern, hanem értelmezni is könnyű, a bőr-szövet kárpit jól mutat, a műszerfal és az ajtók szövetbetétei üdítőek a fröccsöntőipar uralta autó-enteriőrök világában. A kézi váltó karja ugyan kevésbé futurisztikus, mint az automata előválasztója, de benne is van valami szoborszerű, nem múlja alul a többi részletet. A beltér kellően tágas, az ülések kényelmesek, szóval eddig ott tartunk, hogy ez egy karakteres és használható szabadidő-autó.

Ideje rátérni végre: milyen menni a leggyengébb dízel 3008-assal? Az 1,5 literes BlueHDi alig több mint egy éve szerepel a kínálatban, és a számok alapján – 130 lóerős teljesítmény, 300 Nm forgatónyomaték – ideális alapmotor, vagy annál kicsit több is. A 10,8 másodperces százra gyorsulási érték inkább grimaszra, mint mosolyra húzza a szájat, a mindennapok során viszont nincs fintorgás. A 3008 teljesen jól autózható, a motor nem hangos, nem vadul, de kellően húz, bírja az autópálya-tempót is, a futóműve még a magyar utakon is boldogul, a kicsi, lapos kormánnyal élmény terelgetni a kocsit.

Egy korszerű, viszonylag kis lökettérfogatú dízelmotortól azt várjuk, hogy ne csak tisztán, de takarékosan is működjön, és olyan ritkán járjunk vele benzinkúthoz, hogy a végösszeg után járó pontokból egy reklámbögrére való is csak évek alatt gyűljön össze. A gyári fogyasztásérték 4,1 liter vegyes használatban, ami akkor is szép egy 4,4 méter hosszú, 1,62 méter magas, üresen is 1,4 tonnás autótól, ha nem összkerekes (mert bár a 3008 SUV, de már az a mai fajta, amelyhez felárért sincs összkerék-meghajtás). Mondjuk a valóság inkább a hét liter, az sem rossz, ha a 4,1-et érdekességként kezeltük, nem tényként.

A kis dízelmotor sem rondít bele a Peugeot 3008-ról kialakult pozitív képbe. Nem extra élvezetes vagy takarékos, de éppúgy többet nyújt az elégségesnél, mint a kormányzás vagy a felfüggesztés, a 2016-ban bemutatott, ma is frissnek ható külső-belső dizájn viszont a nagy létszámú konkurens közül is kiemeli az autót.

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Tóth István)

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon