Élénken virító sárga színe miatt kitűnt az amerikai Road & Track magazin tesztjére felsorakozó többi szupersportautó közül a Ruf CTR, ezért az újság fotósa el is nevezte Yellowbirdnek. De ennél többet is tudott a Porsche 911 alapú CTR. Sokkal többet.
Hagyományos szervizből és benzinkútból lett a kihegyezett Porschék fellegvára a Ruf, mely már az első 911 Turbót is hergelte, aztán elkészült a szívómotoros SCR, de igazán a CTR, vagyis a Nürburgringet meghódító Yellowbird tette világhírűvé a vállalatot.
Ezzel az autóval és a Nürburgringen futott rekorddal robbant be a köztudatba igazán a Ruf.
Nagyon lendületes kezdet volt, hogy 1987 áprilisában a CTR-rel megfutották a 339 km/órás sebességet a Volkswagen tesztpályáján, mellyel akkoriban a világ leggyorsabb autójának számított az alaposan átdolgozott Porsche 911-es. Ez azt jelenti, hogy a tizenkét hengeres Ferrari Testarossa vagy a Lamborghini Countach sem érhetett a Ruf CTR nyomába, de még a 959-es Porschénak is rendesen össze kellett kapnia magát. Egy évvel később már átlépték a 340 km/órát, majd a CTR2-vel a 350-et is, de az utóbbi rekordot hamar leárnyékolta a McLaren F1.
1989-ben szúrt igazán nagyot a Ruf, amikor az Auto Motor und Sport tesztpilótája, Stephan Roser 8 perc 5 másodperc alatt körbeszaladt a nagyjából 21 kilométer hosszan kanyargó, változatos burkolatú és szintkülönbségekkel tűzdelt Nordschleifén. A világ legveszélyesebb és leghosszabb versenypályáján, ahol sokszor minden kanyar után más körülményekkel kell megküzdeni.
Ebből az eseményből született meg minden idők egyik legjobb autós videója is, melynek hangulatához csak hozzátesz a VHS-ek korát megmutató képminőség. Pontosan ezzel együtt nagyszerű, hogy tökéletesen látszik, mennyire eszméletlenül nagy meló vezetni a pehelykönnyű, de irgalmatlanul erős, mindenféle elektronikai segédlet nélküli CTR-t. Pedig Stephan Rosernek akkor már bőven volt tapasztalata erős sportautókkal.
Alois Ruf úgy emlékezett vissza erre az eseményre, hogy valójában a Nürburgringen készített felvételekkel csak érdekesebbé akarták tenni az általában rettenetesen unalmas és borzasztóan rossz zenével felvezetett céges prezentációt. Ott volt hozzá a tökéletes célszerszám, az elszánt pilóta, akadt operatőr és helikopter is.
Első pillantásra pontosan úgy néz ki a Ruf CTR, mint egy Porsche 911-es. De még sokadikra is, mert az 1939-ben alapított pfaffenhauseni vállalat attól a pillanattól kezdve Porschék tuningolásával és átépítésével foglalkozik, hogy Alois Ruf megörökölte apja műhelyét. Utána pedig lánya, Aloisa veszi át a Ruf irányítását. Nagyszerű családi vállalkozás ez, ahol mindent a mechanika és az autózás iránti szenvedély határoz meg.
Akkoriban már simán karnyújtásnyira volt a Porsche 911 Turbo is, mint ütős alap, de a Ruf CTR végül a 911 Carrera 3.2-n alapult, mert ez könnyebb és a Turbo szélesebb karosszériájával szemben a légellenállása is alacsonyabb. A gyári karosszériaelemeket, így az ajtókat, a gépháztetőt és a motorburkolatot is alumíniumra cserélték, nincs benne hangszigetelés, de még alvázvédelem sem, ezzel 200 kilogrammal tették könnyebbé. Az aerodinamikát üvegszálas elemekkel javították, a hátsó sárvédőkbe pedig hűtőnyílásokat vágtak, melyek az intercoolerhez vezetnek.
Hirtelen haragú turbómotor tol egy 1150 kilogrammos sportautót, amit a nyolcvanas évek gumitechnológiája próbál az úton tartani.
Tökéletesen szabályozott turbófeltöltőkkel és modern menetbiztonsági elektronikákkal a 480 lóerős Porsche 911 Carrera S ma egy kellemes sportautó, amit könnyű felszabadultan használni. A hasonlóan erős Ruf CTR viszont nem ilyen, itt hirtelen hurrikánként csap le a 3,4 literes, hathengeres, léghűtéses bokszermotorra akasztott két KKK turbófeltöltő, a többi pedig a pilótán ügyességén és merészségén múlik.
469 lóerős teljesítményét 5950-es fordulaton adja le, 553 newtonméter csúcsnyomatéka pedig akkor csap le, amikor a fordulatszámmérő 5100-hoz ér. A Ruf CTR nagyjából 3,7 másodperc alatt gyorsul 100-ra, a végsebessége pedig 342 km/óra. Ehhez azonban ügyesen kell bánni az ötfokozatú kézi váltóval. Ennél vannak már bőven gyorsabb autók, de a CTR intenzitása sokkal őrületesebb show.
Harminc év után stílusosan egy teljesen önálló fejlesztésű CTR-rel ünnepelte a Yellowbirdöt a Ruf.
Szénszálas váza van, melyhez nagyszilárdságú acél segédvázak csatlakoznak, a Ruf a versenyautókat fejlesztő Vela Performance-szal közösen készítette a 2017-ben bemutatott CTR alapjait. A modernkori CTR farában egy 3,6 literes, hathengeres bokszermotor van, két turbóval, ahogyan az eredetiben is, de itt már 710 lóerőt és 880 newtonméter nyomatékot tud. Ezzel 3,5 másodperc alatt zavarja le a százas sprintet, a végsebessége pedig 360 km/óra.
Mindössze huszonkilenc darab készült az eredeti Ruf CTR-ből, az autót ünneplő új CTR is igazi ritkaság, a minimum 750 ezer euróba kerülő, 911-est tényleg csak halvány nyomokban tartalmazó autóból eggyel többet építenek Pfaffenhausenben.
Ez is érdekelhet:
A kék Porsche meseszerű története
Alois Ruf és első Porschéjának sztorija.
Mintha nyolc és fél nap alatt megkerülte volna a Földet ez a Mercedes
50 ezer kilométeren keresztül 250 km/órával hajtották, és kibírta.
Csodálatos az utolsó léghűtéses Porsche 911 Turbo
Ferry Porsche halála napján készült el az utolsó 993 Turbo.
